A TASZ kiáll a Jobbik mellett, olvasható az mno-n.

Ezúttal nem hagyjuk a megfejtést a végére: természetesen a Társaság a Szabadságjogokért nem állt ki a Jobbik mellett, csupán szokásához híven szembeszállt azokkal az elsősorban baloldalon megfogalmazott szólamokkal, amelyek föllépést sürgettek a Jobbik zászlóégető demonstrációja után. A szervezet közleménye úgy fogalmaz, hogy a zászlóégetés mindaddig politikai vélemény kifejezése, amíg nem társul hozzá erőszak vagy arra való buzdítás.

A jogvédő szervezetek álláspontja évek óta töretlen a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban, és bár a vitát nem akarjuk itt újrakezdeni, csak utalunk rá, hogy szintén az ún. baloldalon terjedt el az a csúsztatás, mely szerint, ha valaki kiáll a szélsőségesek jogai mellett, akkor a szélsőségeseket támogatja.

Amikor az előző ciklusban az MSZP sorra gyártotta – a később rendre alkotmányellenesnek bizonyuló -  gyűlöletbeszéddel kapcsolatos törvényeket, a TASZ akkor is minden esetben a leghatározottabban tiltakozott. Az egyik alkalommal a nagyképességű Bárándy Gergely így fakadt ki: „a TASZ ultra-liberális csoport vehemensen képviseli egy maroknyi ember nézeteit és igyekszik ezt úgy beállítani, mint általános vélekedést”. Általános vélekedésről nem volt szó, csupán arról a figyelmeztetésről, hogy ha a törvényalkotó meghatározhatatlan szempontok szerint akar a szélsőséges nézetekkel szemben föllépni, akkor olyan eszközt ad a mindenkori hatalom kezébe, amellyel az bátran élhet bármilyen színezetű ellenzékével szemben.

A Magyar Nemzet az idő tájt kajánul kísérte figyelemmel ezt a vitát, és sorra közölte a gyűlöletbeszéd szabályozása elleni cikkeket. Ám változnak az idők, változnak az érdekek, bizonyítva, hogy a pártlapoknak nincsenek elvei csak főnökei. Az újság az "Egy zászló alatt a Jobbik és a TASZ" címmű írásával, annak érdekében, hogy egymással kompromittálja a kurzus ellenfeleit, gondolkodás nélkül átvette a Népszava sajtólevelezőinek érvrendszerét.

Nem ért minket meglepetés, tulajdonképpen jól is mutatnak együtt.