David Tran az egyik legfurcsább megtestesítője az amerikai álomnak. Az egy dolog, hogy ő vietnami származású, de cége spontán módon úgy lett nagyágyú, hogy ő soha nem akarta. Ma is csak gyártja a szószt, amiért sorban állnak az éttermek, és dől hozzá a pénz, pedig húsz éve nem emelt árat.
Amerikában a generikus gyógyszerek piaca növekszik a leggyorsabb ütemben, a második helyen a napelemgyártás, a harmadikon pedig a tandíjas egyetemek állnak. Ennél sokkal meghökkentőbb azonban, hogy a nyolcadik helyet a csípős szószok gyártása foglalja el, amely az elmúlt évtizedben évi 9,3 százalékos átlagos bővülést produkált. A csípős ételízesítők iránti keresletet elsősorban az hajtja, hogy az Egyesült Államoknak (Kanadával és Japánnal egyetemben) egyre több olyan etnikumhoz tartozó lakója van, amelynek tagjai kedvelik az erősen ízesített, csípős, fűszeres ételeket, illetve az ilyen kínálatot tartó éttermek népszerűsége is meredeken emelkedik.
Az egyik legfelkapottabb szószt a Huy Fong Foods nevű cég gyártja, amely tavaly 20 millió üveggel adott el a termékeiből, és körülbelül 60 millió dolláros - csaknem 15 milliárd forintos - bevételre tett szert. Ám ennél jóval többet is kereshetett volna, ha a tulajdonos-ügyvezető foglalkozna az üzlettel. Neki azonban esze ágában sincs ezt tenni.
David Tran 1980-ban egyetlen cent nélkül vándorolt be Vietnamból Amerikába, és egy darabig munkanélküliként tengette az életét. Amikor a városban sehol sem talált olyan csípős, chilipaprika alapú ízesítőt, amelyet otthon megszokott, arra gondolt, hogy a Dél-Ázsiából származó egykori honfitársai is ezzel a problémával küszködnek. Ezért készített egyet, és elkezdett kereskedni vele. Teljesen vakon ugrott az üzletbe, semmilyen várakozása nem volt, pusztán arra gondolt, hogy a Los Angelesben élő vietnamiak majd rendszeresen megvesznek néhányat a kakasos logóval és zöld kupakkal ellátott piros üvegeiből. Ennél jóval több lett a vállalkozásból, annak ellenére is, hogy Tran soha nem tett szinte semmit azért, hogy tudatosan fejlessze a cégét.
A szószgyáras nagyon kerüli a nyilvánosságot, és amikor nemrég a Quartz nevű amerikai lapnak mégis nyilatkozott, kiderült, mennyire nem érdekli a pénz, a hírnév és a vállalatmenedzselés. Tran cége például 1980 óta ugyanazon a nagykereskedelmi áron adja el ugyanazt a szószt, annak ellenére, hogy az infláció miatt az élelmiszerek ma háromszor annyiba kerülnek, mint 34 éve. Azt mondja, nem tudja, hol adják el a termékeit, mert több mint egy évtizede ugyanazzal a tíz viszonteladóval kereskedik: leszállítja nekik a kért mennyiséget, de fogalma sincs, utána hova kerülnek a palackok. Állítólag azt is csak nemrég tudta meg, hogy a fő termékének számító Sriarcha nevű szószt a szusiéttermek már évek óta használják, és a legnagyobb vevőinek számítanak.
Az igény mindenesetre akkora, hogy nemrég 60 ezer négyzetméteres csarnokkal kellett bővíteni az üzemet, a gyártósorokról csak ebben az új részlegben óránként 3 ezer flakon szósz gördül le, a nap 24 órájában, a hét hat napján.
Tran egyébként szinte semmilyen üzleti adatot nem árul el a cégéről, még ma is csak tolmáccsal ad interjút, hogy a bonyolultabb kérdéseket pontosan értse, és minden információmorzsát dugóhúzóval kell kiszedni belőle. Ezúttal is csak annyit közölt, hogy tavaly 45 millió kilogramm friss chili paprikát kellett felvásárolnia a gyártáshoz, ahhoz pedig feltétlenül ragaszkodik, hogy az alapanyagot még a szedés utáni napon fel kell használniuk. Ebből nem enged, és emiatt nem is tudja a termelést a végtelenségig fokozni. Húsz éve ugyanattól a közeli termelőtől veszi a chilit, és újabb földeket sem tudna bevonni a termesztésbe, mert például az egykori narancsültetvényeken szerinte nem megfelelően nőne a paprika.
Tran cége sosem alkalmazott egyetlen értékesítőt sem, és sosem költött egyetlen centet sem reklámra. Azt mondja, most már nem is teheti ezt meg, mert ha a keresletet felfuttatná, akkor az említett minőségi követelmények miatt úgysem tudná kielégíteni. A Huy Fongnak nincs online közösségi médiajelenléte, és a weboldala sem nevezhető acélosnak. Tran azért sem akarja, hogy bárki megtudja, mennyire fejlődik a cége, mert tart attól, hogy elárasztják üzleti ajánlatokkal. Márpedig ebből már így is elege van, azt mondja, a jelentkező befektetőket csak a profit érdekli, a termék nem.
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, hírlevelünkre feliratkozva megteheti!
