A Gárda bolondját járatja a Nemzeti Együttműködés Rendszerével.
Folytatva, amit az előttem szóló elkezdett: a cövekként álló kétharmadnak a közbiztonság területén, és különösen a militáns szélsőjobb kezelésének terén sikerült alulmúlni az általuk annyit bírált Gergényi–Petrétei-korszakot, úgy, hogy módszereit átveszi, vagy megkísérli megvalósítani, ami korábban nem ment. Feltámasztották a műveleti terület jogi gumifogalmát, amit aztán egy teljesen ártatlan település, Csókakő lakóinak rovására alkalmaztak – miközben a Gárda vígan avatott Dunaföldváron. Az Orbán által beígért két pofon nemcsak mellément, de vétlenek arcán csattant. Mi van itt már? Itt az van, ami logikusan következik a Fidesz korábbi politikájából.
Hatalomra jutásuk előtt skizofrén propagandát folytattak. Egyrészt drákói szigorítást követelő ortodox rendpártiként hőbörögtek, hogy impotens a kormány, a rendőrség, bezzeg mi két hét alatt végére járnánk a dolgoknak. Máskor pedig a legdoktrinerebb jogvédőket is abszurd módon túllicitálva védelmezték a parttalanul tágan értelmezett gyülekezési jogot: az álarcban tüntetés, az ordibálva masírozás, a kifütyülés, a tojásdobálás, a nekünk nem tetsző rendezvények megzavarásának jogát. A tényleges rendőri atrocitásokat cinikus módon ürügyül használva, hogy a legjogszerűbb fellépést is a „Gyurcsány-diktatúra” terrorjaként bélyegezzék meg.
Az ellenzéki következetlenség ára, hogy kormányra jutva bármit is teszek, óhatatlanul szembekerülök önmagammal – illetve az általam félrevezetett, elbolondított tömegekkel. Mi van, ha az Orbán-adminisztráció keményen fellép a rendbontókkal, a betiltott szervezetet újjászervezni akarókkal szemben? Óhatatlanul azokkal találja magát szembe, akikkel 2010 előtt elhitette: ocsmányságokat és fenyegetéseket üvöltözve, rendőröket lökdösve, bejelentés nélkül, szabálysértően demonstrálva csak alkotmányos jogaikat gyakorolják. Márpedig ilyenek nemcsak a Jobbik-szavazók között voltak és vannak, de tíz-, sőt százezrével akadnak a Fidesz-holdudvar „érdes részén” is. Ők azok, akik alig titkolt szimpátiával nézik a szélsőjobbos rohamosztagok vonulásait, akik megvetően csak sünöknek nevezik a rendőröket, akiknek nagyon is tetszett az utcai zavargások időszakának gátlástalan, „forradalmi” következménynélkülisége, rendőr- és rendellenessége. A műveleti terület rehabilitálása is elég súlyos, de ha egyszer Pintér rendőrei (akár teljesen jogszerűen) úgy istenigazából szétvernek egy, oszolni nem akaró, romákat provokáló-kóstolgató hungarista brigádot, az törés lesz. Bázisuk egy részének szemében nem lesznek jobbak, mint a Szemkilövető. Olyanokká válnak, akik "a cigányokat védik saját fajtájukkal, saját táborukkal szemben".
Na és mi van az érme másik oldalával? A köztörvényes fronton történő rendteremtéssel? Korábban az volt a centrális erőtérré válni akaró Fidesz diskurzusa, hogy: 1. az országban romlik a biztonságérzet, egyes válságtérségekben nő a gettóbűnözés, a többségi-roma együttéléssel sok helyen vannak komoly bajok (ez nagyrészt igaz volt) 2. eme problémák orvoslása azért késlekedik, mert a politikai korrektség miatt nem lehet azokról nyíltan beszélni (ez az idő haladtával egyre kevésbé volt igaz) 3. ha mi jövünk, lesz megoldás (nem lett). Ehhez képest mi van most? A rendpárti kormány rendet hazudik, úgy, hogy nincs rend. S a bűn alternatívájaként munkát úgy, hogy nincs munka. Éveken át telekiabálta a nyilvánosságot, mekkora a baj. Most pedig, hogy neki kéne a bajt orvosolni, pótcselekvésbe menekül. Ha pedig a továbbra is létező feszültségekre aljasul rájátszik a szélsőjobb, akkor összeránt egy vizsgálóbizottságot, hogy kimondhassa: egy gonosz ellenzéki összeesküvés zavart bele az idilli falusi életbe. A kormánypárti hívők (főleg azok, akik a válságzónákban laknak) zavarodottan tapasztalják a „minden nagyon szép, minden nagyon jó” önhipnózisos sikerpropagandáját űző kormány és a Bayer Zsolt-féle kormánypártiság apokaliptikus gyűlöletvíziói közti disszonanciát. Hát inkább húznak majd a következetes gyűlölködőkhöz (Jobbik).
A Gyurcsány-kormány és a korábbi jogalkalmazás már bebizonyította: egy teljes szervezetet tokkal-vonóval, papíron betiltani könnyű – csak épp hajítófát sem ér. Azokkal a konkrét egyénekkel, csoportokkal szemben a helyszínen eljárni, aki saját jogaik gyakorlása helyett mások jogának csorbítása szándékával mennek oda – na, az már nehezebb, melósabb, ugye? E tekintetben a NER semmivel sem nyújtott jobb teljesítményt Gyurcsánynál.