Húsvét közeledtével evezzünk mélyre Vejkey Imre, kereszténydemokrata képviselőben!
„A közelgő Húsvét alkalmával csendesedjünk el, evezzünk mélyre magunkban, hallgassunk a lelkiismeretünkre, és érezzük mulasztásainkat!” Vejkey Imre, KDNP képviselője ekként szólalt fel a Tisztelt Házban húsvét előtt. Még azt is hozzátette a honatya, hogy ideje lenne megtérni a bűneinkért meghalt Jézus Krisztushoz; ezt többes számban mondta, önmagát is a megtérendők közé sorolva, ám ez valójában alázatteli lehajolás volt a bűnösökhöz, akik képesek Isten gyermekeivel (a nemzetmentő kormánnyal) szemben ellenzékben lenni. Ám Vejkey képviselő nem zord ítélettel közelített hozzájuk, hanem pásztori lelkülettel, a bűnbánat lehetőségét felmutatva: „Ezt nevezi a Biblia kegyelemnek, ami ajándék, amit elfogadni vagy elutasítani lehet.”
Az örök üdvösség ígéretét a parlamenti prédikátor egészen természetesen kötötte össze a Fidesz-KDNP tevékenységével; a megtérésre hívó szót megelőzte a kormány pénzügyi szabadságharcát méltató textus, hogy az okfejtés hirtelen fordulattal fölnyissa a spirituális távlatokat is, emígy: „Ezért fontos a devizahiteleseket támogató program, mert a csapdából gazdasági szinten kiutat mutat és szintén szabadságot ad! És mind e közben, mi lesz a lelkünkkel?” stb, stb.
Nos, ha e gyönyörű gesztust a kormány kritikusai részéről nem a megrendülés, a bűnbánat és az evangélium elfogadása követi, ha megmaradnak opponensi pozícióban, az már az ő felelősségük. Az üdvösséget el is lehet utasítani. Lehet – amíg lehet! – választani a nemzeti szabadságharc helyett a rabságot, a devizahitel-program helyett a pokol kínjait.
Nem szeretek ünneprontó pesszimista lenni, de attól tartok, a kemény szívek ajtaján hiába kopogtatott a szelíd szavú honatya. Félek, inkább ilyesmi gondolatokat váltottak ki a szavai: „...elmész a büdös francba a vallásoddal együtt, te elvetemült hipokrita, te. Te fogod itt hirdetni az üdvösséget, a szegényellenes, hajléktalanüldöző, jogfosztó, hazug, tolvaj kormányoddal együtt? Gusztustalan egy barom vagy.”
S ha így van, akkor megkockáztatnám a felvetést: a krisztusi szeretet megismeréséhez nem vezet út a Nemzeti Együttműködés Rendszerén keresztül. Hadd kívánjam viszont Képviselő Úrnak – mély megfontolásra – saját szavait: „A közelgő Húsvét alkalmával csendesedjünk el, evezzünk mélyre magunkban, hallgassunk a lelkiismeretünkre, és érezzük mulasztásainkat!”
Ha maradt még némi lelkiismereted, kedves Imre, akkor talán menni fog.