Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy fiatal ózdi apuka tragédiája miatt került be ismét a hírekbe a fertőzés, amely korábban pusztított magyar nőgyógyászaton, és derékba törte már egy sikeres olimpikon karrierjét is. Bár elsőre egzotikusnak hangzik, valójában nagyon is hétköznapi megbetegedésről van szó, amelyhez több körülmény szerencsétlen együttállása szükséges. De ha valaki elkapja, akkor hiába van ellenszere, az orvosoknak nagyon komoly versenyt kell futniuk az idővel.
Január első hetének végén szívszorító riport jelent meg Ózd városi tévécsatornáján: egy 33 éves, kisgyerekes apának volt szüksége sürgősen sok vérre, mivel a szervezetét húsevő baktérium támadta meg. A férfinél december 29-én fedezték fel a betegséget, megműtötték, majd 31-én újra a műtőbe tolták, az ujjaitól kezdve az egyik karját végig felnyitották, hogy ki tudják tisztítani. Ezután lélegeztetőgépre került, a veséje leállt, a keringése nem működött, nem volt vérnyomása, gépek tartották életben.
Az egyik rokona az ózdi tévé pénteki riportjában arról beszélt, hogy az orvosok azért küzdenek, hogy ne kelljen amputálni a kezét, de kevés izma maradt meg, a bőrt is biztos pótolni kell. Hétfőn azonban kiderült, hogy – bár a betegség kezdeti fázisában egy antibiotikum is elég lehet a kórokozó ellen – a férfinél túl későn vették észre a fertőzést, így nem sikerült megmenteni az életét.
Ebben a cikkben a húsevő baktériumnak is nevezett kórokozó legismertebb hazai fertőzéses eseteit idézzük fel, és orvos segítségével magyarázzuk el, hogy mit kell tudni erről a meglepően gyakori, és legrosszabb esetben halálos fertőzésről.
RTL: Meghalt a 33 éves férfi, akinek a szervezetét húsevő baktérium támadta meg
Túl későn vették észre a fertőzést.
Igazából nem is húsevő, de nagyon veszélyes baktérium
Amit a köznyelvben húsevő baktériumnak hívunk, az nem más, mint a Streptococcus pyogenes, amelynek a neve ugyan egzotikusnak hangzik, de valójában gyakran előfordul hazánkban is. A mai Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ elődje, a Országos Közegészségügyi Intézet már a kilencvenes években azt közölte, hogy Magyarországon a hideg, járványos időszakban az egészséges népesség 12-18 százalékának orr-torok váladékában is megtalálható ez a kórokozó, csak éppen azt az emberek többsége tünetmentesen hordozza.
Ennek az az oka, hogy a Streptococcus pyogenes ép bőrön keresztül nem fertőzőképes, csak akkor okoz problémát, ha bekerül a véráramba, ehhez pedig valamilyen nyílt sebre van szüksége
– magyarázta Dr. Szeles Géza, igazságügyi orvosszakértő a hvg.hu megkeresésére. Sőt a legtöbb felnőtt ember immunrendszere még akkor is kellően erős ahhoz, hogy megállítsa a folyamatot, amikor a sebfelületen keresztül találkozik a baktériummal. Krónikus betegeknél (például cukorbetegeknél, máj- vagy veseműködési zavarral küzdőknél) azonban, vagy 65 évesnél idősebb emberek szervezetében, illetve legyengült immunrendszer esetén nagyon súlyos fertőzést okoz.
"Nem úgy kell elképzelni, hogy ténylegesen megeszi a húst, hanem miután a seben keresztül a véráramba jut, a baktérium gyors szaporodásnak indul, és egy olyan enzimet termel, amely a kötőszöveteket, lágyrészeket, zsírszöveteket pusztítja el" – fogalmazott a szakértő.
A fertőzés első tüneteként a bőrön kisebb, vöröses, fájdalmas folt, duzzanat jelenik meg, amely első ránézésre egy "egyszerű" sebgennyesedés előjelének is tűnhetne, azonban gyorsan eszkalálódik. A betegnél jelentkezhet borzongás, hidegrázás, gyengeség, rossz közérzet, izomfájdalom. A seb közben egyre nagyobb lesz, ellilul, bíborvörössé válik, majd elhal, elfeketedik, szétreped, megnyílik és gennyezni kezd.
Az az igazán veszélyes benne, hogy gyakorlatilag nincs lappangási ideje, néhány óra képes olyan mértékben elterjedni a szervezetben, hogy megállíthatatlanná válik, nincs elég ideje az antibiotikumnak, hogy hasson
– mondja Szeles. Épp ezért gyakori, hogy a fertőzött sebes végtag egy részét vagy egészét is amputálni kell, „sebészkéssel a kezükben futnak versenyt az idővel ilyenkor az orvosok”.
