Az LG azoknak készítette a Q6-ot, akik túl drágának vagy túl nagynak találják a G6-os csúcskészüléket. Tesztünkből érkezik a válasz arra, hogy a Q6 tudása mennyivel lett megvágva a nagytesóhoz képest, és hogy az újdonság mennyire versenyképes középkategóriás riválisaival.
Az LG idén februárban mutatta be aktuális csúcskategóriás okostelefonját, a G6-ot, mely elsősorban hosszúkásra nyújtott és igen vékony peremes kijelzője révén véste bele magát a mobilok iránt érdeklődők emlékezetébe. Aztán eltelt pár hónap és a dél-koreai gyártó a nyár közepén bemutatta azt a Q6-os készüléket, mely a G6 formanyelvét és hosszúkásra vett kijelzőjét hivatott meghonosítani az eggyel alacsonyabb kategóriában. Elvileg minden adott a sikerhez, de vajon mire képes a G6 kistestvére a gyakorlatban?
Olcsó, de nem úgy
Bár a szépség megítélése meglehetősen szubjektív dolog, szerintünk az LG-nek sikerült jól eltalálnia a Q6 dizájnját. Az előlap teljesen sík, a telefon sarkai a hátlap oldalsó részeihez hasonlóan szép ívesen le vannak kerekítve, a tervezőket e tekintetben dicséret illeti. Anyagválasztás fronton viszont már árnyaltabb a kép, a Q6-on egyértelműen érződik, hogy nem egy felsőkategóriás telefon. És persze valóban nem az, de mégsem túl szerencsés, hogy ezt érezni is lehet.
A telefon oldalain körbefutó mattezüst csíkról elsőre nehéz megállapítani, hogy fém vagy műanyag – a gyártó az előbbiről tesz említést. A hátlap első blikkre szálcsiszolt fémnek tűnhet, de a telefont kézbe véve gyorsan kiderül, hogy ehelyett olcsó műanyaghoz, és a G6-tól eltérően nem Gorilla Glass 5 üveghez van szerencsénk. A nemzetközi sajtóban sokat panaszkodtak a hátlap karcolódási hajlamára, amivel mi nem találkoztunk, pedig teljesen hétköznapi módon bántunk a nem tokban tartott készülékkel.
Vízállóságról nem gondoskodott a gyártó, arról viszont igen, hogy a MIL-STD-810G katonai minősítési rendszer tizenkét pontját teljesítse a Q6. Jelen delikvensünk ennek megfelelően elvileg ütésálló, de azért csak óvatosan: egy mindennapi élethelyzetben nagyon nehéz felmérni, hogy mekkora is a készülékre ható erő, így aztán ebből, az “ütés” értelmezéséből könnyen lehetnek garanciális vitahelyzetek.
Mekkora az akkora?
A Full Vision kijelző vékony kávákkal és relatíve kis készülékházban nagy képátlóval kecsegtet. A kávák ténylegesen vékonyak, azonban a valós képméretet nem árt kicsit tisztába tenni. Adott egy 5,5 colos képátlójú LCD-panel, mely azonban a legtöbb mobilban lévő kijelzőtől eltérően nem 16:9, hanem 18:9 képarányú. Ez az idei új divat, arról viszont sokan megfeledkeznek, hogy egy ennyire nyújtott 5,5 colos panel körülbelül akkora felületű, mint egy 5,3 colos normál társa. Ráadásul mivel a funkciógombok nem a kijelző alatt, hanem annak alsó, mintegy 9 milliméter magas sorában figyelnek, a hasznos felület adott esetben csak 5,1 colos.
A QHD+ felbontást ekkora méretben nem igazán hiányoljuk, bőven elegendő a nyújtott Full HD. A G6-hoz hasonlóan némi megszokást igényel, hogy a kijelzőnek tulajdonképpen nincsenek sarkai. Ezek a részek ugyanis ívesen le lettek kerekítve.
A kijelző feletti hangszóró minősége kiváló, a normál hanghívások során jól hallani a másik félt, és ő is jól hall minket. A kihangosításhoz használt hangszóró nem a telefon alsó élére, hanem a hátlapra került, ami asztali használat esetén enyhén elnyomja a hangzást.
Ami nem került bele – és ami belekerült, de minek
Elég magas labda, amit mi gyorsan le is csapunk, hogy a kijelző feletti notifikációs LED-et kispórolták a telefonból. Ez talán még bocsánatos bűn lenne, ha a G6-ból átemelték volna a különböző vizuális információkkal szolgáló AOD-t, vagyis mindig bekapcsolt kijelzőt, ezt azonban elbuktuk. Sajnos az ujjlenyomat-szenzor is a távolmaradók listáját gyarapítja, és bár kapunk helyette arcfelismerést, ez a tapasztalatunk szerint gyakorlatilag használhatatlan. A fizimiskánkat csak akkor ismeri fel a rendszer, ha a megfelelő távolságból és a megfelelő szögben bambulunk a telefonra, ráadásul még ekkor is igen lassan teszi a dolgát.
