Az önkormányzati választások sajátossága, hogy a szavazást követően mindegyik párt győztesnek hirdetheti ki magát. Tehetik, mert a procedúra olyannyira szerteágazó és bonyodalmas, hogy a jelölő szervezetek viszonylag könnyedén találnak olyan jellemzőket, amelyek szerint ők lettek az elsők. Ebből a szempontból is kivételesnek számított a 2002-es választás, mert nem volt olyan komolyan vehető kategória, amelyben a parlamenti ellenzéki pártok felülmúlták volna a kormányon lévőket.

Lássunk néhány számot! A kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ szövetségeseikkel a megyei és a fővárosi listákon a szavazatok 48,6, míg az akkor egy listán induló Fidesz és MDF szövetségeseikkel 32,88 százalékát kapta meg. A 2002 tavaszi országos választáson még csak 5,6 százalék volt a két politikai tömb közötti különbség. Még fájóbb volt a parlamenti ellenzéknek, hogy míg tavasszal 12 megyében tudták megelőzni az MSZP-t, addig ősszel ez csak három megyében sikerült. A fővárosban például 27,5 százaléknyi vokssal kaptak többet a kormánypárti listák, mint a közös Fidesz–MDF-es.

Az ellenzéki képviselő- és polgármesterjelöltek sem szerepeltek valami fényesen. A kistelepüléseknek köszönhetően természetesen a független jelöltek vitték el a pálmát, az összes választott önkormányzati tisztségviselőnek a kétharmadát ők adták. Az MSZP és SZDSZ 3725, a Fidesz és az MDF 3454 jelöltjét futtatta be. Ennél azonban lényegesen nagyobb a különbség, ha azt nézzük, hogy a 22 megyei jogú városban, a fővárosban és a 23 budapesti kerületben a kormánypártok 34, a parlamenti ellenzék csak 9 polgármester-választást nyert (három helyen független futott be). Így fordulhat elő, hogy – a főpolgármesteri választást nem, csak a kerületi eredményekkel számolva is – ma 4,3 millió polgár kormánypárti polgármesterek vezette településeken él, és parlamenti ellenzéki vezetéssel mindössze másfél millió számolhat.

A sok-sok önkormányzati meccs közül a főpolgármesteri választást ma is legnagyobb figyelem övezi. Négy éve a kormánypártok nem tudtak megegyezni, ezért két jelöltet indítottak: a szocialista Gy. Németh Erzsébetet és a liberális Demszky Gábort. Velük szemben a parlamenti ellenzék egy független jelöltet, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnökét támogatta. Schmidt Pált Demszky majd 11 százalékkal előzte meg, és lett a negyedik ciklusban is főpolgármester.

A 2002. október 20-iki önkormányzati választás idején a Medgyessy-kormány és az ország lakossága még a mézesheteit élte: látványos béremelések a közszférában, növekvő szociális juttatások, politikai gesztusok az ellenzéki tábornak jellemezték a kormány első hónapját.

Ma erről szó sincs, kormánypártok megítélése rövid idővel a parlamenti választások után még sohasem volt ennyire rossz, mint most. Az április óta eltelt időszakot megszorító intézkedések, pénzromlás, romló gazdasági kilátások meg nemzetközi megítélés, pénzügyi zűr, reálbércsökkenés, növekvő adó- és reformterhek, illetve az elmérgesedő konfliktusok a társadalmi partnerekkel jellemezték leginkább. Az ellenzék nagy győzelemre készül, különösen szeretnék bevenni Győrt, Szombathelyet, Kecskemétet, Szolnokot, Budapestet, és főpolgármesternek behozni Tarlós Istvánt. A kormánypártok persze minél több önkormányzati pozíció megtartásában reménykednek, és bíznak abban, hogy a választók nem azonosítják jelöltjeiket a Gyurcsány-kormánnyal, illetve abban a választási „aranyszabályban”, hogy a hatalmon lévő polgármestert nagyon nehéz megverni.

Ma délután négykor fejeződik be a jelöltállítás, még huszonhárom nap a választásokig.