Kedves Szanyi elvtárs, mindenekelőtt engedje meg, hogy a szó szoros értelmében forró szeretettel köszöntsem innen a pokolból, ahová anno valamiért kerültem, de ami nem is annyira rossz hely, mint azt a keresztények gondolják. A hőfok be van állítva állandóra, a rezsit teljesen megszüntették, mindenki pontosan egyformán halott. Mindenki képességei szerint szenved, mindenkinek szükségletei szerint nem jár semmi – ez volt egyébként odafönn is, amíg éltem.

Néha kihagy ugyan a wifi, de nekem járnak a főbb lapok, azokban olvastam, milyen előremutató javaslatot tett a napokban. "Dögös, győztes" pártot csinálna végre az MSZP-ből, markáns balra áttal, ez már igen, engedje meg, hogy így posztumusz is gratuláljak, én is így kezdtem, amikor még a munkáspártunkat szociáldemokratának hívták, aztán mi lett belőlünk.

De csapjunk az elvtársak közé: nekem az tetszett a legjobban, amivel kvázi megalapozta a dögös, győztes munkásmozgalmi párt gazdasági elképzeléseit. Mindegy, ezek után mi jön, milyen programot dolgoztat ki, mennyire áll ki a burzsoá lapokban a szabadkereskedelem mellett, hogy megtévessze az osztályellenséget, amely ugye sosem alszik – a lényeg már megvan. Ezt ennél tökéletesebben nem lehet:

A Magyar Szocialista Párt történelmi adóssága, hogy még nem lépett túl a magántulajdon szentségének zsolozsmázásán. Ameddig egy elvileg közösségi ihletettségű párt az egyéni bázisra helyezi a hangsúlyt, addig biztos nem fog rátalálni a helyes útra.

Nagyon régóta csodálom magát, Szanyi elvtárs, már amikor a Gój Motorosokat Brüsszelbe hívta, és közölte velük, hogy mégsem hívja meg őket semmire, azt mondtam, no, Vlagyimir Iljics, ezt te se tudtad volna profibban lemenedzselni. De ez, hogy le kell számolni a magántulajdon szentségével! Meg hogy zsolozsma! Helyesen ismerte fel a történelmi szükségszerűséget, Szanyi elvtárs!

Dögös szocialista párt csak ne védje a magántulajdont, mint a renegát Kautsky! Mi az, hogy bárkinek csak úgy lehet bármije, ami az övé? A NEP nálunk kényszer volt, mindig utáltam, akárcsak azt, hogy emberek leállnak gondolkodni. Mert ahogy valahol nagyon helyesen írom:

ha a kistulajdonosi anarchia tovább tart, ez a legnagyobb, legfenyegetőbb veszély, amely feltétlenül elpusztít bennünket!

Ezt kérem, soha ne felejtse el, Szanyi elvtárs! Ha engednek a tulajdon kérdésében, akkor előbb-utóbb demokrácia meg jogállam lesz a vége, nem pedig panelproletárdiktatúra. A paraszttól el kell venni a földet, különben az övé marad, és akkor hetekig idegesítően zsolozsmázik. Ebből a szempontból egyébként a mostani kormányuk eléggé emlékeztet a saját fiatalkoromra, mi is hálásak voltunk az elvtársainknak; no de maguk ennél többre hivatottak, Szanyi elvtárs!

Nemcsak a termelési eszközöket kell köztulajdonba venni, az egész kapitalista árutermelést ki kell iktatni! Nem állhatunk meg félúton. Enni ugyan hamarosan nem lesz mit, de legalább megszűnik a kizsákmányolás. És akkor nincs többé se osztálykülönbség, se történelmi adósság, se zsolozsma! Ez a program, amivel tapasztalatunk szerint úgy hetven évig el lehet lenni, roppant népszerű lesz a magyar gyári munkások, katonák, matrózok, parasztok, és a velük szövetséges értelmiségiek és brókerek között.

Úgyhogy még egyszer engedje meg, hogy virtuálisan forrón megszorítsam a forradalmi kezeit, és sok sikert kívánjak a szocializmushoz vezető úton!

Vlagyimir Iljics

Ui.: Mielőtt elfelejtem, Szanyi elvtárs: tanulni, tanulni, tanulni!