Több százezer év rengeteg idő emberi léptékkel, nem így egy bolygó életében. A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) éghajlatkutatói a Science Advances folyóiratban publikált új tanulmányukban kifejtik, a Föld rendelkezik egy „éghajlat-stabilizáló mechanizmussal”, mely visszarántja a klímát az extremitásokból, és a lakható tartományban tartja a globális hőmérsékletet. Ennek hatása azonban több százezer éves ciklusokban jelentkezik.

Az önszabályozást a „szilikátmállás” jelenségével magyarázzák, mely során a szilikáttartalmú kőzetek lassú, egyenletes erodálódásnak indulnak, e folyamat során pedig olyan kémiai reakciók indulnak be, melyek végső soron kivonják a légkörből a szén-dioxidot, és megkötik azt a kőzetekben és a tengeri üledékekben.

Kétszer gyorsabban melegszik Svédország, mint a világ többi része

Svédország már 2020-ra átlépte a párizsi klímacsúcs 1,5 celsius-fokos hőmérséklet emelkedését: országosan 1,9 fokkal emelkedett a hőmérséklet 1991 és 2020 között.

Eddig azonban csak sejtés volt ennek a folyamatnak a létezésére, most viszont sikerült a tudósoknak konkrét bizonyítékokat találniuk. Ehhez tanulmányozták a paleoklíma adatait, mely az elmúlt 66 millió év globális átlaghőmérsékleti változásait tartalmazza.

Az MIT tudóscsapata a matematikai vizsgálatukból következtet arra, hogy a Föld hőmérsékleti ingadozásainak hatásai több százezer éves időtávon tompulnak. Ez az időtartam pedig hasonló ahhoz az időtartamhoz, amely alatt a szilikátmállás jelensége hat a légkörre.

A kutatók szerint ez a stabilizációs mechanizmus megmagyarázná azt is, miért maradt lakható a hányattatott éghajlati múltú Föld évmilliókon keresztül.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.