Nincs két egyforma mezőgazdasági tábla, ám a termelőknek korábban nem voltak igazán hatékony eszközeik az adottságok okozta eltérések kiegyenlítésére. A digitalizáció volt az, ami az utóbbi évtizedben meghozta az áttörést: a helymeghatározó rendszerek, a víztartalmat, a tápanyagok jelenlétét, illetve a kártevőket megfigyelő érzékelők, valamint a mérhetetlen mennyiségű adat kezelésére alkalmas szoftverek megjelenésével valósággá válhatott a precíziós termelés. Akár négyzetméternyi pontossággal is meghatározható, hol van azonnal szükség víz- illetve tápanyagpótlásra, s hol kell gyom- illetve rovarirtót alkalmazni. A digitalizáció következő szakaszában pedig a gazdák felhasználhatják a földjeikről készült műholdfelvételeket is, amelyekkel ugyancsak nyomon követhetik növényeik fejlődését.

Mindent tudnak

A precíziós mezőgazdaság térnyerése pedig azt jelenti, hogy miközben látványosan nő a hozam, érezhetően csökken a vízfogyasztás és visszaesik a kemikáliahasználat is. Ez mindenkinek jó: a termelőnek, aki több termést takaríthat be, miközben spórolhat a kiadásokon, a természetnek is, hiszen a korábban divatos, extenzív termelés a termőföldek minőségének a romlását, illetve komoly talajeróziót okozott. A precíziós mezőgazdasággal az egyre súlyosbodó munkaerőgondok is mérsékelhetőek: a drónok nemcsak arra képesek, hogy nagy felbontású kameráikkal pásztázzák a táblákat, hanem arra is, hogy kis mennyiségű műtrágyát, illetve gyomirtót szórjanak a növényekre. A Kínában bevetett drónok átmérője két méter, s a húsz kilogrammos repülőszerkezet 10 liternyi folyadékot képes magával vinni és szétporlasztani.

A jövő drónjai még hatékonyabbak lesznek: az ütközés-elkerülő programoknak köszönhetően képesek lesznek rajokban körözni a termények fölött és emberi beavatkozás nélkül végzik majd el a legfontosabb feladatokat.

Közben – mivel a klímaváltozás és a környezetszennyezés miatt folyamatosan csökken a növények beporzását végző rovarok száma – apró, négy centiméteres átmérőjű, 15 grammos gépek méh módjára, a virágok megrongálása nélkül végezhetik el ezt a feladatot.

Érzékelők a ketrecben

A precíziós eszközök használata és a digitalizáció a tésztagyártás másik legfontosabb alapanyagát, a tojásokat is elérte.  Az új technológiák bevezetésének köszönhetően az utóbbi évtizedekben 55-65 százalékkal csökkent az iparág környezeti lábnyoma – többek között az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátása, illetve a hőterhelés – miközben a hatékonyság több mint 30 százalékkal emelkedett. A baromfitartásban is az érzékelők alkalmazása és az adatelemzés hozott áttörést: a szondák mérik a hőmérsékletet, ellenőrzik a levegő összetételét és az elfogyasztott víz mennyiségét, s már az állatokra is elhelyeztek érzékelőket. Ezek a baromfik testhőmérsékletét és mozgását követik, s az adatok alapján megállapítható, mikor érzik komfortosan magukat a baromfik. Ugyancsak szondákkal figyelik a tojások számát és méretét, s a legmodernebb rendszereken egy-egy ketrecig visszavezethető a „termelékenység” alakulása.

Jobb körülmények

Jó hír, hogy közben az állatok helyzete is javult, míg az iparban felhasznált tojások jelentős részét még mindig hatalmas farmokon állítják elő, Európában évről évre nő a szabadtartású csirkék által tojt tojások részaránya. És az ipari csirkefarmok többségében is jobbak a körülmények, nagyobbak a ketrecek és az állatok élettere. A kamerákkal folyamatosan figyelik az állatokat és azonnal látják, ha elhull egy-egy baromfi. A legmodernebb farmokon már robotokat alkalmaznak a tetemek kiemelésére.

Teljes digitalizáció

A farmokon termelt búza és tojás nyilvántartását is digitális eszközökkel végzik: az árut vonalkódokkal azonosítják és követik, s a már mobilokról és tabletekről is elérhető szoftverek kapcsolatban állnak a digitális mérlegekkel is, így valós időben követhető a termékek ki- és betárolása. A különféle programokkal a mezőgazdasági gépek használata is pontosan nyomon követhető, ezzel hatékonyabbá válik a szerviz- és az üzemanyag-nyilvántartások kezelése.