Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy valamirevaló, kicsit is jobb fényképezőgép vásárlásánál az ár miatt gyakran felvetődik, hogy "nem kell a csúcsgép, elég lesz egy régebbi modell is". Vajon ez valóban kompromisszumot jelent, vagy csak az agyunk hiteti el velünk, hogy a régebbi gép már kevésbé jó? Kipróbáltuk, milyen ma egy kétéve csúcsmodellnek számító darab.
Ha valaki fényképezőgép vásárlásán gondolkodik, és a kompakt kameráknál profibb eszközt szeretne magáénak tudni, komoly dilemmával találja magát szemben: tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépet válasszon, vagy egy tükör nélküli (MILC) fényképezőt szerezzen be? A döntést egyáltalán nem könnyíti meg, hogy ma már a MILC-ek is közel olyan jó teljesítményt nyújtanak, mint egy DSLR, így a választást leginkább az dönti el, hogy pontosan mire szeretnénk használni a kamerát.
Ha például műterem(félé)ben fotózunk, érdemes a DSLR felé elmozdulni, ha viszont egész nap magunkkal kell cipelni a gépet, akkor nagyon is sokat számíthat a súly, és jó választás lehet a könnyebb MILC. A választásnál azonban nem ez az egyetlen szempont, azon is gondolkodni kell, hogy a legújabb típust válasszuk, vagy elég lesz-e egy "régebbi" modell is. Utóbbi kompromisszumos megoldásnak tűnhet, hiszen – a mobilokhoz hasonlóan – az idő előrehaladtával és az új gépek érkezésével a régiek ára csökken, ugyanakkor a benne lévő technológia gyakran elavul. Ám ha egy ilyen modellért is több százezer forintot kell kifizetnünk, az ember már elgondolkodik azon, hogy talán mégis inkább az új fényképezőt kellene választani.
Kíváncsiak voltunk, mennyire képes megbirkózni a 2018-as kihívásokkal egy 2016-os csúcsgép, melyet nem mellesleg épp most készül kiütni a konkurencia.
Mi lapul benne?
A MILC-ek piacán nagy volt a tolongás az elmúlt hetekben. Legutóbb a Canon mutatta be a teljesen az alapoktól újragondolt tükör nélküli fotógépét, az EOS R-t, a Nikon pedig a Canon előtt néhány nappal jelentette be legújabb MILC-gépét, a Z7-et. A két eszközben pedig nemcsak az a közös, hogy nem DSLR-ek, hanem az is, hogy szeretnék letaszítani a MILC-ek trónjáról a jelenleg ott található Sonyt. Utóbbi még 2016 októberében mutatta be az Alpha 6500-at.
A 24 megapixeles CMOS lapkán 425 fázisérzékelőt helyeztek el, ami az eggyel korábbi generációs Sony Alpha 6300 mellett a legtöbb fókuszponttal rendelkező cserélhető objektíves MILC-et eredményezte. A még tisztább képek érdekében a kamerát nemcsak optikai, hanem egy öttengelyes képstabiliziátorral is ellátták, a készülék pedig érintéssel is vezérelhető kijelzőt kapott. A készülék ára még a bemutató után két évvel, 2018 szeptemberében is 450 ezer forintról indul – és ebben még nincs benne az objektív.
Az általunk használt fényképezőgépen egy E PZ 16-50mm-es objektív volt (f/3.5-5.6-os értékkel), ami a vásárlás esetén további 112 ezer forint kiadást jelent.
Fotóügyileg
A fényképezőgépeknél ma már gyakorlatilag alapkövetelmény, hogy a fejlesztők érintőképernyővel szereljék fel. Ez ugyanis nemcsak a beállításokat teszi lényegesen kényelmesebbé (így nem kell minden egyes menüpontot végignyomni, ha A-ból B-be el akarunk jutni), hanem a fotózást/videózást is. Elég csak megbökni a kijelzőt, és a fókusz automatikusan oda ugrik, ahová arra szükség van. A Sony 6500-as gépét már érintőkijelzővel szerelték fel (a korábbi, 6300-as modellt még nem), ennek köszönhetően a fókuszálása sokkal gyorsabb, mint ha az objektívet kezdenénk el tekergetni. Mindez a gyári adatok szerint 0,05 másodpercet vesz igénybe, ami olyan gyors, hogy mindennapi körülmények között lényegében le sem lehet mérni.
De nemcsak erre jó az érintésvezérelhető kijelző, hanem az olyan képek elkészítésére is, amelyen tűpontosan kell megmutatni a kamerának, hogy mire is fókuszáljon. Bár a teszt során néha nehezen értette meg a készülék, mit is szeretnénk pontosan, még így is gyorsabban értük el a kívánt eredményt, mint amikor az objektívvel kellett játszani.
A készülék sorozatfelvételnél másodpercenként 11 kép felvételére képes. Az átmeneti adattárolójának köszönhetően ez összesen 300 darab JPEG-et vagy 100 darab RAW+JPEG-et jelent. Összehasonlításként: a Canon EOS R 8 kép/mp sebességgel dolgozik (a puffer 100 JPEG-t vagy 47 RAW-ot tud tárolni), míg a Nikon Z7-nél 9 kép/mp a maximum sebesség.
