Tech Gécs Dániel 2020. július. 18. 20:03

A PlayStation 4 utolsó nagy játéka egy remek szamurájfilm – de játéknak sem rossz

Gécs Dániel
Szerzőnk Gécs Dániel

Így vagy úgy, de a PlayStation 4-es korszaknak rövidesen vége, a Sony ugyanis kiadta a konzolra készült (idei) utolsó nagy exkluzívját, a főleg látványban erős Ghost of Tsushimát. Ennél szebben pedig nem is zárulhatna a japán gyártó konzolos sikerszériája.

Néhány év alatt a játékvilág egyik legjobb platformja lett a PlayStation 4, köszönhetően a remek exkluzívoknak, melyek több mint emlékezetessé tették a lassan búcsúzó rendszert. Ahogy ugyanis minden másnak, úgy ennek is vége lesz: a közelgő PlayStation 5 miatt a jelenlegi gépek így vagy úgy, de nyugovóra térnek, a Sony pedig minden energiáját az új generációra helyezi át. (Azért persze a PS4-re is jönnek még újdonságok, de a megszokottnál alighanem kevesebb számban.)

A folyamat lezárásaként, amolyan utolsó akkordként, a japán óriás még egy játékot elérhetővé tett, amely több szempontból is különleges: egyrészt olyan témával foglalkozik, amely a modern videojátékokban eddig nem igazán került elő, de a programot a látványos technikai megvalósítás miatt sem szabad figyelmen kívül hagyni. A jövevényt Ghost of Tsushimának hívják, és az InFamous-sorozattal ismertté vált Sucker Punch eddigi legnagyobb és legmerészebb vállalkozásaként tekinthetünk rá.

Mongolok

A SP nagyjából négy évvel korábban jelentette be, hogy az antihősös játéka után más vizekre evez, és a feudális Japán témakörében fejleszt (nagyon is valós történelmi alapokra helyezett) szoftvert. Míg azonban a Naughty Dog-féle The Last of Us Part II-t minden létező módon népszerűsítette a Sony és a készítő, a GoT-ról hónapokon át szinte semmi újat nem mutattak vagy mondtak. Pedig igazán lett volna mit. Például azt, hogy a játék hatalmas területei miatt akár hetekre elegendő szórakozást nyújthat. De az sem mellékes, pontosan kinek a bőrében pattanhatunk lóra, és miért.

A játék főhőse egy Dzsin Szakaj nevű szamuráj, aki nagybátyjával, a tekintélyes Simura nagyúrral együtt védelmezi a valóságban is létező japán szigetcsoportot, Cusimát. A szamurájok az oda betörni készülő mongol hordák ellen küzdenek, de a hadjárat megbukik, Dzsin pedig majdnem odavész. A szamuráj megmaradt erejét ezután arra használja, hogy szövetségeseket gyűjtsön az időközben számos területet az ellenőrzése alá vonó mongol hódítók ellen. A 1274-ben játszódó történet érdekessége, hogy a valódi mongol inváziót, illetve legalábbis annak fő vezérszálát igyekszik feldolgozni. Miközben a szamurájok különleges életébe is betekintést enged,

de olyan képi világgal, ami videojátékoktól teljesen szokatlan.

A fejlesztők ehhez Kuroszava Akira, a híres japán filmrendező látásmódját vették kölcsön, aki nagyon gyakran az időjárást is hangsúlyosan jelenítette meg az alkotásaiban. Mivel a művei nagyrészt abban az időszakban készültek, amikor a kamerák kizárólag fekete-fehérben tudtak rögzíteni, a fejlesztők megoldották, hogy a játékot ebben a stílusban is végig lehessen vinni. Az eredmény több mint beszédes, a japán szinkron pedig hatalmasat dob az élményen. (Akinek nem fűlik a foga az ilyesmihez, természetesen hagyományos angol verziót is választhat, illetve ugyanitt szólunk: a feliratok közt a magyar is megtalálható.)

Az igazi kettős ügynök

Dzsin utazása önmagában sajnos nem túl érdekes, az azonban, ahogyan egyszerű szamurájból valóságos gyilkológéppé válik, már inkább. A játék egyrészt remekül elmagyarázza, mi fán terem a japán kardforgatók élete, hogy ehhez milyen áldozatot kell néha hozniuk, és melyek azok dolgok, amiket a “házon belüli” törvények miatt egyszerűen nem tehetnek meg. Dzsin ugyanis azon kevés szamurájok egyike, aki szigorúan betartja a kódexében lévő szabályokat. Egy őt is súlyosan érintő probléma miatt azonban rá kell ébredjen, hogy csak szamurájként nem lesz képes győzni.

Ahhoz valami mássá kell válnia.

