Nyüzsi Ceglédi Zoltán 2014. július. 03. 04:10

Szeretnék belépni a Szabadság Körbe!

Mert megvédik a melegfelvonulást, elutasítják a „keleti nyitást” és helyette az európai értékközösséget hangsúlyozzák, mert fellépnek az állami korrupció ellen, követelik az állami szerződések nyilvánosságát, mélyen megvetik, ha a kormány a kommunista erőszak kulcsfiguráját rehabilitálja – és mindjárt sorolom, hogy még miért.

Manapság, amikor az ellenzéki politikai szereplők kormánykritikája messze nem képes lefedni az összes gyanús, felháborító, visszatetsző, jogi és/vagy erkölcsi normákat sértő kormányzati szemétséget, és pont a számomra oly’ fontos jogvédelem és szabadságjogok helyett már megint az összefogási-különindulási macera a legfőbb témájuk, különösen igyekszem nyitott szemmel vizsgálódni az „egyéb” testületek, szervezetek ügyében. Eddig valahogy elkerülte a figyelmemet a Szabadság Kör tevékenysége, holott több év kitartó munkájával nagyon pontos látleletet adtak, illetve látványos és tanulságos akciókat indítottak a kormány visszás ügyei kapcsán. De most rájuk találtam, meggyőztek, és szeretnék kérni egy belépési nyilatkozatot.

Már a mottójuk is igen szimpatikus. Ezt írják: „A Szabadság Kör mindennapi magyar emberek kötöttségektől mentes tömörülése. Az összekötő kapocs köztünk az, hogy mindannyian szeretjük a szabadságot. Van köztünk egyetemi hallgató, újságíró, ügyvéd, író és európai parlamenti képviselő is. De számunkra a lényeg nem az, hogy honnan jöttünk, hanem, hogy merre tartunk. A megalakulásunkkal fel kívántuk hívni a figyelmet arra, hogy ma Magyarországon veszélyben vannak alapjogaink.”

És ha megnézzük a blogjukat, kétségünk sem lehet, hogy komolyan gondolták. Pontosan leírják és megfogalmazzák, hogy ma „A közbeszerzés a korrupció melegágya”. Fehér könyvük e témában „Kiszolgáltatott polgár – Korrupt állam” címmel jelent meg. Kiváló elemzését adják annak is, ami a fővárosi közlekedés kapcsán történik; „intézményesített közpénzpazarlásként” jellemzik, és igazuk van, valljuk be. Szintén aktuális az az állásfoglalásuk, melyben plasztikusan leírják, hogy a kommunista elnyomó erőszak kulcsszereplőjének büntetőjogi felelőssége lehet szakmai viták tárgya, de tevékenységét egy demokratikus jogállam társadalma, kormánya csak megvetéssel illetheti, személye bármilyen kitüntetésre méltatlan.

Küzdenek az állam által kötött szerződések nyilvánosságáért is. A szervezet fiatal alkotmányjogász tagja szerint „valamennyi szerződést mellékletekkel együtt az utolsó betűig nyilvánosságra kell hozni”. Igaza van, amikor attól tart, hogy a közvélemény a megfelelő tájékoztatás hiányában „a többmilliárdos üzlet mára beigazolódni látszó tisztességtelen hasznát valószínűsíti”. Egyébként ugyanő állt ki azon újságíró mellett is, aki egy törvényhozási stikliről írt cikk miatt keveredett rágalmazási ügybe a kormány államtitkárával.

A szervezet különös hangsúlyt fektet arra (és én nem esnék abba a hibába, hogy ezért hazaárulással vádolom őket), hogy az Európai Unió megfelelő szerveit, vezetőit is tájékoztassák a magyarországi fejleményekről, elítélve egyúttal azokat az európai politikusokat, akiknek tevékenysége „a határait lebontó Európa értékeivel és céljaival nem egyeztethető össze”. Jelentést adtak át az unió bel- és igazságügyi biztosa számára, részletesen ismertetve „a magyar kormány alapvető szabadságjogokat sértő politikáját és egyes konkrét intézkedéseit”. Felhívták a figyelmet arra a tűrhetetlen kormányzati gyakorlatra, mely „a holokauszt-tagadók számára rendőri felügyelet mellett biztosítja a gyülekezés alkotmányos alapjogának gyakorlását, míg a Kossuth téren a parlamenti ellenzék demokratikus pártjai számára mindez nem megengedett.”

