„Ha nem lehet az enyém, ne legyen senkié sem” – ezen a szellemi színvonalon él Lázár János, közhivatali funkcióját tekintve Magyarország második legfontosabb embere. A norvég civil pénzek ellen vívott fáradhatatlan harcának ez az egyetlen célja. Közben milliárdokat bukik az ország, ha pedig sikerrel jár, semmi mást nem ér el, mint azt, hogy Magyarország egy kicsit rosszabb hely lesz.
Befagyasztaná a norvég civil alapot Lázár János. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár azon akadt ki, hogy a pénzeket egy szerinte az LMP-hez köthető alapítvány osztja el Magyarországon. Formálisan persze az alapnak semmi köze a Lehet Más a Politikához, az NCA nem politikai alapon osztja a támogatásokat. A támogatott projektek között vannak környezetvédelmi, munkahelyeket teremtő, szegénységet csökkenteni hivatott és művészei projektek is, amelyeket aligha lehet politikai tevékenységként értékelni.
De vannak olyan kezdeményezések is, amelyek a kormány és a Fidesz céljaival ellentétesek: ilyenek például azok, amelyek a szabadságjogok érvényesüléséről vagy az átláthatóságról szólnak. Viszont az e célokért küzdő civil szervezetek ugyanezt csinálták a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok idején is. Akkor persze semmi baja nem volt a Fidesznek ezzel, csak most, hogy ők vannak hatalmon. Azt hiszik, a választási győzelem nemcsak a kormányzásra ad felhatalmazást, hanem arra is, hogy minden pénz az övék legyen. A norvégoké is, a civileké is, akik egyébként a támogatás többségét más célokra, például rászorulókra vagy bizonyos közcélok érvényesülésére költenék.
Lázár ennek forrását fagyasztaná be. Elvenné a pénzt szegényektől, fogyatékosoktól, a velük foglalkozóktól és az értük dolgozóktól, csak azért, mert nem ő oszthatja ki azokat valami havernak, akinek így nincs lehetősége a támogatás néhány százalékát visszacsorgatni, esetleg teljesen önzetlenül – ahogy teszi például a Civil Összefogás Fórum is – a Fidesz-KDNP kampányát támogatni. Egészen elképesztő az, ahogy egy fontos tisztséget viselő politikus nyíltan, büszkén felvállalja, hogy a saját hazája ellen dolgozik, hogy inkább elzárná a támogatásokat, csak ő oszthassa a lapokat. És ennek a mentalitásnak nincsen semmi következménye, illetve bocsánat, áprilisban Lázár János pártját újra megválasztották, most négy évig háboríthatatlanul küzdhetnek a civil szervezetek és a Magyarországnak járó norvég támogatások ellen.
Közben pedig bízhatunk abban, hogy a norvégok nem állítják le a civileknek járó támogatások folyósítását úgy, mint az infrastrukturális beruházásokra adott pénzekét. Már ott is azzal volt a probléma, hogy Lázár kisgömböcként nyelte magába a különböző feladat- és hatásköröket, mindent központosítva. Ez pedig nem tetszett a norvégoknak, ahogy egyébként nem tetszett az Európai Uniónak sem. És nem tetszik nekünk sem. Lázár János a trafikügyek kapcsán már bizonyította, hogy nem áll tőle távol az állami eszközök használata a szervezett bűnözés céljaira, most ehhez hozzácsaphatjuk azt is, hogy inkább felgyújtja a papírpénzt, minthogy másnak adja. Ilyen ember ő. És az elkövetkező négy évben 8400 milliárd forint sorsáról dönthet.