A vállalati kultúra sokkal fontosabb, mint azt sokszor hinnénk, hosszú távon ugyanis ez a hatékonyság egyik legfontosabb kulcsa. Alapvetően befolyásolhatja az innovációt, a kreativitást, a lojalitást és a fejlődésre való nyitottságot.
Ha egy cég kultúráját a konstruktivitás határozza meg, akkor a legjobb úton jár afelé, hogy a munkatársak a lehető legjobb tudásukat és legtöbb energiájukat adják a munkához. Az Enterpreneur összeszedett három olyan viselkedési formát, amelyek azonban garantáltan tönkreteszik a cégkultúrát.
Az aranybilincs
Az egyik leggyakoribb hiba, amikor egy vállalat a kulturális hiányosságokat vagy a gyenge vezetői tevékenységet pénzzel akarja kompenzálni. Ez azért is veszélyes, mert a hatékonyságot jelentősen rombolja, ha az emberek csak a pénzért maradnak egy cégnél, és nem pedig azért, mert szeretik a munkájukat, a munkahelyüket.
Senki sem szereti, ha megveszik. Az embereknek – főleg hosszú távon – fontos, hogy hasznosak érezzék a munkájukat. Nincs az a pénz, amely hosszú távon helyettesítheti a konstruktív kultúrát, ezért nem érdemes pénzzel túszul ejteni a dolgozókat – mert előbb-utóbb lesz majd, aki többet ajánl nekik.
Kommunista vezetői filozófia
Senki sem érzi megbecsültnek magát ott, ahol a vezetőség valamiféle hatóságként működik, az embereknek pedig csendben kell tenniük azt, amit mondanak nekik. Az ilyen cégnél minden szál a vezető kezébe fut össze, az alkalmazottaknak nincs semmilyen függetlensége. A főnökök az információkat visszatartják, mondván, szerintük a beosztottak úgysem tudnak velük mit kezdeni – amivel azt üzenik, hogy „nem vagy felnőtt, nem vagy elég okos”.
Az ilyen cégnél hamar elillan vagy sokszor ki sem alakul a dolgozók elkötelezettsége, általában hiányzik az innováció és a megújulás képessége, hiszen hamar leszoktatják az embereket a gondolkodásról. Ehelyett inkább felnőttként kellene kezelni a munkatársakat, minél nagyobb szabadságot biztosítani számukra és bevonni őket a döntési folyamatokba.
A főnöknek nem kell
Könnyen hiteltelenné válik az a cég, ahol a főnök nem hajlandó a fejlődésért feláldozni a saját idejét. Egy tipikus tünete a képmutató vezetési filozófiának, amikor az alkalmazottak kötelesek továbbképzésekre járni, a főnöknek viszont nem. Ha egy vezető sajnálja a saját idejét, akkor hogyan érteti meg a munkatársaival, hogy a tanulás, a fejlesztés fontos?