Szoft év hard
Az Android 7.1.1 operációs rendszerre ráhúzott 5.0-ás LG felhasználói felület alaphelyzetben nem rendelkezik főmenüvel, vagyis minden ikon az alapképernyő oldalain sorakozik. A hagyományos főmenü kedvelőinek azonban nem kell aggódniuk, a beállítások között ez is gyorsan előcsalogatható. A 4x4, 4x5, illetve 5x5 ikonos rácsot támogató kezelőfelület részletesen személyre szabható, legyen szó lapozási effektről, betűtípusról, betűméretről vagy éppen témáról. Az osztott képernyős üzemmód remekül passzol a nyújtott kijelzőhöz, hiszen a 18:9 ugyebár egyenlő 2:1-gyel, vagyis a vízszintesen tartott mobilon egymás mellett két darab 1:1 arányú alkalmazás futhat.
A borítás alatt valamilyen középkategóriás, 600-as sorozatú Snapdragon chipsetnek lenne helye, ehelyett viszont be kell érni egy szerény 435-ös példánnyal. Szerencsére a felhasználói felületet sikerült úgy optimalizálni, hogy az alaptevékenységek végrehajtása során ne döcögjön a hardver, de ha valamilyen komolyabb feladat kerül képbe, rögtön érezni, hogy ez bizony egy rangon aluli chipkészlet. Sokat elmond a processzor fejlettségi szintjéről, hogy még a régi 28 nanométeres eljárással készül, szemben a középkategóriában divatos 14-16, illetve a csúcskategóriában elterjedt 10 nanométeres gyártási technológiákkal. Full extrás grafikájú játékokhoz sem ajánljuk a Q6-ot, melynek e téren talán egyetlen pozitívuma, hogy nem hajlamos a melegedésre.
Egyebek
A 3 GB RAM-ot ebben a kategóriában nem érheti kritika, a 32 GB tárhelyből alaphelyzetben 21 GB szabad, és persze a microSD memóriakártyás bővítési lehetőség is adott.
A 3000 mAh kapacitású akkumulátor átlagosan 4-5 órás kijelzőidő mellett maximum 1 napos reális használati időt tesz lehetővé. Bár a hardver elvileg támogatná a gyorstöltést, a telefon mellé csomagolt vezetékes töltő csupán 6 W-os, ami körülbelül harmada a manapság elvárható szintnek.
A töltéshez és adatátvitelhez használatos csatlakozó aljzat még a régi microUSB fajtából való – 2017-ben egy ilyen mobilnak már illene USB Type-C kompatibilisnek lennie. És az ac szabványú wifinek sem szabadna hiányoznia a 4G mobilnet mellől.
Képalkotás
Bár a kategóriában már előfordul a dupla hátoldali kamera, a Q6 esetében be kell érnünk egyetlen 13 megapixeles felbontású, és ráadásul nem túl fényerős f2,2-es kamerával. A fókuszálás közepes sebességű, a felvételeket viszont nagyon gyorsan elmenti a kamera, és a képek az átlagnál több részletet tartalmaznak, illetve a színviláguk is szépnek mondható. Remegősebb kézzel nehéz jó fotókat készíteni, az optikai képstabilizátor ugyanis hiányzik, csakúgy, mint a manuális üzemmód, illetve a 4K videófelvevő.
Egyedi extra az úgynevezett négyzetkamera, mely remekül kihasználja a 2:1 képarányú kijelző adta lehetőségeket. Látványos egymáshoz illeszkedő, illetve egymáshoz irányított fotókat készíthetünk úgy, hogy az élőkép mellett látjuk az előzőleg készített fotót is. A frontkamera átlagos képminőségű, azért pedig jár a piros pont, hogy a normál mellett nagylátószögű móddal is rendelkezik. Ez akkor jön jól, ha rövid a kezünk, vagy túl sokan vagyunk egy szelfihez.
Konklúzió
+: jól eltalált dizájn, kompakt méret, vékony kijelzőkávák, 3 GB RAM, bővíthető tárhely, FM-rádió, nagylátószögű szelfikamera. –: gyenge chipset, nincs notifikációs LED és ujjlenyomat-szenzor, gyenge arcfelismerés, régi USB-csatlakozó, csak b/g/n wifi, lassú töltő, nem vízálló, drága. |
A számos hiányossággal küzdő LG Q6-ot egyetlen dolog menthetné meg: a korrekt ár. A 90-100 ezer forint körüli árcédula azonban nem igazán fér össze ezzel a mobillal.
Érdemes megnézni, hogy hasonló áron mit kínál például egy Samsung Galaxy A5 (2017), egy Honor 8 vagy egy Huawei P10 Lite, és rögtön látni fogjuk, hogy mi a probléma a Q6-tal. Arról nem is beszélve, hogy a gyártó sokkal komolyabb tudású G6-os csúcsmodellje ma már sokkal olcsóbb, mint néhány hónapja, a debütáláskor volt.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.