Napi kampányadag

Március 9.: Orbán-adomák ifjaknak Március 8.: Áder a rengetegben Március 7.: "Lezsák: az MDF-ről jót vagy semmit, vagy inkább semmi jót" Március 6.: Zsidózás-e a díszzsidózás? Március 4.: MDF zu Hause Március 3.: Csak Bagó lépett rá a gereblyére? Március 2.: "Egyezményes kézmozdulat" Március 1.: Új Magyarország, régi trükk Február 28.: A jövőről? Veled? Ugyanitt?

„Sípot, füttyöst, rágógumit az asztalra!”– üvölt ki egy piros kabát az esőben békésen álldogáló sornak a pécsi Lauber Dezső Sportcsarnok előtt. „Mi van, fostok?!”– szól a lakonikus válasz, miközben apró elemlámpákkal világítják át a táskákat. A rezzenéstelen arcú, már-már sértett biztonsági emberek rostáján fennakad egy fiatalember, aki azzal magyarázza a beléptető kapu csipogását, hogy fémbetétes bakancsa van. Nem ez volt a legszerencsésebb választás ma estére, nem engedik be a sportcsarnokba. Mehet a Tubesre - eggyel kevesebb szoci szavazó.

„Könnyen jöttél, könnyen mentél”– zeng a Fiesta nevű formáció latinkodása a színvakok fejlesztésére is alkalmas piros színpadon. Az emelvényen „Igen MSZP”-fejű fiatalok ülnek. A szlogent ábrázoló piros négyzetet a vérbőséget fokozó ritmusok miatt cefetül rázzák. A hangulatba hozó előjáték hamar véget ér. Bokszmeccseket idéző kopasz szpíker lép a színpadra és rövid jópofáskodás után a város polgármesterét hívja maga mellé. Toller László – azon túl, hogy Gyurcsány Ferenc a közeljövő miniszterelnöke és Pécs maga a Kánaán – nem sok említésre sem méltó dolgot mond. Felidézi fiatalkorát, elmondja, hogy nem hiányzott egyetemi órarendjéből a tudományos szocializmus, de úgy véli, a Fidesz elnökének mondandója még azt is alulmúlja. Néha el-elakad, birkózik a szavakkal, és bizonyára az sem oldja zavarát, hogy a harmadik mondata után megszólal egy Keresztapa mobilcsengőhang. Nehezen ér mondandója végére, akkor azonban megkönnyebbülve szólítja színpadra régi barátját.

Feldübörög a brit pop-fenegyerek Robbie Williams Feel című nótája, és egy lendületesen összevágott képanyag pereg a négy kivetítőn – amiből kettő érthetetlen módon a haknizó miniszterelnök felé van fordítva, így a közönség csak a negatívját látja a vetítésnek. A miniszterelnök és a nénik. A miniszterelnök és az ártatlanok. A miniszterelnök és a lába, mert fut. A miniszterelnök és Klára asszony. Ketten futnak. Gyurcsány egyesíteni igyekszik az idősödő Jézus és egy túlkoros atléta vízióját.

Nincs idő a látottak értelemzésére, mert a kommunikációs stáb újabb slágert álmodott a szimpatizánsok felpörgetésére. U2 Beautiful day. Nem tudom, Bono sejti-e, hogy már nemcsak az afrikai éhezők, de a magyar kisnyugdíjasok is ismerkednek a nevével. Gyurcsány később idéz is az egyik dalból: I got too much love, amit úgy fordít: tele vagyok szerelemmel. Amennyiben emiatt az egy mondat miatt esett a szabadszájú Robbie-ra a választás, úgy szerencsésebb lett volna talán a Prognózis Tele van a város szerelemmel című slágerét bejátszani – azt a közönség is érthette volna. De a hozzáértők áldoztak a trend oltárán. A jelenlévő nyugdíjasok elnézően hallgatnak és megértően mosolyognak.

Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc. Csókolom © mszp.hu

Ferenc és Klára nem a szalagavatós táncra bevonuló botladozó középiskolások bejáratát választja, hanem a közkedvelt pécsi kosaras lányok által bejáratott sarkot. A küzdőtérre terelt közönség állva köszönti. Kapkodnak a keze után és ő nem is sajnálja senkitől. Felszökken hirtelen a piros színpadra, és mókázásba kezd. A fiatalok eszelősen rázzák a táblákat taps helyett. A közönség pedig gyorsan tanul. „Viktoron többen voltak”– suttogja valaki mögöttem. A lelátó valóban foghíjas, gyerekek csak elvétve. Amikor Gyurcsány megszondáztatja a közönséget: ki mikor ment nyugdíjba, egyértelművé válik, hogy a korfa nem túl ágas-bogas. A miniszterelnök ezért úgy dönt, hogy nem pazarolja a szót családtámogatásra és pályakezdőkre, félórás expozéja csak a nyugdíjakról szól. A Fidesz TB-csökkentő ötletét egy helyi cukrász példájával heréli ki, aki a zsebében maradó összegből nem további munkatársakat fog felvenni, csak a pénztárcáját dagasztja majd. A frazeológia múltidéző. Ahogy a gyümölcsöző orosz-magyar barátság gyakori emlegetése is.

„Még nincs itt a pezsgőbontás ideje” – igyekszik könnyeden reagálni a porondmesterré vedlett főszereplő az egyre gyakoribb lufidurranásokra. A tizedik után azonban kiborul, és távozásra szólítja a rendbontót. Könnyen lehet azonban, hogy a luftballonok ártó szándék nélkül válnak cafatokká. Ezidőtájt válik egyre zavaróbbá, hogy a Gyurcsányt követő fénycsóva rendre lemarad a miniszterelnökről. A fejgép nem bírja követni a túlmozgásos politikust.

A székek között botladozó miniszterelnök kideríti, hogy Krisztina fodrász szeretne lenni. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ki is Krisztina? Nos, az egyik jelenlévő 15 éves lánya. És azért derülhetett fény legtitkosabb vágyára, mert a kampányfelelős vélhetően úgy gondolta, hogy egy ilyen túlkoreografált, ál-interaktív beszélgetéssel lehet csak párhuzamot vonni a fiatalok és a kamaszkorú magyar demokrácia céljai között. Ennek pedig nyilván lenne valami önmagán túlmutató üzenete, de nincs.

Önfényezésben sincs hiány. „A későbbi generációk majd azt mondhatják: csodálatos emberek éltek és dolgoztak itt. A hétszázát, hát tehetségesebbek voltak, mint mások”, és „Vissza akarom adni a hitet a magyaroknak, hogy mi lehetünk ennek a régiónak a bezzegországa!” Mindennek azonban az a konklúziója, hogy ez csak akkor teljesülhet, ha a baloldal kormányoz. A hevítő szónoklat közben Gyurcsány gyakran belefeledkezik önmagába, és sokkoló hadarásba kezd. Közönsége azonban odaadással hallgatja, és úgy tűnik, még azért sem orrolnak meg, hogy a megye fejlődését modellező prezentáció teljesen olvashatatlan és összefüggéstelen.

„Nem kell több cirkuszigazgató! Na, vajon, hogy fejti meg a legnagyobb ellenzéki napilap ezt a mondatot? Fiúk, gondolkodjatok, várom a megfejtéseket!” - szól az este hetyke lezárása. Összeölelkeznek még a színpadon az MSZP-s politikusok, kedveskednek egy keveset.

Ováció, aztán kimenekítik Gyurcsány Ferencet a rárontó nyugdíjasok ölelő karjaiból.