„A sokak által oly sokra tartott neten…” – közölte Tarlós István főpolgármester a hajléktalanokról szóló tegnapelőtti sajtótájékoztatóján, a „neten” szót erősen megnyomva. A lefitymálás annak szólt, hogy a hajléktalanok ügyét sajátos módon kezelő fideszes akciót elítélő vélemények zömében az interneten jelentek meg.

Hollandiától Japánig, Finnországtól Izraelig a XX. század második felében azok az országok váltak/maradtak a világ leggazdagabbjai és a tudományos fejlődés motorjai, amelyek oktatási rendszere – a magyar viszonyokra vonatkoztatva – nem a rovásírást és Wass Albertet erőltette, hanem a globalizáció eszközeinek, például a számítógépnek vagy az angol nyelvnek a teljesen magától értetődő, mindennapos használatát.

Az internettel, számítástechnikával sajátos harcot folytat a centrális erőtér. Ugyanezt a mentalitást mutatja az informatikatanítás közoktatásbeli visszaszorítása is. Ugyanígy fanyalgott, grimaszolt a múlt héten saját (!) weblapjuk említésekor Dobos Krisztina, a még nem létező Nemzeti Pedagógus Kar nagyon is létező háromtagú előkészítő bizottságának tagja a pedagóguskarról szóló ceglédi fejtágítása alkalmával.

Legközelebb barlanglakásprogram lesz, olcsó kőbunkók gyártásával, értékesítésével? És ezt a tendert is a Közgép nyeri?

(A szerző pedagógus.)