Tech Gécs Dániel 2020. december. 07. 18:00

Megérkezett Magyarországra a videojátékos Netflix, az elsők között próbáltuk ki a Google Stadiát

Gécs Dániel
Szerzőnk Gécs Dániel

Egy év várakozás után Magyarországra is behozza Stadia nevű streaming játékszolgáltatását a Google. A platform megfelelő internet birtokában szinte bármilyen laptopból vagy PC-ből videojátékra alkalmas eszközt csinál – úgy, hogy fizetni sem muszáj érte. A hazai rajtot az új termék kipróbálásával vártuk, felemás élményekkel.

A videojátékozás egyik régebb óta tartó problémája, hogy a hardverigényes szoftverekhez elengedhetetlen az eszközpark folyamatos modernizálása: ahogy jönnek az újabb és újabb játékok, elkél több RAM, újabb processzor, egy másik videokártya, stb.

E tőkeigényes problémakör hívta életre a viszonylag új streaming játékszolgáltatásokat. Ezek nem sokban különböznek a hasonló technológiára épülő film- vagy sorozatnézős megoldásoktól: a felhasználó itt is fix havidíjért cserébe kap hozzáférést egy bőséges katalógushoz, magát a játékfolyamat kiszolgálását pedig ugyanúgy távoli szerverek segítik.

A játékfolyam képe csak rávetítődik a felhasználó eszközére, például egy böngészőből, miközben a számítási feladat nem az ő, hanem a háttértechnikát biztosító cég eszközeit terheli.

Ilyen streaming játékplatformmal pedig a Google is rendelkezik, amely most több európai országra is kiterjesztette (részben egy fillérbe sem kerülő) szolgáltatását. Ami talán fontosabb, hogy az újabb körbe Magyarország is bekerült, pontosan azokkal a feltételekkel, amit a Stadia tengerentúli felhasználói már megszokhattak. A szolgáltatást cikkünk megjelenésével egy időben tette elérhetővé Magyarországon a Google, de nem mindenkinél jelent meg – az aktiválás szokás szerint fokozatosan történik, a következő 24 órában minden hazai felhasználónál.

A magyarországi rajtot napokon át tartó teszteléssel vártuk, de nem mindig elégedetten.

Letöltés, telepítés nélkül

A Stadiat egy Google-fiókkal tudjuk elérni, egy erre létrehozott weboldalon. Ezáltal még a jellemzően korlátozott hozzáféréssel rendelkező munkahelyi laptopokról is indítható, hiszen a használatához semmit nem kell feltelepíteni – a gépre legalábbis nem, de erre még visszatérünk. A Stadia – Google-szolgáltatás lévén – a Chrome-ban működik a leghatékonyabban, de ha nagyon akarjuk, például Microsoft Edge-ben is használhatjuk. Ugyanakkor előnyösebb, ha a keresőcég által javasolt szoftvert választjuk hozzá, hiszen a Google is elsősorban arra optimalizál.

A fiók létrehozása után azonnal a Stadia játékkínálata tárul elénk. A konkrét játékot a Netflix használatával megegyezően, szinte azonnal, kattintásra indíthatjuk. Annyi időt kell csak várni, amíg a szoftver böngészőbeli jele “kiépül”, az első adatcsomagok pedig megérkeznek, de ez legrosszabb esetben is néhány másodperc várakozást jelent. Összefoglalva: miközben a PC-s/konzolos tábor esetében még a telepítés is időbe telik, a Stadia ezt, és a letöltés folyamatát is átugorva ad lehetőséget a videojátékozásra.

Nulladik napi javítások, több gigabájtot foglaló patchek sincsenek, a Google ezt is helyettünk intézi.

Google

A játékon belül egy stadiás fület is kapunk, ahol a szolgáltatásban elérhető többi ismerőssel kommunikálhatunk, képernyőképet oszthatunk meg, és persze jelezhetjük, ha most inkább egyedül játszanánk. Ha pedig végeztünk, egyszerűen bezárjuk az ablakot. A mentések – az online háttérnek köszönhetően – automatikusan rögzülnek a Google szerverein, így minden játék ott folytatható, ahol abbahagytuk.

