Vajon miért osztanak meg bizonyos információkat széles körben az interneten? – tették fel a kérdést még 2017-ben amerikai kutatók. Érdekes kísérlettel bizonyították, hogy mindössze negyven amerikai kísérleti alanyuk agytevékenysége képes megjósolni, hogy a The New York Times mely cikkeit osztják meg a leggyakrabban. Mögöttes pszichológiai mechanizmusokat fedeztek fel, amelyek magyarázatot adnak erre a jelenségre. A megosztás vágya alapvető emberi impulzusokon alapul, például önmaga pozitív bemutatása, státusz keresése, másokkal való kapcsolatteremtés, amelyek eredendően értékesek az emberek számára. A szakemberek a megosztás értékalapú modelljéről beszéltek.

A kutatók úgy gondolták, érdemes leporolni korábbi eredményeiket, és újra vizsgálódni kezdtek e témában. Ezúttal viszont más országból (Hollandia) származó embereket is bevontak, és további témákkal, beleértve az egészséget és az éghajlatváltozást egészítették ki a korábbiakat. Az előző kísérlethez hasonlóan a résztvevők most is a The New York Times online cikkeinek címsorait és összefoglalóit olvasták, miközben fMRI-géppel vizsgálták agyi aktivitásukat.

Ezeken a tágabb és újabb területeken is azokat a híreket osztották meg a kísérletbe bevontak, amelyekről úgy gondolták, hogy relevánsak önmaguk vagy ismerőseik számára, mindeközben agyi jeleik is utaltak arra, hogy vajon a cikket megosztják-e széles körben. A kutatók nemcsak az értékalapú megosztási modell érvényességét tesztelték, hanem arra is kíváncsiak voltak, sikerül-e olyan agyalapú modelleket létrehozni, amelyek pontosan megjósolhatják, milyen széles körben fognak megosztani a cikkeket az interneten.

Találtak valami nagyon érdekeset: különbség volt az amerikai és a holland résztvevők cikkmegosztása között, eltérő preferenciáik voltak a hírekkel kapcsolatban (ami persze érthető, hiszen a The New York Times cikkei amerikai szemszögűek). Viszont a hollandok neurális jelei is hasonló előrejelzők voltak, mint amerikai társaiké. Azaz, írják a kutatók, még ha a cikkek online megosztási hajlandósága mögött kulturális különbségek is állnak, az agyi tevékenység és az eredmények közötti kapcsolat általánosabb volt.

A tanulmány eredményei, amelyek azt mutatják, hogy az agyon alapuló előrejelzési modellek megbízhatóan megjósolhatják, hogy egy cikk mennyire terjed majd el a közösségi médiában, hatással vannak a laboratóriumon kívüli világra is. „Ha látjuk a szkennerrel, hogyan reagál az emberek agya, betekintést nyerhetünk abba, hogy miért osztanak meg manapság információkat az emberek. Ezt a tudást pedig felhasználhatjuk a fontos hírek megosztására, és megakadályozhatjuk a téves információk terjedését" – véli a kutatásvezető.

Felfedezésüket szem előtt tartva, a laboratóriumban olyan módszereket vizsgálnak, amelyek segítségével az egészségügyi kommunikátorok és mások, akik hírt osztanak meg a nyilvánossággal, jobban meg tudják fogalmazni üzeneteiket, hogy azok szélesebb körben elterjedhessenek.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.