Amikor az ember Charles Darwint képzeli maga elé, akkor általában egy olyan embert lát, aki csendesen ül a Galápagos-szigeteken, közben pedig egy különleges állatot figyel meg. Vagy ha nem is épp így látja őt, semmi esetre sem olyannak, aki egy hatalmas teknősbéka hátán lovagol, és úgy eszi a veszélyeztetett állatokat, mintha nem lenne holnap – írja az IFLScience.

Pedig az igazság az, hogy Darwin mind a kettőt megtette. Utóbbi pedig egy igen kellemetlen esethez is vezetett.

Darwin régóta keresett egy nandut, amit ő Avestruz petise néven illetett, és amit ma Darwin-nanduként jegyez a tudomány. Azért érdekelte a madár, mert csak apró különbség mutatkozott egye másik, szintén Dél-Amerikában élő nanduhoz képest.

A madarat éveken át nem tudta megfigyelni, egészen 1833 decemberéig. Ekkor a hajón, amin utazott, a karácsonyi vacsora igen különleges volt. Darwin először azt gondolta, hogy egy fiatal nandut fogyaszt el, de evés közben jött rá, hogy azt a madarat falatozza épp, amit később aztán róla neveztek el. A tudós ekkor kétségbeesetten pattant fel a helyéről, majd a maradékot magával vitte, hogy tanulmányozza az állatot. Végül bebizonyosodott, amit korábban gondolt: Dél-Amerikában valóban két nandufaj élt.

A Darwin-nandu.

Wikipedia / Quartl (CC BY-SA 3.0)

A történetben valójában az a különleges, hogy nem korábban történt meg. Darwin ugyanis a Cambridge University Glutton Club tagja volt, ami egy olyan klubot jelentett, amelynek tagjai olyan állatokat fogyasztottak el, amilyet előttük még senki.

Amikor először érkezett meg a San Cristóbal-szigetre, Darwin csak teknőshúst evett, amiből szerinte kiváló levest lehetett főzni, de maga a hús íze számára semmi izgalmat nem nyújtott. De itt történt meg az is, hogy egy óriás teknős hátán lovagolt, majd arra panaszkodott, hogy az nem bírja el a súlyát.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.