Orbán Viktor a múlt pénteki rádióinterjújában sok szörnyű dolgot mondott, de három tétele napok alatt majdnem szállóigévé lett. Az első kettőt a Nemzeti Dohánybolt koncessziójáért pályázó vállalkozókról és „vállalkozókról” mondta, a harmadikat Angela Merkelről. A következőkben idézem az egyes tételeket, lefordítom – az ellenzéki pártok helyett – politikai fogalmakra, majd közlöm a kihámozható eszmei mondanivalót. (Az igazság-, illetve hazugságtartalommal hely hiányában nem foglalkozom.)

Egy: „szelíd ember vagyok, tehát nem fenyegetőzésképpen mondom, de hogyha mi egyszer politikai szempontokat akarnánk egy ilyen pályázati rendszerben érvényesíteni, ott egy, azaz egyetlen baloldali sem nyerne”.

Fordítás: Magyarországon, ahol „mi” kormányzunk, zsarnokság van. Éspedig a többség zsarnoksága, mivel a baloldal: kisebbség. Én centrális erőtérnek meg nemzeti együttműködésnek hívom, felőlem ti nevezhetitek önkényuralmi törekvéseknek vagy maffiauralomnak vagy akárminek, engem nem izgat. Nektek, akár a mi oldalunkon, akár ellenzékben, nem az a dolgotok, hogy szabadok legyetek. Pont velem azonban szerencsétek van, én ugyanis szelíd ember vagyok, és nem szoktam fenyegetőzni. Nektek jó. Zsarnokságban éltek ugyan, de kegyes zsarnokságban.

Mondanivaló: Magyarországon van legalább két és félmillió ember, aki a szabadságnál jobban szereti a kegyes zsarnokságot. Ez még a választási törvény további babrálása nélkül is bőven elég nekem a 2014-es választás megnyeréséhez, tehát a 2014-es választásnak tulajdonképpen nincs értelme.

Kettő: „ha a saját híveink sem számíthatnak ránk, akkor kicsoda számíthat?”

Fordítás: A vállalkozó, egyáltalán, bárki, ne a gazdaságpolitikánkra számítson, hanem ránk. A politikánkra ugyanis nem lehet számítani. Ellőttük minden puskaporunkat, megszereztünk minden megszerezhető pénzt, de igazából fogalmunk sincs, miből lesz itt olyan növekedés, amivel a gyarmati sorból frissen felszabadult államunk pénzügyi katasztrófája, tehát az összeomlás elkerülhető. Amit rövid távon garantálni tudunk: a saját nemoligarcháinknak és üzletfeleiknek átcsatornázzuk az uniós (nem a magyar gazdaságból származó) pénzeket. A kisebbeknek pedig, feltéve, hogy hisznek bennünk, odaadunk olyan pénzeket, amiket rendeletileg elveszünk valaki mástól. A trafikosoknak például, mivel tevékenységük népegészségügyi érdek, garantáljuk a tízszázalékos árrést, amit a sarki közérteknek, mivel tevékenységükkel a nép egészségét rombolták, nem garantáltunk. Amíg tart az első zabrálás lendülete, örülnek is neki, mint nyugdíjas a rezsicsökkentésnek.

Mondanivaló: nem addig lesz neked jó, amíg a képességeidből akarsz megélni, hanem addig, amíg hiszel bennünk. Bennünk. Tehát a 2014-es választásnak tulajdonképpen nincs értelme.

Három: „a németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be”.

Fordítás: Sohasem értettem a külpolitikához, nem is érdekelt, és tőlem konkrétan Merkel is pattoghat, ha olyanja van. A diplomácia olyan puha, enervált dolog és főleg nemzetietlen. Amíg csak meg lehet, ööö, bízni egy német ügyvédet, hogy védelmezze a magyar Alaptörvényt (természetesen ingyen, a magyarok iránti szimpátiából – igazoltan korrupt személyről lévén szó, ez csak evidens); amíg lehet számítani a néppárti szavazatmaximálásra és a környező nemzetekkel szembeni francia dacra, szóval addig olyan nagy baj Európában nem lehet. Azért tartom a Martonyit, hogy ha valami nagyon gusztustalant csinálnék, jöjjön ezzel a simisumi diplomatikus szöveggel. Addig nem lesz baj, folynak az uniós pénzek, lesz mit csatornázni, és úgy érezni, mintha egészségesen nőne a gazdaság. Nix hullafoltok. És a lényeg: ti ezt szeretitek. Jól megmondtam annak az elszállt német bárisnyának, mi?

Mondanivaló: teljesen mindegy, ha az egyes számú – és gazdaságunkat több szinten életben tartó – európai hatalom kancellárja, külügyminisztere, elnöke, becsületes kereszténydemokrata funkcionáriusai és értelmesebb iskolásgyermekei úgy néznek rám, mint a bomlófélben lévő rongyra. Azért mondok ilyen vadbaromságot, mert nektek, kedves híveim-választóim, ez kell. És fogadok, hogy akármit mond Merkel, szerintetek úgysem lehet igaza. Csak nekem lehet igazam. Tehát a 2014-es választásnak nincs értelme.

A fentiek teljesen érthetőek Orbán 1,5–2,5 millió hívének. A fordítással az összefogást sürgető ellenzéki pártoknak próbáltam szívességet tenni, mivel láthatóan nagyon tudják, hogy ki ellen kéne összefogniuk, de arról halotthalvány fogalmuk sincs, hogy mi ellen és miért.

Nem tesz semmit, örömmel, bármikor.