Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Legyünk jóindulatúak, és tételezzük fel, hogy az iskolaköpeny visszahozásával a kormány szándéka kivételesen nem az, hogy központilag vezérelt „értékeket” erőltessen a diákokra, hanem valóban az, hogy leplezze a társadalmi különbségeket. Csakhogy az iskolaköpeny a XXI. században pontosan annyira képes elfedni a szegénységet, mint kövér ember fejére húzott zacskó a túlsúlyt. Kilóg a (ló)láb.
Hoffmann Rózsa minden jó szándéka ellenére, már ha van neki olyan, ismét mellényúlt. Az iskolaköpeny ötlete nemcsak azokat a sztereotípiákat erősíti meg, ami szerint a szocializmus alatt is az oktatási minisztériumban dolgozó Hoffmann és a Fidesz a Kádár-rendszer államosított-központosított oktatását kívánja visszahozni, de a köpeny eszköznek is rossz. Az a kisebb probléma, hogy a diákok utálni fogják; a nagyobb, hogy a köpeny semmire nem jó. Akinek sok pénze van, az majd vesz belőle menőbbet és márkásabbat, zsebébe iPhone-t tesz, a harmincezer forintos cipő meg úgyis kilátszik.
És ez még csak egy dolog. A nagyobb baj az, hogy az egész egy ordas képmutatás. Az a kormány ugyanis, amely (szinte) teljes egészében fizetőssé teszi a közgazdász- és jogászképzést, amely két-három-ötszörös tandíjakat vezet ahhoz képest, amit saját maga népszavaztatott le, ne vegye fel hirtelen a szociális érzékenység maszkját. Talán joggal merül fel a kérdés, hogy a társadalmi különbségeket azzal lehet-e hatékonyabban csökkenteni, ha továbbra is sokak által hozzáférhetővé tesszük a felsőoktatást, vagy azzal, ha mindenkinek adunk egy szép kék köpenyt?
Mielőtt jobboldali olvasóink elkezdenének demagógozni, gondolkozzunk el azon, mi mindent tett a Fidesz a szegényebbek megsegítése érdekében. Bevezetett egy olyan adórendszert, ami a gazdagabbaknak kedvez, a szegényebbektől pénzt vesz el, ráadásul duplán, mert még egy 500 milliárdos költségvetési lyukat is be kellett – adóból – foltozni. Csökkentette a közmunka bérét, kriminalizálta a hajléktalanságot. Fizetőssé tette a bölcsődéket, ami nyilván jót tesz a gyermeket nevelő, szegényebb munkavállalóknak. A sort lényegében a végtelenségig folytathatnánk, de emlékezzünk itt meg a Munka törvénykönyvéről, ami nyilván nem a nagyvállalkozókat sújtja.
Ennek ellensúlyozására említhetjük a családi adókedvezményt, amiből persze megint a magasabb jövedelműek tudnak érdemi megtakarításhoz jutni. Az „Út a munkához” programot elfogadó és a fizetős bölcsőde bevezetését szinten fontolgató Gyurcsány Ferenc és pártja is jobb, ha hallgat, ha szegényellenességről van szó. Egy szó mint száz: minden jóindulatunk ellenére egyszerre tartjuk butaságnak és pofátlanságnak az iskolaköpeny bevezetésének felvetését.
Attól ugyanis nem lesz kevésbé szegény a gyerek, ha zacskót húzunk rá.
