Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Döntött az Európai Parlament az új szerzői jogi irányelvről, amely ellenzői szerint komoly cenzúrát szabadíthat a szabad internetre. A szerzői jogok keményebb internetes érvényesítéséért küzdő támogatói viszont úgy vélik, az elsődleges tartalomelőállítók jogos érdeke az, hogy pénzt lássanak műveik bármilyen feldolgozásából. Egy biztos: megváltozik a ma ismert webes rend.
A GDPR-ként ismerhető adatvédelmi rendelet után egy újabb uniós szabályozás forgathatja fel hamarosan az internetet. Ezúttal a szerzői joghoz nyúlna hozzá az Európai Parlament, melynek képviselői szerdán szavaznak a reguláról. Hogy a változásnak éppen ideje, azt lényegében mindenki elismeri. A jelenleg hatályos szabályozás ugyanis 17 éve született, és bár internet már akkor is létezett, teljesen más volt, mint ma. A felhasználói tartalmak kategóriája nagyrészt kimerült a szöveges fórumbejegyzésekben.
[Frissítés: az EP-képviselők szerdán megszavazták az új szabályozást.]
Az elmúlt másfél évtizedben nem csak a médiafogyasztási szokások változtak meg, ahogy azt a szép emlékű Origo – a szabad sajtóért kiállók számára nem túl szép emlékű – egykori vezérigazgatója üzente. A fogyasztók már nemcsak olvasnak és néznek, hanem sok esetben kisebb-nagyobb kört elérő tartalmak készítésével maguk is hozzájárulnak az internet színesebbé tételéhez. A 2001-es szabályozás még nem ismerhette a YouTube-ra feltöltött videókat, a Facebookon vagy éppen a Twitteren szélsebesen terjedő mémeket, a streaming zenehallgatós szolgáltatásokat. Ezek működése részben értelmezhető a korábbi szerzői jog segítségével, ám annak szövege és szelleme is másik korra lett szabva – éppen ideje az újításnak.
A reform szükségességét elismeri María Sefidari Huici, a Wikipédiát üzemeltető Wikimedia Foundation elnöke is, ám a jelenlegi javaslat elfogadásától óva inti ez EP-képviselőket. Sefidari Huici szerint a szabályozás újraalkotásának célja az, hogy a modernebb szerzői jogi regulák igazodjanak a gyorsan fejlődő és változó, nyílt internet világához. A Wikimedia-elnök blogbejegyzésében azt írja, egy új szerzői jogi szabályozás vagy olaj vagy víz lesz a tűzre: vagy erősítheti a web bővülését és az innovációt, vagy elfojthatja a kreativitást és a felhasználók együttműködésével kirajzolódó nyílt internetet.
Az EP által korábban átgondolásra visszaküldött, azóta néhány ponton módosított javaslat legkényesebb pontja a 11. és a 13. cikk, melyek közül a reform elfogadása esetén utóbbi érinti majd jobban az átlagfelhasználókat. (A 11. cikkelyről lásd keretes anyagunkat.) Az a pont ugyanis kimondja, hogy az online platformok üzemeltetői a jelenleginél jóval kiterjedtebb felelősséggel tartoznak a rendszerükbe feltöltött tartalomért.
A felhasználók által feltöltött nagyszámú művet és egyéb teljesítményt tároló és nyilvánosan hozzáférhetővé tevő, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók a jogosultakkal együttműködve olyan intézkedéseket hoznak, amelyekkel biztosítható a jogosultakkal a műveik vagy egyéb teljesítményük felhasználására kötött megállapodások működése, és elkerülhető a szolgáltatókkal folytatott együttműködés keretében a jogosultak által megjelölt művek és egyéb teljesítmények szolgáltatásokon keresztüli elérhetővé tétele. Ezeknek az intézkedéseknek – például a hatékony tartalomfelismerő technológiák használatának – megfelelőnek és arányosnak kell lenniük. A szolgáltatók megfelelően tájékoztatják a jogosultakat az intézkedések működéséről és bevezetéséről, valamint adott esetben megfelelő jelentést kell tenniük a művek és egyéb teljesítmények felismeréséről és használatáról.
Közel 100 webes szaktekintély, köztük az internet egyik atyjaként számon tartott Vint Cerf, vagy épp a World Wide Webet kitaláló Tim Berners-Lee és a közösségi alapokon működő világháló koncepciójához nagyban hozzájárult Alan Kay is aláírta azt az Antonio Tajani EP-elnöknek címzett, júniusi levelet, amely szerint a platformokra helyezendő nagyobb nyomás a nyílt internet szempontjából végzetes lehet. Ennek értelmében ugyanis a tartalomszolgáltatások üzemeltetői, a szerzői jogsértés miatti büntetéstől tartva jó eséllyel vezetnének be előzetes tartalomszűrést, ráadásul a lehető legszigorúbb formában, hogy véletlenül se kerülhessen ki a netre egy könyvrészlet, egy YouTube-videó alá egy bizonyos zeneszám, vagy éppen a Facebookra egy olyan mém, amelynek bármely része – például az alapként használt fotó – a szerzői jogi korlátozás alá esik. Ráadásul, írják levelükben, a kisebb szolgáltatók és startupok aligha engedhetnék meg maguknak ilyen komoly szűrőrendszerek fejlesztését, így ez az iparág, illetve maga az innováció is elhalhatna az EU-ban.
