A PlayStation 3-as korszak egyik hangsúlyos játéka volt a Demon's Souls – leginkább a rendkívül változatos ellenfelek miatt. Az izzasztó program most új köntösben, a modernebb PlayStation 5-ön lett játszható – csak legyen hozzá türelmünk.
Uramisten, most megint elölről?
– ez a néhány szó fejezi ki leginkább, mit érezhet valaki, ha elindítja a Demon’s Souls nevű PS5-ös játékot, mely az iparágban komoly ismertségnek örvendő Bluepoint Games régi-új munkája. Régi, mert a program valójában a PlayStation 3-as korszak egyik legfontosabb alkotása volt, most pedig a modernebb PlayStation 5 egyik nyitócímeként találkozhatunk vele – de az alapoktól újraépítve, lényegesen jobb grafikával.
A Demon’s Souls főleg az elképesztően pofátlan játékmenetével vonta magára a játékosok figyelmét. Ennél a szoftvernél ugyanis kulcsfontosságú, hogyan mozgunk a karakterrel, mikor csapunk le, mikor kortyolunk az életerőnket visszatöltő fiolából, és főleg: milyen összeállítás szerint aprítjuk a ránk támadókat. Utóbbi azért is lényeges, mert a Souls-like típusú játékoknál (így nevezik a szívatósabb játékmechanikájú szoftvereket, mint amilyen ez is) a mentés fogalma nem igazán létezik.
A felhasználónak ezért minden elhalálozáskor újra át kell verekednie magát az adott pályaszakaszon, tele élőholtakkal, csapdákkal, meg azonnal megölő sárkánnyal.
Lehet ezt élvezni?
Igen, sőt. A Demon’s Souls fontos előnye, hogy rendkívül változatos főellenségeket kínál, melyek legyőzése komoly taktikázást igényel. A játék így elsősorban nem is a szórakoztatásra épít. Sokkal inkább a saját határaink (a koncentrációs képességünk, reakcióidőnk), továbbá annak feszegetése, hogy mennyire vagyunk kitartóak, ügyesek. A siker ugyanis egyáltalán nem lehetetlen, csak nagyon rögös út vezet addig.
Érdekesség, hogy a Sony játékos divízióját hosszú évekig vezető Suhei Josida maga is kipróbálta a DS első, még PS3-as változatát. A japán szakember akkor olyannyira nem boldogult vele, hogy mérgében finoman szólva is szörnyűnek titulálta a játékot.
Más kérdés, hogy Josida azóta nem csak igazi DS-fanatikussá vált, de az elsők között írta ki a Twitterre még a PlayStation 5 debütálása előtt, hogy alig várja, hogy kipróbálhassa az új verziót. Merthogy a játék sokat okosodott, és nem mellesleg grafikailag is nagyot fordult vele a világ – néhol még feszültebbé téve az eleve sötét és rideg élményt. De erről később.
Sztori, karakterek
A játékban egy Boletaria nevű északi királyságban járunk, mely mostanra démonok és mindenféle ocsmányságok vidéke lett. A feladatunk a valaha gazdag országot beszennyező átok megszüntetése mind az öt régióban, illetve a már említett csúfságok kiűzése. Akik kedvelik a szerepjátékokat, bizonyára értékelni fogják, hogy az új Demon’s Soulsban egy igen részletes karakterkészítőben állíthatjuk össze, miféle harcossá válnánk. A paletta tényleg bőséges: nemcsak a hajat, a szemöldököt és az orrot lehet megváltoztatni, hanem a főhős fogazatát, a szeme színét és az állkapcsa formáját is:
A karakter megalkotásakor azt is el kell dönteni, pontosan milyen harcosként kívánjuk felderíteni a királyságot. Ehhez alapjáraton tízféle osztály (Class) áll rendelkezésre, természetesen eltérő képességekkel, így a választás előtti mérlegelés több mint fontos. A döntést valamennyire segítheti, hogy milyen játékmenetet részesítünk előnyben: varázsolni szeretünk, esetleg távolról, lövöldözve küzdeni, vagy karddal, lovaghoz méltó módon menni és ütni, amit csak érünk. Könnyítés egyik esetben sem jár, ugyanígy tökéletesen összeállított hős sincs. Ez praktikusan azt jelenti, hogy minden karakter ugyanolyan hatékony, amilyen ügyes az azt irányító felhasználó – vagyis mi magunk. Illúzióink pedig ne legyenek.
