Amióta Orbán Mikola Istvánt jelölte helyettesévé, az MSZP többször kérte: Orbán nevezze meg árnyékkormányának tagjait. Erre mindeddig nem került sor, ám az egy lapinterjúból kiderült, hogy Matolcsy Györgynek kulcsszerepet szán gazdasági csúcsminiszterként. Most a hvg.hu megtudta, hogy a külügyek irányítására a Fidesz miniszterelnök-jelöltje ismét Martonyi Jánost kérte föl, aki 1998 és 2000 között már dolgozott a Bem téren; Martonyi is amolyan csúcsminiszterként venne részt a megalakuló kormány munkájában, ha a Fidesz nyerne áprilisban. Ő felügyelné a klasszikus diplomáciai tevékenység mellett az EU-s ügyeket, a szomszédságpolitikát, és a védelmi kérdéseket. Visszatérne a Külügyminisztériumba (KÜM) Németh Zsolt is, akinek nevéhez az első Orbán-kormány idején a határon túli politika összes pozitív és negatív momentuma fűződik, akinek kezében újfent a határon túliak támogatására szánt erőforrások zöme összpontosulna.

A védelmi miniszter Bába Iván lenne: ő eddig ugyancsak külpolitikai téren csillogtatta erényeit: volt varsói nagykövet, majd közigazgatási államtitkár a Küm-ben. Tagadhatatlanul szélesebb látókörű elődeinél, jól eligazodik a szláv nyelvekben, s ő lenne az első védelmi miniszter a rendszerváltozás óta, akinek nem okozna nehézséget az angol nyelv. Forrásaink szerint Orbán nem bíz semmit a véletlenre, s a kampány forgatagában is jut ideje arra, hogy tárgyaljon azokkal a kiszemeltekkel, akiket professzionális főtanácsadókként ezekben a minisztériumokban bizalmasainak elképzel.

Egyébként - az ugrásra kész fideszesek szerint - a rendszerváltozás után másfél évtizeddel is nagyon kihívó arányok jellemzőek a külügyre: a teljes nagyköveti, és a felső vezetést jelentő főosztályvezetői-helyettestől számított államtitkári karban (ez együttesen 150 fő lehet) ugyanis jelenleg mindössze 4 olyan személy található, aki a rendszerváltás után, de nem szocialista-szabad demokrata kormányzat idején került a minisztériumba. Ez - nyomatékosítják - a köztisztviselői törvény megcsúfolása, nyugati típusú jogállamban sehol nem fordulhatna elő, de a rendszert váltott kelet-közép-európai államokban sem találni rá példát. Az összehasonlítás kedvéért hozzáteszik még, hogy az előző kormányzati ciklus végén, 2002 májusában például a 45 külügyi főosztályvezető között csupán 12 olyan volt, aki a rendszerváltás utáni polgári kormányok -összesen 8 éve - alatt lett külügyes, és a nagyköveti karban is a mostaninál jóval kiegyensúlyozottabb, mintegy fele-fele volt az arány volt.