A futballt utáló, túlnyomórészt női közönség véleménye szerint a világbajnokság és a futball arról szól, hogy huszonkét barom kerget egy labdát. Azt is hozzáteszik, ami az életüket is megkeseríti, hogy a férjük, barátjuk, apósuk, nagyapjuk ül a tévé előtt és sörözik. Ezek az észrevételek a megfigyelő perspektívájából nézve teljes mértékben megfelelnek a valóságnak, de némi pontosításra szorulnak. A világbajnokság valójában arról szól, hogy a férfi végre sokat és rendszeresen ihat, márpedig a rendszeresség nagyon fontos a férfi életében, és a világbajnokság menetének igen pontos rendje van. Ebben az évben délután 5-kor kezd el inni és éjjel 2-ig iszik. Ez idő alatt három mérkőzést tekint meg, és alkatától, tudásától, felkészültségétől függően 3- 12 sört fogyaszt el.

A profi ivásban járatos vezető alkoholisták – mely mentalitás leginkább a német válogatott stábjának maximalizmusához hasonlítható –, pontosan tudják, hogy a legfontosabb a formaidőzítés. Itt egy hónapon keresztül kell jól teljesíteni. Egy kemény szezon után fontos rápihenni a tornára, vagy éppen ellenkezőleg, formában maradni, de nem vinni túlzásba az ivást a világbajnokság kezdete előtt, a szervezetet ugyanis nem lehet becsapni. A világbajnokság a mérsékelt éghajlati övön élő alkoholisták számára különösen nagy kihívás, hiszen a nyár derekán kezdődik, a nyár dereka pedig éppenséggel az alkoholista legkedvesebb évszaka, a tavasz után köszönt reánk, amikor a hosszú tél után végre kiszabadul az ember a teraszokra, és, ha már ott van, iszik is. Ha pedig iszik, egy idő után elfárad. Két út van: vagy felfüggeszti az ivászatot a torna előtt egy hónappal, és csak a nyitómeccs előtt pár nappal kezdi el a bemelegítést és a felkészülést, vagy szigorúan és fegyelmezetten mérsékeli az italbevitelt egészen a nyitómeccs napjáig, amikor is napról napra, fokozatosan és óvatosan emeli az adagját és tartja formában magát, hogy ne érje váratlanul az igénybevétel.

Ha mindent jól csinál, kellemes vébéje lesz. Ha nem, ha idő előtt elfárad, akkor azt mondja majd: ez a vébé engem nem érdekel. Ez egy szar vébé.

Kérdezzenek csak meg bárkit – no nem a sportot tényleg szerető ütődöttekre gondolok, akiknek mindez vallásuk és kultúrájuk –, fel tud-e sorolni három eredményt a négy évvel ezelőtti világbajnokságról. Fogalma sem lesz róla. Pár szédült hajnal felrémlik majd előtte, egy nyári zápor vagy egy hosszú szoknya, és talán egy gól, egy mozdulat, amikor éppen a szájához emelte a poharát, és orron csókolta a hűvös sörhab.

De semmi több.