A Google a nyers erő tekintetében az AMD hardvereire támaszkodik, a játékokat pedig a chipgyártó Radeon Pro GPU-i vezérlik a vállalat adatközpontjában. A szoftverek tehát nem csak úgy elindulnak, ehhez komoly berendezések kellenek. De a képfolyam minősége nem csak rajtuk múlik.

Mi kell hozzá?

Tulajdonképpen egy bármilyen (és nem csak windowsos, akár apple-ös) laptop, táblagép, okostévé (ez esetben a szintén a Google által kiadott Chromecast Ultra is kelleni fog), esetleg nem túl izmos asztali PC. De a rendszerrel támogatott okostelefonokon is játszhatunk vele. A másik elvárás, hogy az eszköz folyamatosan internetre kapcsolódjon, anélkül nem működik. Itt kell szóljunk arról is, pontosan milyen hálózati csomag birtokában érdemes leülni a Stadia elé, a sebesség ugyanis nagyon nem mindegy. A Google tájékoztatása szerint a szolgáltatás (720p-s) indításához legalább 10 Mbps sebességű internet kell, a jobb minőségű, 4K-s megjelenítéshez minimum 35 Mbps. A kapcsolat vezeték nélküli is lehet. Forgalmi korlátos mobilinternettel viszont nem szerencsés próbálkozni:

a játékok ugyan mennek, óránként több (tíz) gigabájtot is lecsíphetnek az előfizetésben lévő adatmennyiségből.

A Stadia honi debütálása előtt mi egy DIGINet 500-as csomaggal teszteltük a platformot, nem egyszer hálózati kábellel, gyakorlatilag a routerbe kapaszkodva. Ennél a konstrukciónál maximum 500 Mbit/s-os sávszélességgel lehet számolni, a garantált sebesség 200 Mbit/s. Meglepetésünkre bizonyos játékoknál ez sem bizonyult elegendőnek: a szolgáltatás többször figyelmeztetett rá, hogy a kapcsolat nem elég stabil, így a Stadia képtelen megfelelő minőséget szolgáltatni. Ez azért is zavaró, mert rosszabb jelnél a beérkező képfolyam kockásabban jelenik meg, továbbá akad, mintha egy rossz lefedettségű helyen próbálnánk mobilneten YouTube-videót nézni. A böngésző és a router újraindítása után azonban helyreállt a dolog, illetve később wifiről is több mint elégséges élményt kaptunk, a válaszidővel sem volt gond. De voltak azért kellemetlen pillanatok is.

Játék – tényleg – azonnal.
Google

Hozzá kell tennünk azt is, hogy egy egyszemélyes, történetalapú játéknál ez még elviselhető baki, ám a Stadián többszereplős (hagyományos multiplayer) címek is elérhetők. Ezeknél pedig rendkívüli bosszantó, ha a rendszer akár egy másodpercet is vacakol vagy az átvitelt zavaró hibák miatt lerontott képet ad.

Irányítás – de hogyan?

Felmerülhet a kérdés, hogy a laptopra/PC-re küldött képfolyam esetén használható-e az eszköz billentyűzete vagy mindenképp kontrollert kell hozzá vásárolni. Nos, a válasz az, hogy működik, igen, sőt a platform a készülékbe dugott egeret is látja. Aki ennél kényelmesebb vezérlést választana, úgy az Xbox One-hoz és a 360-hoz kapható termékeket, illetve a PlayStation 4-es rendszerekhez fejlesztett DualShock 4-et is használhatja, de ezeket egyelőre csak USB-n át.

A Google egy stadiás kontrollert is piacra dobott szolgáltatása mellé, de ez a magyar piacon egyelőre nem lesz elérhető. Pedig hasznos: nem a klienseszközhöz, hanem egyenesen a Stadia szolgáltatáshoz kapcsolódik.

