Szívmelengető jó hírrel köszönt a Magyar Nemzet Online: annyi ármány és rágalom után végre kisütött a nap Magyarország felett. „Egyetért Orbánnal a Financial Times vezető elemzője”, adja hírül a portál, és itt különös jelentősége van a kifejezésnek, miszerint valóban ezt adja el hírként.

Mármost Orbán Viktorral kétségtelenül rengeteget foglalkozik a nyugati sajtó, a legtöbbször nem ért egyet vele, és az ilyen írások híre is eljut hozzánk magyarul. Két fontos különbséget vegyünk észre: ezekről a kritikákról a legritkább esetben a Magyar Nemzetből értesülünk, továbbá ezekben a szövegekben le szokták írni Orbán nevét. Meg mellé különféle kellemetlen jelzőket.

A Financial Times most idézett cikkében viszont nem esik szó Magyarországról, pláne Orbán Viktorról. John Gapper tőle teljesen függetlenül hívja fel a figyelmet a magas energiaárak okozta versenyhátrányra, és például nem ejt szót az állami rezsicsökkentés szükségességéről, sem pedig szakmunkás-társadalmat nem szorgalmaz. Talán azt se tudja, hogy Orbán a világon van, illetve ezt valószínűleg igen, ám lehet, hogy tiltakozna, ha tudná, hogy itthon Orbán támogatójaként tünteti fel a kormánypártlap.

Tény, hogy amit mond, ahhoz hasonlót Orbán Viktor is mondott már, csakhogy ez elmondható John Gapperen kívül Teng Hsziao-Pingről, Gömbös Gyuláról, Andrej Alekszandrovics Zsdanovról, Kim Dzsong Ilről és Jézus Krisztusról is. Ettől még nem lesznek elvtársak. De végül is nem lenne az se meglepő, ha holnap megírná a Nemzet, hogy Jézus Krisztus fideszes.

Ja bocs. Hiszen erre egy egész törpepártot tartunk fenn.

A rezsim megingásának sok jele van, és ennek hű tükre a vele összenőtt médiájának ideges viselkedése. A sunyi kis wannabe ávósgyakornokok kapkodása tizenéve lezárt spangliügyek meg közlekedési balesetek után, aztán a sértett felháborodás, hogy kiröhögik és leköpik őket ezért. A mindennapos duzzogás, amivel a szégyent és a félelmet fedezik.

Egy apró szilánkja a széthullásnak ez a hír is, a magány szülte képzeletbeli barát, aki egy pillanatra egyetértett a mi miniszterelnökünkkel. Átfésülik rendszeresen az egész világsajtót, és gyermeki örömmel csinálnak nagyinterjút, ha legalább egy fanzinban vagy bajor nyugdíjasklubban találnak valakit, aki hajlandó jót mondani a kormányzásukról. De elfogynak ezek is, és akkor ez marad a mélységes magányban: belehallgatni mások beszélgetésébe, és annak örülni, hogy ez az elegáns úr is szereti a focit, tehát mi is olyan elegánsak és komolyak vagyunk, mint ő. És tudunk késsel-villával enni... csak nem akarunk.

Egyedül vagytok, és cikik. A sötétben fütyörésztek. Látjuk, halljuk, és kinevetünk titeket.