Ákos-lemezt nem venni, az is véleményterror?
Még soha életemben nem vettem Ákos-lemezt, és nem is fogok, amivel úgy tűnik, véleménydiktatúrát valósítok meg, az alkotmány szellemével és betűjével is ellentétesen. Már érzem is, ahogy szorít a tányérsapka!
Kovács Zoltán kormányszóvivő és Lázár János miniszter szerint ugyanis a Telekom a diktatúra útjára lépett, mivel eddig szponzorálta Ákost, most pedig már nem akarja. Tehát nem adni pénzt, az maga a terror. Eszerint az NKA vagy a Magyar Művészeti Akadémia egyenesen a gulágparancsnokság, a kritikusát feljelentő Kocsis Máté pedig Dzsihád Dzson.
Eddig azt hittem, az alaptörvény betűje és szelleme szerint az ember vagy cég azt csinál a saját pénzével, amit akar. A marketing meg a szponzoráció ennél egy kicsit szűkebbre szabja az ésszerű lehetőségeket: például nőgyűlölő bunkókat támogatni általában nem éri meg egy nyugati multinak. Suttyósággal bizony simán el lehet bukni a szponzort, és ez nem diktatúra, hanem illemszabály: annak jelzése, hogy a cég nem vállal közösséget az illető suttyóval. Ezért büntetni viszont nem jelenthet mást, mint a bunkóság őszinte, vidám felvállalását. Végül is az alaptörvény szelleme szerint a kormány is azt csinál a pénzünkkel, amit akar.
Már csak meg kéne találni azt a telefontársaságot, amelyik lenyeli az Ákos alakú békát a minisztériumi szerződésekért, meg vele a Kovács Zoltán és Lázár János alakú békákat is. Éppen négy éve találták ki, hogy legyen telkóból is igazi, nemzeti, magyar, ahol a nőknek nem kell annyit keresni. Itt állt meg a tudomány. Bunkóságból könnyebb volt hálózatot építeni, mint drótokból.