A készülék emellett a fényérzékenység tekintetében is rendben van. Az ISO-t a 100-as értéktől egészen 25600-ig tekerhetjük, de akár ISO 51200-ig is kiterjeszthetjük. A Nikon Z7-nél ez az ISO érték 64-25600 között változtatható, a Canon EOS R-nél pedig ISO 100–40000 közötti értéket állíthatunk be. Ez utóbbi a szinte már értelmezhetetlenül magas 102 400-as értékre is állítható, ami éppen kétszer akkora, mint ameddig a Sony Alpha 6500-at lehet kiterjeszteni. A két gép között viszont eltelt két év, így ezt a különbséget nevezhetjük evolúciósnak is.
Videós képességek
Videózás terén a Full HD felbontás ma már nem elég, a jó minőségű videók 4K-s felbontásban készülnek. A Sony a jelek szerint már két éve is szem előtt tartotta ezt, a 6500 ugyanis képes a 4K-s felvételek készítésére. Mindezt a gyakorlatban is kipróbálhattuk akkor, amikor elugrottunk a szegedi lézerközpontba, hogy belessünk a kulisszák mögé.
A készülék 4K-s felbontásban 30 kép/másodperces sebességgel rögzíti a látottakat, ha viszont szeretnénk lassított felvételeket is készíteni, akkor meg kell elégednünk a Full HD felbontással. Ebben az esetben 120 képkocka/másodperc is lehet a rögzítés sebessége. Ehhez csupán a beállításoknál kell váltani, itt azonban kijött a készülék meglehetősen bosszantó hibája. A beállítás módosításánál ugyanis a kamera jelezte: le kell formázni a benne lévő SD-kártyát, ám miután ezt megtette, többé nem ismerte fel azt. A dolog annál is inkább furcsa, mert a készülékben a Sony saját maga által gyártott SD-kártyája volt, így még azt sem lehetett ráfogni, hogy valamiért nem kompatibilis a géppel a memóriakártya.
A dolognak végül egyetlen feloldása lett: egy windowsos gép segítségével le kellett formázni a kártyát. Nem nagy dolog, mondhatnánk, már ha van az embernél windowsos gép. Nálunk viszont nem volt, így egy sor remek videós téma ugrott, amit felvehettünk volna. Innen már nem nehéz elképzelni, mit érezhet az a felhasználó, aki mondjuk egy fontos családi eseményről marad le emiatt az apró hiba miatt.
Cserébe viszont meglehetősen jól bírja a készülék melegedés nélkül. Míg a folyamatos 4K-s felvételnél az Alpha 6300-as körülbelül 25 perc után jelezte, hogy túlmelegedés miatt nem tudja folytatni a munkát, az Alpha 6500 valamivel több mint 50 percig bírta a strapát.
Apróságok
A 6500 kapott egy mikrofon- (és vaku)papucsot. Kijelzője viszont továbbra sem kifordítható, csupán ledönthető, ami 2018-ban azért már nehezen értelmezhető. Van rajta 2.0-s USB, mikrofonbemenet és HDMI-csatlakozó is, vagyis lényegében mindennel ellátták, amire egy profi gépnek szüksége van. Ezenkívül képes wifin és NFC-n keresztül is kommunikálni a külvilággal: a Bluetooth-kapcsolatot kihagyták belőle, de a Bluetooth-ra jellemző lassú adatátviteli sebesség miatt ez nem is feltétlenül baj.
Az akkumulátor jól bírja a strapát, a fent említett videót nagyjából két órán át forgattuk, és még maradt benne némi szusz. Ami viszont lehúzhatja az üzemidőt, az a kijelző fényereje, márpedig van, hogy azt a maximumra kell feltekerni. Ilyen lehet például, ha tűző napon kell forgatnunk. Ám hiába a maximum fényerő, a kijelzőn ilyen helyzetben még így is alig látszódik valami – függetlenül attól, milyen a dőlésszöge.
Verdikt
+ : fejlett képstabilizátor, hatalmas ISO-tartomány, érintőkijelző, 4K-s videófelvételi mód. –: bonyolult menü, kisebb szoftveres probléma, a kijelző nem kifordítható. |
A Sony Alpha 6500 a maga 450 ezer forintos árával nem olcsó készülék, az ár-érték aránya viszont még így is kiemelkedő. Főleg úgy, hogy ha valaki nem tudja, mikor dobták piacra, valószínűleg nem mondaná meg róla, hogy egy 2016-os termékről van szó. A tükör nélküli kamera tapasztalatunk szerint csendesen és gyorsan végzi a dolgát, a képstabilizáló rendszere pedig még a közeli zoomnál is jól teljesít.
Ha valaki kezdőként szeretne gépet venni, annak az Alpha 6500 valószínűleg már sok lesz, a félprofiknak viszont valószínűleg minden igényét kielégíti.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