Európai elkötelezettségüket egyébként már az Európai Unió Alapjogi Chartája elfogadása idején demonstrálták, a dokumentumról kijelentve: az „az európai együttműködés mérföldköve is egyben”. Ezzel szerintük „Az Európai Unió azt üzeni polgárainak és a világnak, hogy Európa nem csak gazdasági vállalkozás, hanem az értékek közössége is egyben, és polgárai védelmét fontosnak tartja. Az európai Charta a polgárok Európájának kifejeződése.” A magamfajta föderalista liberális, vessenek meg érte, sokkal szívesebben olvas ilyen állásfoglalásokat, mint azt a Kövér-interjút, amiben a házelnök olyanokat mond, hogy „az Európai Unió ma egy szűk materiális érdekközösség”, meg hogy az uniós politikai értékközösség hiányának legjobb példája az, hogy „különböző ócska piacszerzési motivációkkal” mindenféle közös normákat erőszakolnak rá az új tagállamok tőkeszegény termelőire. Kövér szerint épp „csak az emberek nem érdeklik azokat, akik ma az uniót reprezentálják és politikáját meghatározzák”.

A Szabadság Kör ezt másképp látja, és szerencsére nem csak kritizál, de dicsér is, például Szabadság-díjat adtak át többek között Bodoky Tamásnak – remélem, az atlatszo.hu főszerkesztőjétől ezt a relikviát nem viszik el a kehis Lázár-legények. Ehhez talán még nincs alkotmányban biztosított joguk – apropó, szintén a szervezet fiatal alkotmányjogásza hívta fel a figyelmet, hogy „különösen megkérdőjelezhető egy olyan alkotmánymódosítási javaslatnak az elfogadhatósága, ami kifejezetten aktuálpolitikai érdekek alapján akarja az alkotmányt módosítani". Amit lehet, azt megtesznek a jogállami működés fenntartásáért, az esztelen jogalkotás fékezéséért: a Szabadság Kör a parlament emberi jogi bizottságának ülésén a büntető törvénykönyv módosítását a TASZ, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, valamint a HIT Gyülekezete társaságában bírálta, elvetve az „elfogadhatatlan és alkotmányosan is aggályos” szigorítást.

Kritizálták a kormányt Tibet ügyében is, a Kína-nyalás és a keleti nyitás helyett az európai értékek fontosságát hangsúlyozva: „A Szabadság Kör kifogásolta, hogy Kínában durván korlátozzák az emberi- és szabadság jogokat, a sajtó- és a gyülekezési szabadságot, valamint a vallásszabadságot. Ezek a jogok és elvek egyetemesek és minden szabad és demokratikus társadalom magáénak vallja. Érthetetlen minden demokrata számára, hogy a magyar kormány miért megy szembe az európai közös értékekkel.”

És végül elszántak a melegfelvonulás kapcsán is: „Határozott véleményünk, hogy a társadalom bármely csoportjának joga van az önmeghatározásra és a véleménynyilvánításra. A Szabadság Kör elítéli a garázdaságot, és a randalírozást, ezért elvárjuk, hogy a rendőrség határozottan lépjen fel mindazokkal szemben, akiknek a magatartása – a véleménynyilvánítás határain túllépve – valóban szabálysértést vagy bűncselekményt valósít meg.” Egyértelműen leszögezik, hogy a melegeknek és szimpatizánsaiknak joguk van vonulni, a rendőrségnek pedig kötelessége megvédeni a békés joggyakorlókat.

Fentiek alapján, úgy tűnik, ez az én csapatom! Csak egy bajom van: a blogjuk, mely liberális ízlésnek szintúgy tetszetős módon a dalai lámát és Martin Luther Kinget (illetve talán TEK-eseket, ezt nehéz kivenni) is szerepelteti a fejlécében, még 2010. április elsején, a fideszes kétharmadot hozó kormányváltás előtti napokban frissült utoljára. Azóta semmi. De talán a tagság, az alapítók köréből valaki tudna segíteni: kedves Gulyás Gergely, Balog Zoltán, Hegedűs Zsuzsa, Szájer József, valamelyikük tudna küldeni egy belépési nyilatkozatot?

Cikkünk Facebook-oldalunkon kommentelhető.

Itthon Iványi Blanka 2024. november. 29. 10:27

A magyarokat még mindig az alacsony fizetések aggasztják, nem az LMBTQ – elkészült Magyarország 2024-es problématérképe

A kormánypárti szavazókat a megélhetési gondok, a Tisza Párt táborát a korrupció aggasztja a legjobban az ország gondjai közül. Az akkumulátor gyárakat már égetőbb problémának látják a magyarok, mint az orosz befolyást vagy az LMBTQ ügyeket. A Policy Solutions felméréséből kiderül, mi aggasztotta leginkább a magyarokat 2024 őszén.