A szakértők szerint az elmúlt három hónapban jelentősen csökkent az ózon mennyisége, március elején 18 százalékkal volt alacsonyabb azokhoz a telekhez képest, amelyek különösebb meteorológiai befolyásoló tényező nélkül teltek el. Jelenleg azonban a Nap egyelőre alacsony állása miatt nem áll fenn a túl magas UV-sugárzás veszélye.

Az Arktisz feletti ózonréteg az évnek ezen szakaszában mindig különösen vékony. Jens-Uwe Grooss és Rolf Müller sztratoszférakutatók szerint azonban hamarosan helyreáll az ózonréteg vastagsága. Müller szerint amint a következő napokban vagy hetekben emelkedik a hőmérséklet, az ózonlebomlás folyamata leáll és normalizálódnak az értékek.

A jelenleginél nagyobb mértékű ózonréteg-zsugorodás legutóbb 2015-2016 telén történt, akkor is egy különösen hideg periódus állt a jelenség hátterében.

Mínusz 78 Celsius-fokon kialakulnak úgynevezett sztratoszférikus felhők, amelyek az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluorklór-szénhidrogének (FCKW-k) révén lebontják az ózont. Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válnak. Eéőállításuk régóta tiltott, ám mivel ezek élettartama 50-100 év, az Északi-sarkvidéken még nem mutatkoznak a tilalom hatásának jelei. Müller szerint hosszú távon, nagyjából 50 éven belül tapasztalható csak javulás, amennyiben nem növekszik ismét az ózonkárosító anyagok kibocsátásának mértéke.

Az Északi-sark feletti ózonlyuk, amelynek 1985-ös felfedezése vezetett a montreali jegyzőkönyv elfogadásához, majd fokozatosan az FCKW-k betiltásához, lassan bezáródni látszik: 2019-ben az elmúlt 30 évben nem tapasztalt méretűre zsugorodott.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.