„Egyezményes kézmozdulat”
A csütörtök nem a Fidesz napja volt. Előbb kiderült, a párt elnöke és alelnöke másképpen képzeli az ingyenes tankönyvosztás, hogy aztán Deutsch-Für egy olyan fotóval álljon elő, aminek azt kellene bizonyítani, hogy Gyurcsány gusztustalan dolgokat mutogatott. A kép azonban nem bizonyított semmit, legalábbis nem azt, amit a Fidesz szeretett volna.
Napi kampányadag |
Március 1.: Új Magyarország, régi trükk Február 28.: A jövőről? Veled? Ugyanitt? |
A fórumosok egyébként mintha kezdenének belerázódni a kampányba, amióta elnökük hazatért Ausztráliából, egyre sikeresebben törnek ki az őket körülvevő kommunikációs vákuumból. Ma például Herényi Károly írt szándékosan titokzatosra hangszerelt levelet Rogán Antalnak. Az MDF úgy véli, hogy a Fidesz meg akarja akadályozni a jelöltállításban. Rogán válaszlevele kellőképpen lekezelő ahhoz, hogy az ügynek folytatása legyen.
Gyurcsány Karcagon. Csak a kezét figyelték © Fidesz |
Estére aztán a közszolgálati bemutatta a karcagi városi tévé felvételét, amely megtekintése után különösen bátornak tűnik, hogy a Fidesz előállt az esettel. A mozgókép tanúsága szerint Gyurcsány integet az őt fujoló csoportnak, majd leereszti a kezét (ekkor készülhetett a fotó), és beszáll a kocsijába. Az ország pedig elvitatkozhat, akár egy focibírói ítéleten, kéz volt vagy nem volt kéz. Mindenesetre most nagyon úgy néz ki, elvakult Fidesz-drukkernek kell lenni ahhoz, hogy valaki kezet kiáltson.
Ennél jóval komolyabb hibának tűnik, meglehet, a Fidesznek kevesebbe kerül majd a választáson, hogy Orbán Viktor szerint a gazdag szülők gyerekeinek nem volna igazságos az ingyen tankönyv. Mondta mindezt a Tv2 Mokkájában azok után, hogy alelnöke Pokorni Zoltán két nappal korábban a jelenlegi kormányt kárhoztatta azért, mert csak a rászorulók kapnak ingyenkönyvet, és Orbán alelnöke megígérte, hogy ha a Fidesz hatalomra kerül, minden gyereknek ingyenessé teszi a tankönyveket.
Régi, még a rendszerváltás előtti időkre visszanyúló vita folyik az univerzális, illetve rászorultsági alapú szociális elosztás hívei között. Az univerzalisták szerint helytelen gyerek és gyerek közt különbséget tenni, a gyerekvállalás fontosságát az államnak minden család felé el kell ismerni. Akik viszont a rászorultságot tekintik a jogosultság alapjának, igazságtalannak tartják a tehetősök támogatását. Mindkét tábornak vannak praktikus érvei is, az univerzalisták szerint Magyarországon – a feketegazdaság, eltitkolt jövedelmek, alacsony adómorál, ügyeskedési hagyományok miatt – lehetetlen mérni a rászorultságot, és nagyon drága lenne a hatékony kontrollrendszer kiépítése. Míg ellenlábasaik szerint éppen azért, mert a jövedelmeket nálunk inkább eltitkolják, a szegények igenis láthatók a rendszer számára (igaz, számos „álszegénnyel” együtt), és a tehetősebbeknek ki nem fizetett pénzeket a rászorulóknak lehet visszaosztani. Az előbbi út a középosztály, az utóbbi a szegények számár kedvező. A politikai pártoknak egyértelművé kellene tenniük, hogy melyiket választják. Ehhez képest a rendszerváltás óta többnyire kerülgetik a forró kását.
Két kivétel azért akadt, az egyik a Bokros-program, a másik az Orbán kormányzásának időszaka. Bokros Lajos egyértelműen a rászorultsági alapú szociálpolitika mellett foglalt állást. 1998-ban Orbánékat pedig - más okok mellett - éppen a középosztálynak az az igénye segítette hatalomra, hogy a szociális transzferekhez újra korlátozás nélkül hozzájuthasson. A felsőoktatási tandíj eltörlése vagy a családi pótlék minden gyerekre való kiterjesztése kedvezett a medián-szavazóknak, de forrásokat vont el az igazán rászorulóktól. Tetszik, nem tetszik, ezzel együtt felismerhető irányú szociálpolitika, vagy ahogy akkoriban nevezték, családtámogatás volt.
A zavart a 2002-ben lendületet kapó ígérgetési spirál okozza. A négy évvel ezelőtti kampányban hátrányban induló szocialisták szorult helyzetükben nemigen tehettek mást (és a kádárizmusból örökölt szociálpolitikai hajlamaik is ezt diktálták), minthogy ígéreteikkel rájátszottak a középosztály vágyaira, és még több támogatásokat ígértek – mindenkinek. Amikor bajba került az államháztartás, Medgyessy Péter ugyan tett néhány enervált kísérletet arra, hogy a támogatásoknál mindinkább a rászorultság érvényesüljön (lásd esélyteremtő állam), de a retorikánál tovább nem jutott. Gyurcsány tavaly tavasszal fedezte fel igazán a rászorultságot, azóta változó nyomatékkal használja. A szocialisták és a kormányfő csapata azonban óvatos, és a választási kampány során kerüli a szociálpolitikai témákat, mert az ellenzéki Fidesz éppen azt akarta a választóknak mindmáig bizonyítani, hogy a rászorultsági alapú jóléti politika valójában elvonás (ahogy valóban az is volt a Bokros-csomag másfél évében).
Ehhez képest jelent újat Orbán az ingyenes tankönyvekkel kapcsolatos elszólása. Érdeklődéssel várjuk, lesz-e korrekció a Fideszben. Mindenesetre az megkönnyíti a helyzetét, hogy az ellenzék vezető pártja a választás előtt egy hónappal még adós pontokba szedett választási programjával.
Zádori Zsolt