A vasárnapi Jobbik-ellenes alkalmi nagykoalíció létrejötte utáni első napon a parlament akár folytathatta volna a munkát úgy, abban a hangnemben, ahogy korábban megszoktuk, új időszámításunk, azaz Gyöngyösi előtt (Gy.e.). És tulajdonképpen szinte folytatta is, egy kivétellel. Ezt a kivételt Fónagy Jánosnak hívják.

Napirend előtt ugyanis egyebek mellett az történt, hogy szólásra emelkedett Vona Gábor, és megvédte Gyöngyösi képviselőtársát a rágalmaktól, aki nem is akart listázni, a lista mint fogalom eleve olyan távol esik Gyöngyösi képviselőtől, mint Novák Előd Jeruzsálemtől, felháborító, hogy Ertsey képviselő asszony elviccelt egy olyan kurvára nem vicces (nem szó szerinti közlés, a szerk.) kérdést, mint a képviselői kettős állampolgárság kérdése, és a sárga csillag helyett végre a sárga csekkek kérdéskörével kellene foglalkozni.

Válaszul felállt Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, aki megszólításában ugyan "tisztelt"-nek nevezte Vona Gábort, de rögtön világossá tette, hogy ez a megszólítás csak a parlamenti konvencióknak szól, nem a pártelnöknek, majd - szemmel láthatóan egyre indulatosabban - közölte: egy bocsánatkéréssel nincs elintézve a listázás ügye, ha 1945-ben Szálasi Ferenc bocsánatot kért volna, akkor mit mondott volna, "pardon?". "Hatszázezer legyilkolt ember az áldozata ennek a történelmi folyamatnak. Figyelembe kell venni, hogy a szavak mögött százezrek értelmetlen halála van. Hatszázezer magyar embernek az értelmetlen halála." Végül elárulta azt is: nem kettős állampolgár, de hívő sem, "apám-anyám is zsidó volt, én is az vagyok".

Ez nem coming out volt, Fónagy János nem először vállalta származását a nyilvánosság előtt (de nem is először beszél a holokauszt magyar áldozatairól, és nem is először teszi helyre visszafogott dühvel a parlamenti nácizmust), és Gyöngyösi polgártárs parlamenti pártja bizony évek óta számon is tartja ezt a származást.

2012. december 3-án Fónagy János azt és úgy mondta a magyar Országgyűlésben, amit és ahogy kellett. Kalap le.