Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Látási szervrendszerünk igen korán fejlődésnek indul. A magzat már az anyaméhben is reagálhat a fényre, a színlátás azonban csak a kisbaba születése után áll csatasorba. Milyen színeket látnak a babák, és milyen koruktól kezdve látják azokat? Erre is fény derül a Spektrum legújabb dokumentumfilmjében, amelyben olyan tudósok is megszólalnak, akik a színvakság gyógymódját keresik, vagy akik a színek és hangok kapcsolódását vizsgálják.
A babák színlátása jelentősen eltér a felnőttekétől, az viszont tökéletes tévhit, hogy teljesen fekete-fehérben látnak. A színekről műsort közlő Spektrum közleményében emlékeztet, a kicsik teljesen másképp látják a világot, mint a felnőttek, életük első pár napjában látásuk meglehetősen homályos. Ami a színeket illeti, sok színt a babák egyáltalán nem látnak. Bizonyos színeket – például egy igazán intenzív jajvöröst – azonban képesek megkülönböztetni a szürke háttértől.
A babák szeme és agya egyaránt fejlődik, ahogyan növekszenek – és ezzel együtt fejlődik a színérzékelésük is. A szemmozgáskövető technológia segítségével megállapítható, milyen telítettnek kell lennie egy színnek ahhoz, hogy egy baba is észlelje. Ezt használta Anna Franklin és Alice Skelton, a University of Sussex két pszichológusa, akik 4-6 hónapos kisgyerekek színérzékenységét vizsgálták meg.
A kísérletben egy színes korong látható szürke háttéren újra meg újra, de minden esetben egy kicsivel kevésbé telített színben, amíg el nem éri azt az árnyalatot, amely már nem eléggé telített hozzá, hogy a baba érzékelhesse. A kutatásban szereplő kicsik számára a telítetlen kék és sárga színek bizonyultak a legnehezebben észrevehetőnek, és nappali fényben éppen ezen a kék-sárga tengelyen a legnagyobb a variancia.
A babák kevésbé látják a pasztellszíneket; inkább a ragyogó, intenzív színek ragadják meg a figyelmüket. Hat hónapos korukra viszont már a teljes spektrumot látják, de csak abban az esetben, ha a színek teljesen telítettek. Színlátásunk csak a késő kamaszkorban éri el teljes funkcionalitását, de
alig 30 éves korunk körül a színlátás sajnos ismét elkezd gyengülni.
Érdekesség, hogy az általunk látott színek kinek-kinek csak a fejében léteznek, azt vetítjük ki a világra; az őket kiváltó inger pedig a fény. Amikor a Napból vagy valamilyen mesterséges fényforrásból érkező fény valamilyen objektumot ér, bizonyos hullámhosszai elnyelődnek, míg mások visszaverődnek – ez utóbbiak érkeznek be a retinánkra. A színérzékelés így a fény, a szemünk és az agyunk egymásra hatásából áll elő, vagyis gyakorlatilag a szín a mi agyszüleményünk. Igen hasznos eleme a világunk érzékelésének, de semmiképpen nem pontos eleme.
A neurológusok éppen ezért gyakran szubjektívnek nevezik a színérzékelést. Színek tekintetében – ahogy az az illúziókból is kiviláglik – az agyunk sokszor közvetlenül a következtetésekre ugrik. Egy objektum színét sokszor érzékeljük többé-kevésbé ugyanolyannak, dacára a megváltozott fényeknek. Ezt a jelenséget nevezzük "színállandóságnak".
A színállandóságot az agyunk generálja, hogy kompenzálja a tárgyakat megvilágító fény hol ilyen, hol olyan színét. A tárgyat megvilágító fény változásával változik a tárgyról visszaverődő fény is, az agy pedig alkalmazkodik a különbséghez, hogy az adott objektumot állandó színűnek láthassuk. A színállandóságnak köszönhető, hogy ha látunk egy piros almát a konyhában, majd kisétálunk vele a napfénybe, ahol egészen más a ráeső fény, itt is, ott is pirosnak látjuk azt.
Ennek híján az az alma a szabadban inkább kéknek látszana, naplemente idején viszont inkább narancsszínűnek. Mi mégis pirosnak érzékeljük az almát, ami segít nekünk a gyorsabb felismerésében. Még ma sem tudjuk, agyunk pontosan mit és hogyan tesz a színállandóságért, annyi azonban bizonyos, hogy a szemünkben lévő fényérzékelő receptorok is a feladvány részei, mivel az érzékenységük folyamatos változtatásának képessége is hozzájárul, hogy állandónak láthassuk a színeket. Hurlbert professzor úgy sejti, ebben egyéni múltunk is szerepet játszik, mégpedig az "emlékezetszínek" révén, ami nem más mint az a szín, amelyet egy ismerős objektumhoz a memóriánkban őrzünk, például hogy a banán sárga.
A Spektrum ígérete szerint legyen szó akár színállandóságról, emlékezetszínről vagy szinesztéziáról, az Életünk színei című dokumentumfilm számos érdekességet mutat be a nézőknek, amely szombaton 16 órakor debütál a tévécsatornán.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.