A kezelést nehezíti, hogy vannak a kórokozónak olyan úgynevezett kórházi törzsei, amelyek olyan kórházi környezetben mutálódtak, ahol rezisztenssé váltak például a penicillinre.
Nemzetközi kutatások szerint a húsevőbaktérium-fertőzéses esetek harmada lehet halálos. A magyar orvosszakértő azt mondta, hogy ha kialakul a vérmérgezéses állapot, onnantól kezdve nagyon alacsony a betegek túlélési esélye, emiatt a húsevőbaktérium-fertőzés olyan betegség, amely esetében elsősorban a megelőzésre kell nagy hangsúlyt fektetni, különösen a kórházak sebészeti és intenzív osztályain, ahol eleve legyengült betegeket kezelnek.
Nyilvános rangsor készült arról, hogy mely kórházakban mekkora a kórházi fertőzések aránya
A vérmérgezést okozó fertőzésekben élen járnak a nagyobb budapesti és vidéki kórházak.
Korábban is voltak halálos áldozatai Magyarországon
Magyarországon a legtöbb, nagy nyilvánosságot kapott, húsevő baktériumhoz köthető eset kórházi fertőzés volt.
Ezek közül a legtragikusabb nem sokkal a rendszerváltás után történt: 1992 márciusában a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház szülészet-nőgyógyászati osztályán 5 nőnél mutattak ki műtét után Streptococcus pyogenes fertőzést. Közülük
a sebgennyedés szövődményeként két beteg elhunyt
– közölte akkor Sedlák Mária megyei tiszti főorvos. Az MTI által idézett ÁNTSZ-jelentés szerint azt nem sikerült megállapítani, hogy mi volt a fertőzés forrása, de lehetett egészségesnek látszó osztályos beteg, látogató, vagy akár kórházi dolgozó is.
Ezen kívül az MTI archívumában az elmúlt évtizedekből még két halálos kimenetelű húsevőbaktérium-fertőzésről található beszámoló. 1995-ben egy Budapesten kezelt, zalaegerszegi férfi halálát okozta a húsevő baktérium, tíz évvel később pedig a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórházban vesztette életét egy nő ugyanebben a fertőzésben.
Az állami hírügynökség részleteket egyik esetről sem közölt, de mindkét tragédia után hangsúlyozta a kórokozó gyakori előfordulását, és azt is, hogy az érintett kórházak milyen intézkedésekkel vették elejét a fertőzés továbbterjedésének.
Egy olimpikon karrierjét is derékba törte
Kiss Dániel gátfutó karrierje csúcsán járt 2010-ben, amikor 38 évesen Európa-bajnoki bronzérmes lett Barcelonában, a sikert azonban nem élvezhette sokáig. A következő év februárjában egy sérülés miatt meg kellett műteni a lábközépcsontját, de mivel az első operáció után is iszonyatos fájdalmai voltak, amelyektől járni is alig tudott, egy évvel az Eb-dobogója után, 2011 augusztusában is kés alá feküdt, azt remélve, hogy néhány hét múlva visszatérhet a futópályára. Nem így lett.
Szörnyű róla még beszélnem is, de a szervezetemet húsevő baktérium támadta meg. Hiába feküdtem steril körülmények között a kórházban, valahogy elfertőződött a sebem. Amikor tudatosult bennem, mekkora a baj, összeomlottam. A sírás kerülgetett.
– nyilatkozta a fertőzésről a Blikknek 2011 őszén. Mivel a 2012-es olimpiára már korábban kvalifikálta magát, az atléta ekkor már minden erejével a londoni játékokra készült, de hitt abban, hogy meg fog gyógyulni.
Bár a húsevő baktériumot az orvosai segítségével valóban legyőzte, ma már tudjuk, hogy a karrierjét a betegség derékba törte.
A 2012-es olimpián, amelyre annyira tudott felkészülni, amennyire az egészségügyi küzdelmei engedték, a 110 méteres gátfutás egyik előfutamában 13,62 másodpercet ért el, ezzel nem jutott a döntőbe. Nagyon küzdött azért, hogy még 2016-ban is ott lehessen a riói játékokon, de a harmadik olimpiai kvalifikációja már nem jött össze.
Az atléta 2017-ben azt mondta, hogy az összes későbbi fizikai panasza a húsevő baktériummal kapcsolatos műtétsorozatra vezethető vissza, ugyanaz az izomlánc sérült meg ezután újra, meg újra, így pedig képtelen volt már sportolóként úgy terhelni a testét, mint korábban.
Borítóképünkön a húsevő baktérium, Streptococcus pyogenes. Fotó: AFP / KATERYNA KON / SCIENCE PHOTO LIBRA / KKO / Science Photo
