A csimpánzok, a bonobók mellett, az emberek legközelebbi élő genetikai rokonai, intelligens majmok, amelyek eszközöket készítenek és használnak, és az emberi jelbeszéd néhány alapvető jelére is megtaníthatók. A tudósok régóta tudják, hogy a csimpánzok különféle hangokat használnak a vadonban, ám az új tanulmány ennek a fajon belüli kommunikációnak átfogó vizsgálatát nyújtja.

A Communications Biology folyóiratban közölt tanulmányuk elkészítéséhez a kutatók több mint 4800 hangfelvételt készítettek az elefántcsontparti Tai Nemzeti Parkban élő három csimpánzcsoport tagjairól.

„Ez nem nyelv, de a nem emberi kommunikáció legösszetettebb formái közé tartozik” – mondta Cédric Girard-Buttoz viselkedésökológus, a francia CNRS Kognitív Tudományok Intézetének munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.

A megfigyelt kiáltások közé tartozott a huhogás, a ziháló huhogás, az ugatás, a ziháló ugatás, a zihálás, a sikoly, a ziháló sikoly, a nyüszítés, a ziháló üvöltés, valamint a nem vokális ajakcsattogtatás is.

A kutatók megállapították, hogy ezeket a kiáltásokat a csimpánzok 390 különböző szekvenciában használták. Mint írják: úgy tűnt, hogy a kiáltások sorrendjét szabályok és struktúra alakította. A tanulmány ugyanakkor nem próbálta megfejteni az esetleges jelentésüket.

„A legfontosabb megállapítás, hogy egy embertől eltérő főemlős képes több strukturált hangszekvenciát létrehozni, és két kiáltást tartalmazó kis szekvenciákat hosszabb szekvenciákká kombinálni. Ez azért is fontos, mert a strukturált kommunikáció előfeltételére utal, amely nyelvünkben a szintaxis felé tartó evolúció alapja lehetett” – fogalmazott Girard-Buttoz. (A szintaxis a szavak és kifejezések elrendezésére utal, amelynek köszönhetően érthető mondatok születnek.)

A kutatók által megfigyelt egyik leggyakoribb szekvencia a lihegő huhogás volt. A kutatók arra kíváncsiak, hogy a különböző szekvenciák a csimpánzok összetett szociális környezetében a jelentések szélesebb skáláját közvetítik-e. A hanglejtések lehetséges jelentéseivel kapcsolatban azonban egyelőre csak sejtéseik vannak.

„Részletesen fel kell tárnunk e hangok kibocsátásának kontextusát, hogy lássuk, változik-e a hangok száma az egyes kiáltások és a szekvenciák között” – mondta Girard-Buttoz. „Ezután playback-kísérleteket kell végeznünk, hogy lássuk, a feltételezett jelentés megegyezik-e a csimpánzok viselkedési reakciójával, amikor meghallják a kiáltást” – magyarázta.

A kutatók még bizonytalanok abban, hogy a csimpánzok hangkommunikációja hasonlíthat-e az emberi evolúció során kialakuló nyelv kezdeteihez. Az ember és a csimpánz közös őstől származik, de fejlődésük vonala mintegy hétmillió évvel ezelőtt szétvált.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.