| Miről szól a 11. cikk? |
A 11. cikk annak a sajtó és a hírgyűjtő szolgáltatások vitájának a végére szeretne pontot tenni. Lényegében engedélykötelessé tenné a vállalatok – például a Google – számára azt, hogy egyes médiatartalmakra építsenek szolgáltatásokat. A Google Hírek (Google News) például kizárólag a friss cikkeket, híreket gyűjti össze, azok nélkül nem működhetne. A Google mégsem fizet semmilyen díjat a kiadóknak. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy cserébe a cikkeknek rövid bevezetőjét mutató szolgáltatás forgalmat terel a médiavállalatok (hír)oldalaira. |
Érdekes módon hasonlótól félnek a javaslat elfogad(tat)ásáért síkra szálló európai szerzői jogvédő szervezetek is. Az általuk életre hívott Europe for Creators mozgalom képviselői hangsúlyozzák, az alkotókat is magába foglaló kreatív és kulturális iparág kb. 12 millió munkahelyet biztosít Európában, forgalma pedig éves szinten 536 milliárd euró – amely összeg több mint az autóipar és a telekommunikáció forgalma összesen –, a szabályozatlan tartalomfelhasználás tehát egy igen erős iparág jövőjét sodorhatja veszélybe. Mert ha nem folyik be több pénz a kiadókhoz és szerzőkhöz, nagy kérdés hogy tudnak-e majd új zenék, filmek vagy alkotások születni.
€
Ahogy az ismert hazai jogvédő, az Artisjus júliusi érvelésében olvasható, az elfogadásért küzdő mozgalom szerint „nem az a célja a szabálynak, hogy innentől szűrve legyen minden online elérhető videó vagy zene, hanem az, hogy az ott nézett, osztott, hallgatott tartalom eredeti tulajdonosainak érdekei is megjelenjenek végre a képletben”. Sőt, még azt is írják, hogy „a kulcsszó az együttműködés – az alkotók és a szolgáltatók között”, ebből pedig már teljes mértékben láthatóvá válik, hogy céljuk nem feltétlen az, hogy senki ne tölthessen fel jogvédett részt magában foglaló tartalmat sehova, hanem az, hogy ha ez megtörténik, akkor ebből pénz folyjon be a szerzői jogok kezelőjeként működő jogvédi szervezetekhez, onnan pedig bizonyos elosztási elvek szerint az eredeti tartalmak alkotóihoz.
Az Artisjus azt is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ez nem valamiféle magyarországi internetadóhoz hasonló rendszer lenne, azaz a felhasználókra nézve semmilyen „kötelezettséget nem vezetne be az új szabályozás, kizárólag a platformszolgáltatásokat és a tartalom jogtulajdonosait érintik majd a változások”, hiszen a szükséges engedélyeket nekik kellene beszerezniük – és kifizetniük.
Ugyan a magyar szerzői jogvédők azt is hangsúlyozzák, hogy az új uniós szabály, ha el is fogadják, semmilyen korlátozást nem jelent majd a felhasználókra nézve, ez az állítás némi csúsztatásnak tűnik. Bár maga a szabály valóban nem a felhasználókat korlátozza majd, hanem a platformok üzemeltetőik, szinte biztos, hogy a végeredmény mégiscsak a felhasználóknál csapódna le. Legalábbis nehezen képzelhető el, hogy ne lennének olyan videómegosztó, képmegosztó vagy általános közösségi oldalak, ahol az előzetes szűrők megfognák azokat a tartalmakat, melyek megjelenése végül túl sokba kerülne a vállalatnak.
Jól illusztrálja a helyzet, illetve a javaslat kétélűségét és több oldalról is érvényesnek tűnő érvelhetőségét a több mint egymillió (különféle művészeti ágakban működő) alkotót képviselő GESAC infografikája. Ezzel a jogvédő szervezet azt kívánja bemutatni, hogy a javaslat 13. cikke segíti a mémek elkészítését és terjesztését azáltal, hogy tisztázza helyzetüket, a szerzői jogi irányelv ellenzői pedig csak „riogatnak”, amikor azt mondják, hogy az új szabály korlátozza majd a mémeket.
A meggyőzőnek és megnyugtatónak szánt infografika nagyjából felénél elhelyezett szövegelemekből azonban kiderül: a „segítő” megállapítás bizonyos szolgáltatások esetén csak akkor lesz igaz, ha például a képfeltöltést lehetővé tévő rendszerek üzemeltetői megfelelő licencmegállapodást kötnek az adott jogkezelővel – és fizetnek neki – azért, hogy a platformon szabadon terjeszthetők legyenek bizonyos jogvédett tartalmak.
A szerzői jogvédők szerint a hangsúly a „bizonyos” kifejezéseken van. Az Artisjus megfogalmazása szerint az általuk képviselt alkotók az ellen tiltakoznak, hogy az olyan platformszolgáltatások, mint a YouTube vagy a Vimeo az ő műveikből építenek üzletet, de a haszonból az alkotók maguk már alig-alig részesülnek. „A cél pedig nem a tartalom szűrése, hanem az, hogy a kifejezetten profitorientált internetes cégek tisztességesen működjenek” – hangsúlyozzák.
Az pedig tagadhatatlan, hogy például az említett oldalak vagy például a Facebook is havi szinten tesz zsebre dollármilliárdokat a felhasználók – részben jogvédett tartalmakkal operáló – tevékenységéből, miközben ebből sem a Facebookon mért aktivitást saját tartalmaikkal fenntartó felhasználók nem részesülnek, sem a jogvédett tartalmak alkotói. A felhasználók esetében „ellenértéknek” tekinthető, hogy ingyenesen használhatják a kapcsolattartást és a szórakozást segítő szolgáltatást, az alkotók viszont jelenleg majdnem semennyire nem részesülnek ebből a részben az ő műveik darabkáival fenntartott online cirkuszból.
Ha értesülni szeretne a fejleményekről, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
