Első felvonás (expozíció): Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) megbízást kapott, hogy mérje föl az alapvető jogok magyarországi helyzetét. A témafelelős (raportőr) Rui Tavares portugál zöldpárti politikus, újságíró lett. A LIBE-nek ugyan szocialista elnöke van, de összetétele az EP arányait tükrözi, vagyis tagjainak több mint harmada néppárti. Két magyar alelnöke közül az egyik a fideszes Gál Kinga, másik a szocialista Göncz Kinga.

Tavares komolyan vette a dolgát (nem is hagyták volna élni a bizottsági társak, ha ellustázza), konzultánsokat fogadott, tárgyalt a bizottság magyar tagjaival, a helyszínen is tájékozódott kormányzati embereknél és ellenzékieknél egyaránt. A kormánypárti sajtónak azóta is viszkető pontja, hogy utóbbiak kik lehettek, bár az ellenzéki politikusok neve nem titok, az alkotmányjogászoké pedig nem egy tömeges szakma, könnyedén lehet tippelni. Tavaresék azonban szereztek annyi tapasztalatot a magyar viszonyokról, hogy tudják, ha neveket mondanának, azt a Fidesz úgy fogja tolmácsolni, hogy a jelentést X. és Y. rágta Tavares szájába, úgyhogy inkább nem mondtak neveket.

Második felvonás (bonyodalom): Maga a jelentéstervezet is hosszas viták útján formálódott. Az egyik vitapont az volt, hogy alkalmazzanak-e szankciókat Magyarország ellen. Valamikor ebben a szakaszban Mesterházy Attila, az MSZP elnöke „azt a feladatot adta” az EP négy magyar szocialista képviselőjének, Göncz Kingának, Gurmai Zitának, Herczog Editnek és Tabajdi Csabának, hogy „lépjenek fel minden olyan uniós intézkedés ellen, amely szankciókkal sújtaná Magyarországot”, mivel itt az „Orbán-rendszer” távolodott el az európai értékektől, nem pedig az ország, más kifejezéssel a lakosság.

Hogy mi rejlett a hazafias pártutasítás mögött, azt nem tudhatjuk. Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy az MSZP vezetői nincsenek tisztában a képviseleti demokrácia értelmével, vagyis azzal, hogy a kormányt a lakosság választja meg (a mi esetünkben abszolút népi többséggel), és csak az országot lehet szankcionálni. Az uniónak nincs eszköze arra, hogy a kormányzat embereit, főosztályvezetőig lefelé, fizetésmegvonással és szolgálati autói kisebbre cserélésével sújtsa. De az is lehet, hogy Mesterházy attól tartott, ha az EP megszavazná a szankciókat (akkor még a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése sem dőlt el), a hazai kormánymédia mindenestül az MSZP-re kenné. Sohasem tudnának kimosakodni belőle. Némi elvtelenség árán viszont megúszhatják, hogy a kormány agitprop-brigádjai mocskos hazaárulóknak nevezzék őket. És úgy is tettek.

Harmadik felvonás (kibontakozás): A gazdasági szankciók ezen a szinten végül is nem valósultak meg, a kormány európai szavazati jogának megvonása is csak nagyon feltételesen került bele az elfogadott szövegbe. Tabajdi és a másik három szocialista képviselő nem győzte hangsúlyozni ebbéli érdemeit. Ám ahogy teltek a hónapok, a mezei szocialista párttagság, úgy látszik, kezdte elfelejteni a május-júliusi eseményeket, és az európai képviselőket kezdték árulónak tekinteni – csak azért, mert végrehajtották a pártutasítást. Nem tettek eléggé keresztbe a Fidesznek.

Legalábbis ez derül ki abból, amit Herczog Edit ír a honlapján egy nyelvtanilag sérült mondatban, „Pályázatom az MSZP 2014. évi Európai Parlament-i (sic) választási listájára” cím és „A Tavares-jelentés” alcím alatt: „Külön szólnék róla, mert – bizonyos hozzám eljutó információk szerint –, bár négyünk munkájának mintegy bizonyítványa, hiszen az Európai Parlament kétharmados többséggel ítélte az Európai Unió lényegi ismérveitől eltérőnek az Orbán-kormány politikai irányvonalát és utasította el azt, kételyeket ébresztett itthoni – párton belüli – megítélésünkben.” (Mi az alany, mi a bizonyítvány, és mi ébresztett kételyeket?)