Ez a játék a földbe döngöl, megaláz, megrág, kiköp. És aztán megint.
Nehéz, nem is kicsit
A DS-ben alapvetően minden ellenfél legyőzhető, a folyamatos, ütemszerű haladáshoz azonban rengeteg gyakorlás szükséges. Még a nyúlfarknyi életerejű démonok is képesek halálos csapást mérni ránk, az óriási szörnyek pedig két ütésből szétszedhetnek. Jó mozgáskoordinációval, karakterismerettel, és a megfelelő időben hárított támadásokból viszont komoly előnyt kovácsolhatunk – de persze ez sem megy azonnal. A türelem kulcsfontosságú, anélkül nem jutunk előrébb. Az egyik erősebb ellenféllel, a Phalanx nevű masszával például 7-10 percig is elszórakozhatunk, mire minden csatlósát levágva őt magát püfölni kezdjük. Ebben a helyzetben kifejezetten idegörlő tud lenni, ha a hosszas koncentráció közben egyszer mellényúlunk, és elbaltázzuk az alapvetően nyertes pozíciónkat.
Kifejezetten sok időt töltünk majd azzal is, hogy a karakterünkhöz legjobban illő ruházatot (mind statisztikailag, mind a gyakorlati hasznot nézve) összegyűjtsük. Ez azért is lényeges, mert az egyes gúnyák csökkentik a bevitt sebzések mértékét, némelyik életerőt tölt vissza, vagy a varázsláshoz szükséges erőforrást növeli. És olyan is van, amelyik ellenállóbbá tesz bizonyos kórságokkal szemben. A fegyverek esetében hasonló a helyzet: valamelyik lassabb, cserébe viszont jóval nagyobbat sóz oda, a másik pedig kisebb, de legalább gyorsabban forgatható. Karakterünk képességeit a terepen elhullott és elfogyasztható matériákkal is javíthatjuk, illetve ott van még a közönség segítsége: a pályákon haladva több esetben vöröslő jelzésekbe botolhatunk, melyeket a már elhasalt játékosok hagytak, egyfajta figyelmeztetésként, hogy mire számítsunk a következő sarokban.
A dolognak ugyanakkor kellemetlen következménye is lehet, ha a “jóakarónk” átvágott minket, és valójában egy seregnyi ellenségbe futunk. Amely persze azonnal két vállra fektet minket.
Next-gen
A kizárólag PlayStation 5-re elérhető, online és kooperatív részt is kínáló új Demon’s Souls a konzol főbb jellemzői miatt páratlan látványvilággal rendelkezik: minden tűéles, kellően színes és részletes. Ennek köszönhetően a fantasy komor világa csak még ijesztőbbnek tűnik. A szoftver egyébként a most érkezett Pókember-játékhoz hasonlóan kétféle grafikai megjelenítéssel indítható: a 4K-s üzemmódban – a kompatibilis megjelenítőkön – még nagyobb felbontás érhető el, a másik egy fokkal stabilabb, 60 képkocka/másodperces játékfolyamot tesz lehetővé, valamelyest visszafogottabb képi elemekkel. A játék azonban ekkor sem lesz csúnya.
Mivelhogy a PS5-höz új, haptikus visszacsatolású kontroller is jár, a DS ez utóbbit is kihasználja. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy a karakterrel végzett mozdulatok, varázslások és csapások alkalmával az eszköz finomabban rezeg. A játék emellett a konzol különleges és gyors SSD-jét is kamatoztatja, így a töltés és a pályára való visszakerülés lényegesen kevesebb időt vesz igénybe. Egyszóval: next-gen.
Akkor érdemes megvenni?
Ezt a kérdést több szempontból érdemes vizsgálni. Legelőször is azt kell tisztázni, érzünk-e magunkban annyi kitartást, hogy egy közel sem egyszerű programért pénzt adjunk. Ráadásul, mivel új generációs játékszoftverről van szó, a konzoloknál eddig megszokott áraknál is többet, 27 490 forintot kell érte fizetni. Az eggyel drágább, Deluxe kiadásért már 34 490-et. Ez nem kevés, bárhogy is nézzük, még egy szerintünk jó videojátékért sem.
A programot 10-ből 9 pontra értékeltük. Saját véleményünkkel egybevág a nemzetközi sajtó egyöntetű véleménye, mely szerint az új DS a PlayStation 5 egyik legkiválóbb nyitócíme.
Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.