A történetben felbukkanó többi szereplő ráadásul vastagon hozzájárul Dzsin “hűtlenségéhez”, mivel a legtöbbjük különféle fortélyokra tanítja hősünket. A képességek terén egyébként viszonylag szabad kezet adtak a készítők, így saját preferenciáink szerint is sokat alakíthatunk az eszköztáron. Néhány fórumon a szamurájos Assassin’s Creedként hivatkoznak a játékra, miután Dzsin is hasonló magabiztossággal küzd, lapít, illetve mászik. A program viszont nem csak ebből az alkotásból merít: egy cseppnyi Witcher 3 és Red Dead Redemption 2 is megtalálható benne, de csak visszafogott módon. Utóbbi ékes példája, hogy bár Cusima szigete egészen káprázatos (gyakori a sárguló levéltengerek, majd a zöldellő bambuszerdők váltakozása), sajnos nem rendelkezik olyan mélységgel, mint a fent említett játékok. A lovunkat nem kell például etetni, nem lehet rabolni, a mellénk sodródó karakterekkel pedig nem alakíthatunk ki olyan viszonyt, amely rendkívüli hatással lenne a kibontakozó történetre. A felfedezés öröme viszont ettől függetlenül is megvan:

festői helyszíneken költhetünk haikukat, hegyi forrásokban relaxálhatunk, vagy madarakat követhetünk, hogy eldugott és titkos helyekre jussunk.

A szoftver arra is lehetőséget ad, hogy a szóbeszédek nyomán legendákkal ismerkedjünk meg, az így megszerzett információ pedig kincsvadászatba is átfordulhat: a fejlesztők rengeteg értékes holmit rejtettek el Cusima világában, melyeket nagyon is ajánlott begyűjteni. Főleg, hogy a megszerezhető dolgok közt új, misztikus technikák is vannak, amelyek jól jöhetnek a mongolok elleni harcban. Azt pedig, hogy merre kell menni, nem csak a térkép segíti: a tájékozódáshoz a szél irányát is figyelhetjük.

Suhint és meghajol

A GoT egyik fő erénye a minden szempontból remek és autentikus kardcsaták, amelyek az igényes karaktermodellezésnek hála rendkívül látványosak. A harc maga nem a legkönnyebb, de nem is tenyérizzasztóan nehéz – valahol a kettő közt van. Ez persze nagyban függ attól, milyen ellenfelekkel akadunk össze, mivel a pajzsos, buzogányos mongolokat (szemtől szemben legalábbis) nem tudjuk egy csapással levágni. Ugyanakkor Dzsint sem kell félteni: vérbeli szamurájként eleve lapul néhány trükk a tarsolyában, melyek a történet előrehaladtával bővíthetők, sőt fejleszthetők is.

Kellemes ráadás, hogy a hírnevünk növekedésével új harci állásokat és mozdulatokat sajátíthatunk el, egy ponton pedig a felénk repülő nyílvesszőket is képesek leszünk kivédeni. A főhős erejét ruhája és fegyverzete is befolyásolja, így egyáltalán nem mindegy, milyen gúnyában küzdünk. Ezek egyébként szintén tovább fejleszthetők, a néha nehezen megtalált alapanyagokból elkészült új páncél pedig nem csak számszakilag hoz változást: a magasabb szintű holmik értelemszerűen jobban néznek ki. Tárgykészítéssel azonban egyáltalán nem rendelkezik a játék, a felölthető köntösöket minden esetben egy árus gyártja le. Ez nagy kár.

A játék során érdemes azt a specializációt választani, amelyiket a legszimpatikusabbnak találjuk, mivel a képességek nem kirakatszerű megoldások, tényleg szükségünk lesz rájuk. És nem csak a sima csatamezőkön: az egyes részek után komolyabb párbajokat kell vívni. A karakterek ilyenkor egy jól behatárolt körben helyezkednek el, a kamera közelebb jön, a szoftver pedig másfajta nézetre vált. A jelenség kifejezetten jól néz ki, de hibamentesnek azért nem mondható, ilyenkor ugyanis elég gyakran követhetetlenül ugrál a kép. De más problémát is tapasztaltunk: sajnos a korosodó hardver miatt (és ez főleg a sima PS4-re igaz) néhány helyen látványosan kevesebb FPS-ünk lesz. Persze az lenne meglepő, ha a hatéves gép röccenés nélkül vinne egy ilyen szép játékot.

Egy méltó búcsú

Többen is lehetnek, akik tartottak a GoT-tól, mert úgy vélték, a játék ahhoz esetleg nem lesz elég jó, hogy egy egész korszak záróepizódjaként adja el a Sony. Ilyesmiről azonban egyáltalán nincs szó: a Tsushima nagyon is méltó befejezése a gyártó konzolos sikerszériájának, még ha egy kicsit messze is áll tökéletestől.

A játékot 10-ből 8 pontra értékeltük, ajánljuk!

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Hirdetés