A mintegy bizonyítvány okozta kételyeket a következő mondatban ezzel az állítással igyekszik eloszlatni: „Összeállítása elsősorban Göncz Kinga és Tabajdi Csaba érdeme, végigharcolásában mindannyian résztvettünk (sic), elfogadtatásáért valamennyien mindent megtettünk.” Itt sincs megjelölve, hogy minek az összeállításáról, végigharcolásáról és elfogadtatásáról van szó, de más nem lehet, mint a kételyeket ébresztő bizonyítvány, az pedig, mivel nincs más, amire ezek a mondatok visszautalhatnának, az alcímben szereplő Tavares-jelentés.

A nyelvtanilag sérült mondatok tehát csak akkor értelmezhetők, ha Herczog Edit azt akarja mondani, hogy a Tavares-jelentést főként Göncz Kinga és Tabajdi Csaba állította össze, és rajtuk kívül Gurmai Zita, valamint ő maga, Herczog Edit harcolta végig (miközben, nyilván saját magukkal harcolva, pártutasításra igyekeztek semlegesíteni a lakosságellenes töltetét).

Ami szemenszedett baromság, részben mert nincs így, dokumentálhatóan nem igaz, részben vérig sérti az Európai Unió apparátusát a LIBE-től a jelentéssel egyetértő Barrosóig, és részben azért, mert – miközben hülyeség és hazugság – akkora labdát ad fel a kormányoldalnak, mint egy hidroglóbusz.

Negyedik felvonás (tetőpont): Herczog Edit talán úgy gondolta, hogy honlapján ezt a szöveget csak a megnyerendő hívek veszik észre. Csak persze, mivel egy internetes oldalt még annyira sem lehet elzárni a külvilágtól, mint az őszödi kormányüdülő dísztermét, a szöveget észrevette egy kormánypárti blog, és úgy értelmezte, ahogy Herczog Edit a kételkedő szocialista hívektől várhatta, mert másképp nem nagyon lehetett.

És pár pillanat alatt a Facebookot meg a kormánypárti médiát bejárta a hír, hogy Herczog Edit váratlanul leleplezte a pártját. A Tavares-jelentést Tabajdi Csaba és Göncz Kinga diktálta, tehát ők és egyáltalán a szocialisták „mocskos hazaárulók”, és itt egy viszonylag mérsékelt kijelentést idéztem.

A Mesterházy-művelet kudarcot vallott. (Akkor nem lehetett volna inkább elvhűnek lenni?)A Magyar Nemzet kérdésére Gulyás Gergely képviselő fogalmazta meg a párt hivatalos álláspontját: „bebizonyosodott, hogy a Tavares-jelentést nem Brüsszelben, hanem Budapesten, a Jókai utcában írták”.

Ebben egyrészt az a jó, hogy mostantól nyilván békén fogják hagyni azokat az ellenzéki, de nem szocialista alkotmány- és egyéb jogászokat, akiket eddig a Tavaresnek való súgással vádoltak. Másrészt nyilván megerősödik a Fidesz brüsszeli-strasbourgi képviselete, hiszen biztosan lemondatják Gál Kinga bizottsági alelnököt, aki Gulyás szavaiból következően teljesen hülye, mert az orra előtt zajlott hónapokon és tömérdek megbeszélésen át az egész mocskos hazaáruló szoci aknamunka, neki meg nem tűnt fel, nemhogy szólt volna.

Ötödik felvonás (antiklimax): Herczog és a szocialisták mégse mondhatták, hogy kampányérdekből ostobán hazudtak, úgyhogy visszaszívták a passzátszelet, és úgy tettek, mintha Herczog le sem írta volna, amit leírt. Szó sincs már összeállításról meg végigharcolásról, hanem a májusi pártutasítás végrehajtásáról hallhatunk újfent: „A magyar szocialista EP-képviselők aktív közreműködése nyomán kerültek ki a jobboldali többségű Európai Parlament határozatából a magyar embereket fenyegető szankciók.”

Csak hát a másik oldalon úgy tudják, hogy az EP baloldali többsége erőltette bele a határozatba a fenyegetést, melynek célpontjai a magyar emberek. És ha megvan a ziccer a gyűlölethez, akkor azon az oldalon is gyűlölnek, másképp még sosem volt.

És ez az egész elborulás, oda és vissza, az európai emberek, úgymint adófizetők pénzéből folyik. Az EP-képviselők egyenfizetése havi nyolcezer euró, nettó hatezerkétszáz, plusz költségkeret. Néha igazat kell adnom Orbán Viktornak, Európa napja leáldozóban van.