Az élet a legnagyobb elszámoltató. Reggel még azt kérdezi az ember, miért ilyen töketlenek a szocik, hogy nem merik rátenni a célkeresztet a nyilvánvaló korrupcióra, és még egy halvány börtönígéretet is harapófogóval kell kihúzni belőlük. Aztán pár órával később már egy elnökhelyettessel kevesebben vannak.

Így mondjuk tényleg nehéz lengetni a csatabárdot és kikelni a korrupció ellen, mert rögtön a kongresszuson kellene kezdeni a mészárlást. Nem tesz jót az összefogásnak, ha a párt vezetői nyíltan kötelet meg börtönt ígérgetnek egymásnak.

Egy új MSZP áll az emberek előtt – mondogatja Mesterházy Attila már egy ideje, és igyekeztek úgy tenni, mintha ez igaz volna, Lendvai Ildikónak is csak vészhelyzetben kellett beszaladnia pelenkát cserélni. Csak hát az új MSZP vezérkarában is ott ülhetett Simon Gábor, aki viszont még régi MSZP-sként intézte magának ezt a kis dugipénzt. Összejöhetett tisztességes munkából is persze, végül is olyan ember is elképzelhető, aki hisz Mészáros Lőrinc érdemeiben, de én például nem hiszek bennük. És abban sem, hogy Simon Gábor tök véletlenül tartotta az aranytartalékát annál a banknál, amely a kerületének kötvénykibocsátását finanszírozta.

Ugyanezen a napon landolt a postaládámban a CÖF füzetkéje, amelyben Simon Gábor még nem szerepelhetett, úgyhogy a nokiásdobozt tették bele a mindentől független birkapásztorok. Egy nokiásdobozba, mint tudjuk, tizenötmillió forint fér. A CÖF eddigi költségkerete, amit semmivel sem tisztességesebben szereztek meg, mint Hagyó Miklós a nokiásdobozt, nos az a pénz nem férne bele egy mosógép kartonjába sem. Ezt tudják ők is, mi is, nyílt titok, és mégsem zavartatják magukat. Legfeljebb attól szoronghatnak, hogy egyszer, a távoli jövőben lesz egy új Fidesz, ahonnan a hozzájuk hasonlókat ki kell majd rúgni, ha lebuknak. De nagyon igyekeznek, hogy ilyen Fidesz ne legyen.