Olvasónk a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás örökzöld témakörében tette fel kérdését: úgy érzi, neki mostanában már éjjel-nappal dolgoznia kell. A szakértő válaszol.
„A munkahelyemen teljesen összefolyt a munka és a szabadidő, mindenki napi 10-12 órát van benn az irodában, de ha hazamegy, akkor sem tud leállni. Én lefektetem a gyereket, aztán előveszem a laptopot és még pár órát ráhúzok, egyszerűen nem tudom megtenni, hogy napi 8 órát aludjak. Mindenki fáradt és egyre kiégettebb. Miért van az, hogy ma már nem lehet 8 óra alatt elvégezni a napi feladatokat? Hogyan lehetne megszervezni, hogy az embernek legyen normális családi ideje, hétköznapja? Hollandiában mindenki csak 6 órát dolgozik, meg 4-et, nálunk meg egyre nagyobb a robot” – írta olvasónk.
A választ Kristóf Györgyi, a Vállalat+Vezető rovat interim menedzsment szakértője adja meg:
Szerencsés ember, akinek a munkája egyben a hivatása is, vagyis azt nem kényszernek, hanem alkotásnak, értékteremtő időtöltésnek élheti meg. Ez pedig nem országspecifikus. Szerencsére itthon is sokan vannak ezzel így, és nekik talán fel sem tűnik, hogy mennyit is dolgoznak. Tény azonban, hogy nagyon sokan nyomasztónak érzik a munkaterhelést. A vállalatok érdeke nyilván az, hogy minél hatékonyabban működjenek, és ez bizony azt is jelenti, hogy egy adott feladatot minél kevesebb költséggel végezzenek el, beleértve a munkaerőköltségét is. Ezzel tehát sokat tenni nem tudunk.
Érdekes, hogy a legtöbben úgy érzékelik, ők többet dolgoznak, mint a másik. A beosztott a vezetőről azt hiszi, hogy „csak tárgyalgat”, míg ő az érdemi munkát végzi, a vezető pedig azzal érvel, hogy a beosztott a munkaidő végén hazamehet, de ő hétvégén is jelentéseket ír, és táblázatokat töltöget. Általában komoly probléma a munka-magánélet egyensúlyának (life-work balance) helyes megválasztása.
Ha a levélíró problémának éli meg a munkaterhelést, valószínűleg ideje végiggondolnia, hogy ő személy szerint ezzel hogyan is áll. És ha arra a következtetésre jut, hogy nyomasztja a véget nem érő munka, érdemes a változtatási lehetőségeken elgondolkodnia. Megoldás lehet más beosztás keresése, a munkaszervezés javítása, delegálás (vagyis a feladatok jobb szétosztása), vagy éppen saját lábra állás, saját vállalkozás irányába tett lépés. Akad olyan is, aki úgy dönt, többet jelent számára a szabadság, ezért kevesebbet vállal, és cserébe lemond a jövedelme egy részéről. Fontos, hogy ha ez a kérdés gyakran, és valós problémaként jelentkezik, még azelőtt lépjünk, mielőtt a szervezetünk jelezne betegség formájában. Ugyanez igaz a kiégés jeleire is, amely szintén az egészég rovására mehet.
Ha önnek hasonló problémája van, kérdezzen szakértőinktől!
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!
