A NASA Solar Dynamics Observatory nevű műszere február 7-én rögzített egy napkitörést, ami nem sokkal később a Földet is elérte.
Egy közepes intenzitású napkitörés miatt február 7-én egy rövid időre megszűnt a rövidhullámú rádióösszeköttetés a Csendes-óceán felett – számolt be róla az Interesting Engineering. A kitörés az AR3213 jelű napfoltból indult ki, ami jelenleg a Föld felé néz.
A napfoltok olyan intenzív mágneses mezők, amelyek átmenetileg leállítják a konvekciós folyamatokat a Napon. (A konvekció a plazma részecskéinek hidrodinamikai áramlása során végbemenő energiatovábbítást jelenti.) A folyamat leállása miatt a nagy mágneses intenzitású terület nem fogadja be a kavargó töltött gázokat a Nap belsejéből, így az adott terület hőmérséklete csökkeni kezd. Emiatt a szondák és teleszkópok képein az adott terület sötétebbnek tűnik – olyan, mintha foltos lenne a Nap.
A napfoltok száma a csillag 11 éves ciklusával változik: hol több, hol pedig kevesebbet látni rajta. Mivel az égitest most van a ciklusa csúcsán, így sok ilyen található rajta. A mostani napkitörés az M-osztályba sorolható be. A leggyengébbek az A, B és C-osztályhoz tartoznak, míg a legerősebbet X jelöli.
— Helionaut (@helios_solaris) February 7, 2023
A fent említett napfolt a NASA mérései szerint 100 ezer km széles, a Föld nagyjából nyolcszor férne bele. Az amerikai szervezet Solar Dynamics Observatory nevű eszköze rögzítette az eseményt, a felvételen jól látszik, hogy milyen egy M-osztályú napkitörés.
Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal számításai szerint a következő időszakban 55 százalékra nőtt az M-osztályú kitörések esélye. Az X-osztályúra 15 százalék az esély.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.