A közvélemény-kutató cégek eredményei és a tényadatok összehasonlításánál alapvetően két dolgot érdemes figyelembe venni: egyrészt a részvételre, másrészt a pártpreferenciákra vonatkozó becsléseket.

A részvételi arány becslése az egyik legnehezebb feladat a közvélemény-kutatók számára. Ennek alapvetően az az oka, hogy más egy kérdezési szituációban azt mondani, hogy "igen, én biztosan elmegyek szavazni", mint ténylegesen el is menni a voksolásra. A választáson való részvétel alapvetően két tényezőn múlik: az általános részvételi elszántságon és az adott választásnak tulajdonított szubjektív téten. A hagyományos modell az alapján ad becslést a várható részvételi arányra, hogy hányan nyilatkozták azt a kérdezőbiztosoknak: „biztosan elmennek szavazni”. Nem először látjuk, hogy ez a modell csak robosztusan és pontatlanul képes megbecsülni a részvételi arányt. A Marketing Centrum mindezt figyelembe véve immár másfél éve a hagyományos modellnél finomabban próbálja körüljárni a választók szavazókedvét. Attitűdkérdésekkel alaposan körüljárjuk az általános elszántságot ugyanúgy, mint a választásoknak tulajdonított téteket is, és ez alapján folytonos becslést adunk a várható részvételi valószínűségekre.

E becslés alapján a részleges kampánycsend előtti napon publikált felmérésünkben azt feltételeztük, hogy a részvételi arány várhatóan 62-68 százalék között lesz, és a 65 százalékos érték látszott a legvalószínűbbnek. A korábbi felmérésekkel összevetve az látszott, hogy a részvételi kedv a választásokhoz közeledve folyamatosan növekedett. Az utolsó felmérésünk adatfelvétele március 17-22-e között készült, vagyis joggal feltételezhetjük, hogy a választások előtti utolsó két hétben is tovább nőtt a választópolgárok aktivitása, de még így is a becslési tartományon belülre esett a tényleges részvétel. Vagyis a részvételi arányt tekintve a Marketing Centrum becslése igen pontosnak bizonyult.

© hvg.hu

A pártpreferencia-becsléseket nézve az egyik figyelemreméltó tény az, hogy a különböző cégek részleges kampánycsend előtt publikált felmérései pontosabbnak bizonyultak, mint a vasárnap este publikált „utolsó napi”, illetve exit poll felmérések eredményei. A kivételt itt a Szonda Ipsos részleges kampánycsend alatt készített 10 ezer fős mintán alapuló felmérése jelenti, mely szakmai szempontból nagyon pontosnak tekinthető. Az idei két exit poll viszont nem hozta a tényleges eredményeket.

A TÁRKI a részleges kampánycsend előtt az adatfelvétel alapján kapott eredményeit szakértői becsléssel korrigálta, ám így sem adott ki utólag számon kérhető előrejelzést. Nyilvánosságra kerültek olyan felmérések is, melyek az eredményektől függetlenül szakmai szempontból csak aggályosan tekinthetőek közvélemény-kutatásnak, de ezekkel itt most nem foglalkozzunk. A többi intézet adatai azonban egymással és a tényekkel is összevethetőek.

A négy hivatalos és számon kérhetőnek tekinthető részleges kampánycsend előtt közzétett felmérés eredményei a tényleges eredményekhez képest belül maradtak az előre vállalt becslési bizonytalanságon. A részleges kampánycsend alatt készített „utolsó napi” felméréseknél viszont már előfordultak számottevően nagy eltérések.

Az idén kisebb meglepetést okozott a két kisebb parlamenti párt a vártnál valamivel jobb szereplése. Ennek azonban módszertani okai is lehetnek: az eddigi tapasztalatok alapján a közvélemény-kutatók mindig kisebb valószínűséggel találják meg a kisebb pártok híveit, mint a nagyokét. A két nagy párt az összes szavazat 85 százalékát tudta begyűjteni, míg az összes kutatóintézet ennél magasabb arányt jelzett. Azt, hogy az MDF bejutását egyetlenegy közvélemény-kutató cég sem jelezte előre, nem igazán lehet senki szemére vetni, hisz a bejutás, hozzávetőlegesen 2400 szavazaton múlt, vagyis nincs az a becslési eljárás, amivel ezt látni lehetne. Az SZDSZ vártnál jobb szerepléséhez pedig valószínűleg hozzájárultak a taktikai átszavazások is.

A fő tanulság azonban az, hogy a mostani választáson a közvélemény-kutató intézetek összességében elég jól becsülték meg a választások várható eredményét. Ehhez bizonyosan hozzájárult az is, hogy most sokkal stabilabb volt a pártpolitikai erőtér, mint 2002-ben, és így kisebb „zajban” kellett a közvélemény-kutatóknak mérniük. Az elmúlt hónapokban készített felmérésekből is arra következtethetünk, hogy a kampány ahelyett, hogy megbolygatta volna a pártkötődéseket, inkább visszaterelte korábbi pártjukhoz az elbizonytalanodottakat. Míg 2005 decemberében 58 százalék volt azok aránya, akik ugyanazt a pártot szándékoztak támogatni, mint amelyikre emlékeik szerint 2002-ben is szavaztak, addig március közepére ez az arány már 69 százalék volt, a pártváltók aránya pedig ezzel párhuzamosan 12 százalékról 7 százalékra zsugorodott.

Bazsalya Balázs / Marketingcentrum