A több fejlesztést is magába foglaló Kozmikus hatások és kockázatok című projekt egyik eleme az a kamerarendszer, amelyet mérnökök és IT szakemberek fejlesztettek ki, ez a földi légkörbe érő fényes tűzgömbök pályaszámítását és a lehulló meteoritok megtalálását teszi majd lehetővé, akár a nappali órákban is. A fejlesztés eredményeként először lehet torzításmentes képet kapni majd a Kárpát-medencére hulló meteoritikus aktivitásról.

"A mi programunk mindenre lő, ami mozog, és a Holdnál közelebb kerül a Földhöz" – fogalmazott Sárneczky Krisztián, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet kutatási koordinátora, hozzáfűzve, hogy a fejlesztésnek köszönhetően már nemcsak azokra a meteorokra tudnak "lőni", amelyek a Hold és a Föld között elhaladnak, hanem azoknak a meteoritoknak is a nyomára tudnak bukkanni, amelyek eltalálják a Földet.

"A kutatók nagy vágyálma, hogy egyszer egy frissen hullott, pár órás, a Naprendszer eredetét őrző meteoritot fogjanak a kezükbe" – jegyezte meg Sárneczky Krisztián, hozzátéve: ez az a kozmikus anyag, amely viszonylag kevés változáson ment át. Ez Magyarországon viszonylag ritkán történik meg. A szakember felidézte az 1857-es kabai meteorithullást és azt a 2011-es esetet, amikor Csátalján szántás közben egy traktor akadt bele Magyarország eddigi legnagyobb meteoritjába. Azért fontos minél frissebb meteoritot találni, mert amint a Földre ér ez az egyébként évmilliárdokig érintetlen anyag, a földi környezetben nagyon gyorsan elkezd pusztulni, mállani.

"Ha a földön nem botlunk bele véletlenül egy ilyen meteoritba, akkor még a légkörben meg kell próbálnunk elcsípni, hogy meghatározhassuk a leesési helyét" – hangsúlyozta Sárneczky. Ez esetben a Kárpát-medence területén próbálják meg észlelni azokat a vélhetően néhány évente bekövetkező, magyarországnyi területet érintő meteor-légkörbelépéseket, amelyekből hullás is lehetséges. A sikeres megfigyeléshez azonban több állomást is kell létesíteniük.

Az MTA CSFK Piszkéstetői Obszervatóriuma

MTA CSFK Piszkéstetői Obszervatóriuma

Az épülő kamerarendszernek köszönhetően több helyről is fotózható majd a meteoritok térbeli útja, és a kutatók meghatározhatják a meteoritok nagyjából 20 kilométeres sötét hullási szakaszát is. Ez azért nagyon fontos, mondta a tudós, mert hullásuk során a tűzgolyók nem izzanak végig, úgy 20-30 kilométer magasan a legnagyobb tömegű, legnagyobb sűrűségű meteor fénye is kialszik, a fényképeken nem látszik tovább. Innentől kezdve szabadesésben zuhan tovább, immáron a nem ismert magaslégköri szelektől sodródva.

Már létezik egy hasonló hálózat, az analóg kamerákkal működik. A rendszert amatőr csillagászok üzemeltetik, és viszonylag kevés megfigyelési ponttal rendelkezik. A fő problémát az jelenti, hogy az analóg kamerákat érzékenységük miatt az igazán fényes meteorok beégetik, így nem lehet pontos adatokat szerezni az útjukról. A kizárólag digitális technológián alapuló rendszereknél pedig az okozza a problémát, hogy mivel nem lehet tudni, mikor jön pontosan egy meteor, folyamatosan exponálniuk kell. Ez néhány éjszaka alatt több ezer felvételt jelent, amit nem sokáig bír el egy ilyen kamera.

Ezért kombinálni kellett a rendszereket, olyan digitális videokamerákat fejlesztettek, amelyek megfelelő programokkal észlelik a meteormozgásokat, és csak akkor exponál a digitális fényképezőgép, amikor észlelés történik.

A tervek szerint négy helyszín fedi le a hazai égboltot. Jelenleg a Piszkéstetői Obszervatóriumnál dolgoznak a szakemberek, ezt követően Sopronban telepítenek egy kamerát. A további két helyszín még bizonytalan, mert nem könnyű olyan területet találni, ahol van körpanoráma, internet, áram, és amelyet megfelelően őriznek.

A "kicsit küklopszra hajazó eszközt" elektromos, hűtött-fűtött kültéri dobozban telepítik, távoli kontrollal.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.