Az önkormányzati adósságátvállalás és a legújabb devizahiteleseket mentő csomag ötlete is ugyanerről szól.
Friss hírek szerint Matolcsy György igen kreatívan pakolná ki a jegybanki devizatartalékot: devizahitelesek adósságát forintosítaná, esetleg némi kedvezménnyel megspékelve. Szögezzük le gyorsan: helyes, hogy a kormánynak szándékában áll a beragadt, rossz hitelektől vergődők megsegítése. Ha azonban az elmúlt három év folyamatait szemléljük, akkor itt is ugyanaz történik, mint az önkormányzatok adósságátvállalása kapcsán: az járt a legrosszabbul, aki maga is tenni akart a boldogulásáért, a bajból kilábalásért.
Mert mi is történt a települések és kerületek esetében? 2006 után a javarészt fideszes önkormányzatok jó része ész nélkül vette föl a hiteleket; pletykák szerint erre maga a Fidesz biztatta őket, mondván: a szoci kormány kontójára teszik, ketyegjen csak az az időzített bomba. 2010 után jött a feketeleves: forráselvonások, az Orbán-kormány a feladatok egy részének átvétele mellett az önkormányzati pénzek java részére is lakatot tett. Innentől tovább nőtt a córesz, a hitelfelvételek (amíg a bankok adtak) szaporodtak, görgött az adósság, a piros számláló egyre jobban közeledett a nullához.
Persze voltak olyanok is, akik komoly öncsonkítással, példás fegyelemmel korábban is megtartóztatták magukat az eladósodástól, és a megszorítások idején sem hitelből akarták fedezni a hétköznapokat. Nekik volt csak igazán nehéz az elmúlt időszak.
Erre most jön a kormány, és kiosztja a buksisimiket – az adósoknak! Minél nagyobb adósságot, minél hosszabb ideje kelesztettek, annál inkább! 600 milliárd forintnyi adósságot vitt el tőlük lábon a Fidesz-kormány, miközben mondjuk a nadrágszíjat már kétszer körbetekerő (jelzem: egy szintén fideszes, ámde a jelek szerint felelős vezető által irányított) III. kerület kábé nulla forinthoz jutott, lévén Bús Balázs nem volt hajlandó megenni a holnapot.
Igazságos ez? Nem azt üzeni, hogy szarni bele, elvtársak, a végén úgyis az jár jól, aki már az elején elrontotta, aki nem is foglalkozott vele?
És itt térjünk vissza a devizahitelesek ügyéhez. A legelső "mentőcsomag" az Orbán-kormánytól egy sima prolongálás volt. Pár évig csökkentett részleteket fizetnek az adósok, de közben gyűlik a különbözet, és (meglepetés, meglepetés) a következő kormány alatt szakad majd rájuk az ezzel megnövelt adósság. Akik már itt próbáltak tenni magukért, akik hittek a kormánynak, azok jártak a legrosszabbul. A következő lépés a végtörlesztés volt, ami egyfelől kedvezett a tehetőseknek, akik hipp-hopp kifizették egy összegben a 180 forintos árfolyamon számolt adósságot – másfelől viszont igazi emberi drámákat hozott. Családok tömege kapaszkodott bele ebbe az utolsónak hitt szalmaszálba, és eladta a lakást, házat, az árából végtörlesztett, és ment albérletbe, vagy vissza a szülőkhöz. Megint mások a kifejezetten ezért felemelt kamatozású, ultragenyó kiváltó forinthiteleket vették fel, hogy meneküljenek a svájci franktól. Az is durva, de legalább forint.
Megint csak: ők is felelősen jártak el, hiszen Matolcsy György és Szijjártó Péter három éve verseng azon (zárójelben tegyük hozzá: vagy egyesek tőzsdei befektetését segíti azzal), hogy egy-egy sajtótájékoztatóval ki mennyire tudja mélybe lökni a forintot.
De most mindenki, aki eddig bármit is próbált tenni a boldogulásáért, aki áldozatot vállalt azért, hogy a hitelből meneküljön, az verheti a fejét a falba. Hiszen csak egy dolgot kellett volna tenni: szarni bele, és kivárni, míg a kormány a kampány beindulásával elővesz egy még kedvezőbb lehetőséget. Ezek a szerencsétlenek meg ülnek az albérletben, vagy kerülgetik egymást nyolcan a nagyiék fürdőszobájában, mert megpróbáltak tenni magukért, megpróbáltak felelősen viselkedni.
Ez pedig rohadtul nem igazságos. Igaz, nem is meglepő, hiszen az egész matolcsyzmus és az unortodoxia erről szól: szarni bele, aztán majd lesz valahogy.