A hivatalos Stadia kontroller (fent), és a PS5-ös DualSense (lent).
Gécs Dániel
Gécs Dániel
Gécs Dániel

A joystickról azt is érdemes tudni, hogy a gombjai leginkább a DualShock 4 kiosztáshoz vannak közelebb. A kütyüre a szokásos gombokon kívül egy youtube-os játékmegosztós gomb is került. És hagyományos headset is csatlakoztatható hozzá.

A termék egyébként valamivel visszafogottabb minőségű, különösen, ha az újabb PlayStation 5 ilyen okosságához hasonlítjuk. A Stadia esetében persze nem is a kontrolleren van a fókusz, hanem azon a hátteren és szolgáltatáscsomagon, amellyel egy régebbi, gyenge PC-n is elindíthatók a modern, erőforrásigényes videojátékok.

Ingyen, de

A Stadia használata bármely Google-fiókkal rendelkező felhasználónak ingyenes, de ez esetben játék még nem jár. Azokat ugyanúgy meg kell vásárolniuk a felhasználóknak, hogy a könyvtárukhoz adják őket. (A katalógusban a többek közt nagyon várt Cyberpunk 2077 is ott van.) Az ingyenesség pedig más kompromisszumot is tartogat: az elindított videojátékok – az esetek többségében – 1080p-ben, 60 fps-sel, sztereó hanggal futnak. A hangot és a felbontást többségében jónak találtuk, de a framerate nem minden esetben érte el a kívánt szintet:

a demo változatú Immortals Fenyx Risingot például remek grafikán, de a régebbi konzolokhoz hasonló értéken, mindössze 30 fps-ben tudtuk játszani.

A VG247 egy tavalyi cikkében a Google-tól kapott hivatalos válasszal magyarázta a jelenséget: a keresőcég (állítása szerint) a legjobb minőségben küldi ki a jelet, de vannak játékok, amelyek nincsenek felkészítve a streamalapú szórakozásra. Így – programozói hozzányúlás nélkül – nem is érik el a folyamatosabb 60 képkocka/másodperces megjelenést. Ez nemcsak a Stadia ingyenes változatánál van így, hanem a fizetős, Pro csomagnál is. Az itthon 2990 forint havidíjú Stadia Próhoz egyébként alapból jár néhány játék (ilyen például a Hitman 2, a PUBG, a The Elder Scrolls Online és a Sniper Elite 4 is), emellett 4K/60 fps-t és HDR-t ígérő élményt kapunk. Ott legalábbis, ahol ez megoldott.

A játékvásárlás követelménye persze a Pro előfizetés esetén sem törlődik el, az újabb címeket ugyanúgy ki kell fizetniük a játékosnak.

Ebben a tekintetben az nvidiás GeForce Now valamivel humánusabb, ott ugyanis a Steam áruházból vagy más, támogatott platformról megszerzett játék kattintásra átvihető és indítható. Még egyszer tehát nem kell kifizetni az árát.

+: telepítés/frissítés nélkül induló játékok, több támogatott eszköz, a régi készüléken is mennek az újabb programok, a Pro verzió nem drága.

: a 60 fps nem mindig annyi, bizonyos játékok akadnak, a Stadia áruházában nem lehet keresni, a hivatalos kontroller lehetne jobb minőségű.

Megéri?

Csakúgy, mint bármely, havidíjas opciót is kínáló online szolgáltatásnál, értelemszerűen a fizetős változattal jár legjobban a felhasználó. (Az új regisztrálóknak ráadásul ajándékba jár egy hónapnyi tagság.) A Stadia Pro azonban – technikai értelemben – nem hibátlan termék. A platform ugyan alkalmas a játékra, és még egy több éves laptopon is képes csodákat művelni, de stabilitásbeli gondok is előfordulnak vele. Ez pedig nem olyan jellemző, amit az előfizető szívesen megtapasztalna. Újabb szerverek/kiszolgálók bekapcsolásával viszont javulhat a helyzet.

A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

Hirdetés