Gerlóczy Márton képes élménybeszámolója.
Magyar hetek vannak a Mekiben és ez persze kihagyhatatlan, mint a Provident.
Tegnap értesültem az örömhírről és úgy terveztem, hogy délelőtt meglátogatom a gyorséttermet, később pedig be is számolok majd a kedves magyar olvasóknak arról, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtam, mitől magyar és mennyire magyar a helyzet odabent Mekiben. Így is történt. Képeket is akartam készíteni, hogy kedvet csináljak a magyaroknak a Magyar hetekhez, ezért már a főbejáratnál előkaptam a telefonomat, és lefotóztam a feliratot: A betyár mindenit! Ezután, telefonommal a kezemben behatoltam a gyorsétterembe, ahol rögvest szemet szúrt nekem a gazdag magyaros kínálatot hirdető menüsor, amit szintén le akartam fényképezni, ám ekkor a hátam mögül egy óriási kiáltást hallottam, hé, hé, itt nem lehet fényképezni, ordította az úr, és a kollegám későbbi beszámolója szerint hozzá is ért a vállamhoz, amire én nem emlékeztem.
Megfordultam, kérdezem, maga meg kicsoda, ő felel, kiabál: itt tilos fényképezni. Kérdezem, miért ordít, egyben látom, hogy nem is biztonsági őrrel van dolgom, hanem egy amolyan fiókvezetővel, kinek házmesterszívét a Nemzeti Együttműködés Rendszerének energiái dobogtatják. A betyár mindenit, gondolom magamban, te meg mit képzelsz? Az úr ezután észreveszi magát, és elnézést kér, valamit magyaráz a torkáról és a hangjáról, de az elnézéstől tartózkodom, mert nem egy hiba miatt kért elnézést, hanem a taplósága miatt, amit sajnos nem tudok elnézni, különösen akkor nem, ha éppen a magyar forintomat jöttem elkölteni pusztán azért, hogy utána négy-öt órán át fosasson a rösztiburger.
Látom, hogy megijedt, hogy valami rosszat csinált. Azért ijedt meg, mert korábban megijedt, hogy valami rosszat csinál, ha hagyja, hogy én ott fényképezzek, ahol nem szabad. Fél a szerencsétlen mindentől, most például tőlem fél, hogy majd kérem a panaszkönyvet, amit persze nem kérek. Személyesen hozza ki asztalunkhoz az emberi fogyasztásra gyakorlatilag alkalmatlan szürkemarha burgereket és a puszta hasábot, és elnézést kér újfent, mert ekkor már szinte biztosnak véli, hogy nem a Burger King-től jöttem kémkedni.
Hogy mennyire magyar hát a helyzet a Magyar hetek alatt a Mekiben? Nagyon. Nagyon magyar.
(Magyar hetek a Nyüzsiben, kövesse a fészbukon!)