Minden korábbinál közelebb kerül a csillaghoz, ezért az autó méretű Parker Solar Probe szondát 12 centiméteres hőpajzzsal látták el, hogy kibírja a hatalmas hőt és sugárzást. Segítségével olyan közelről tanulmányozzák a Napot, ahonnan ember alkotta objektum még nem végzett kutatásokat. Közvetlenül a Nap külső légkörébe, vagyis koronájába merül. Eközben több mint 1370 Celsius-fokos hőmérsékletet kell elviselnie.

NASA

Hét év alatt a szonda 24 kört tesz meg a csillag körül, hogy tanulmányozza a korona fizikai jellemzőit. Úgy tűnik, itt történnek azok a fontos jelenségek, melyek hatással vannak a Földre.

A Nap légköre folyamatosan mágneses anyagot bocsát ki, amely beburkolja a Naprendszert egészen a Plutó mögötti területekig. A mágneses energia tekercsei fény- és részecskesugárzás kíséretében törhetnek fel, melyek az űrön áthaladva ideiglenesen zavarokat okozhatnak a Föld légkörében, akadályozva a rádió- és kommunikációs jeleket a bolygó közelében. Eredetük megértéséhez a kulcsot maga a Nap rejti.

A Parker Solar Probe számos műszert szállít, amelyek közvetve és közvetlenül vizsgálják a Napot. A NASA kutatói szerint a 2025-ig tervezett misszió révén információkat szereznek a Nap működéséről. Az összegyűjtött adatok pontosíthatják a jövőbeli időjárás-előrejelzéseket. Az egyik cél a napszél gyorsulása titkának megfejtése, a másik pedig a napkorona irdatlan magas hőmérséklete okának feltárása. "A napszonda olyan napfizikai kérdéseket fog megválaszolni, amelyek több mint hat évtizede foglalkoztat minket" – közölte Nicola Fox, a NASA kutatója.

Az űrhajó által nyújtott legfontosabb áttörés a csúcstechnológiás hőpajzs. "A Thermal Protection System (a hőpajzs) egyike a missziót lehetővé tevő fő technológiáknak. Ezáltal válik lehetővé, hogy a szonda szobahőmérsékleten dolgozzon" – mondta Andy Driesman, a Parker Solar Probe projektmenedzsere. A hőpajzs egy szén-szén kompozit alkotta "szendvics", mely egy csaknem 11,5 centiméter vastag, 97 százalékban levegőt tartalmazó szénhabot vesz körül.

További kiemelkedő jelentőségű innovációt jelent a napelemes hűtőrendszer és a fedélzeti hibamenedzselő rendszer. Előbbi segítségével a szonda energiát képes előállítani a Napból érkező forróságból, utóbbi pedig megvédi a szondát azon hosszú időszakok alatt, amikor nem lesz képes kommunikálni a Földdel.

Bár a szonda közelebb kerül a Naphoz, mint korábban bármely más szonda, nem ez az első, amely közelről vizsgálja a csillagot. Az 1970-es években indították útnak a Helios-1 és Helios-2 német-amerikai űrszondákat, amelyek 45 millió kilométerre közelítették meg a Napot.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos témákkal is foglalkozó Facebook-oldalát.