Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hogyan alakult volna a világ, ha a nácik nyerik a második világháborút? Ebbe gondoltak bele a legújabb Wolfenstein-játék fejlesztői. Az alternatív történelmet bemutató játékban feltűnik a náci csúcstechnológia, megnézhető a náciasított London, és persze ott vagyunk mi, akiknek ez nem tetszik, így 1960-ban nekimegyünk a horogkeresztes világuralolmnak. Hogy ebből mi lesz? Az utóbbi idők legjobb háborús játéka.
Az első Wolfenstein játék 1981-ben jelent meg, de legtöbben alighanem az 1992-es Wolfenstein 3D-re emlékeznek. Az id Software játéka hatalmas sikert aratott, a széria jövője mellett a belső nézetű lövöldözős játékok (FPS-ek) műfaját is népszerűsítve.
Ilyenből persze rengeteg készült azóta is, de aki második világháborús nácikaszabolásra vágyik, annak most is érdemes a Wolfenstein háza táján keresgélnie – főleg most, hogy megjelent az új, The New Order című rész. A játék pc-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra, PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra elérhető, mi a PS4-es verzió alapján írtuk a kritikát.
Sztori
A Wolfenstein főhőse természetesen ezúttal is az 1992-es kiadásból ismerhető William Blazkowicz. Az viszont eltérés a játék korábbi verziójához képest, hogy ezúttal nem megnyerni kell a háborút, hanem elveszteni – illetve fogalmazzunk talán úgy, hogy akárhogy is teljesítünk az egyébként maratoni első fejezetben, a szövetségesek mindenképpen elvesztik a II. világháborút.
A nácik már javában uralják a világot, amikor főhősünkkel felébredünk egy hosszú kómából. A hír hallatán Blazkowicz kapitány nem nagyon esik kétségbe, inkább nekimegy a náciknak. Ezután nincs más dolgunk, mint kiszabadítani a bebörtönzött és az internált ellenállókat. Ez pikk-pakk megvan, vagy legalábbis 15 óra alatt.
A Wolfenstein-széria ismerőinek nem lesz meglepő, hogy a küzdelem során nem csak hagyományos náci katonák, hanem kiborgok, illetve a robotkutyától a lépegetőig felsorakozó technológiai teremtmények is feltűnnek az ellenoldalon.
A technológia mellett más is ismerős lehet a korábbi epizódokból: a hitleri jellemet mengelei érdeklődéssel keverő Obergruppenführer, Wilhelm Strasse tábornok a történet szerint ezúttal már századik életévéhez közelít, de még mindig elég kegyetlen ahhoz, hogy a The New Order főellensége legyen.
Játékmenet
A műfajból adódóan a játékmenetet a szinte folyamatos mozgás, előrehaladás határozza meg. Ez főleg a sokkal megfontoltabb haladást igénylő Watch_Dogs után éreztette hatását: amikor szemből 3-4 német katona jelent meg, akkor igyekeztünk valami mögé visszahúzódni, és fejben taktikai mikrotervet készíteni a levadászásukra. Nos, ennek tulajdonképpen semmi értelme. Nem kell a lövéstől megijedni, ez háborús környezetben mondhatni természetes.
Belső nézetű, lövöldözős játék lévén ennél sokkal többet nehéz elmondani a feladatról: járkálni kell, mászkálni és kegyetlen erőbedobással lőni a nácikat. Ha már erő, akkor azt fontos fejben tartani, hogy bár életerőnk a minket ért sebesülések után gyorsan visszatöltődik, de csak szakaszosan: ha 80 alá csúszik a mérce, akkor csak 80-ra kúszik vissza, ha 60 alá, akkor csak 60-ra stb. Evéssel és gyógyszerekkel persze teljesen regenerálódhatunk.
A játékmenet egyik újdonsága a perk-rendszer. Ez tulajdonképpen a következetes játékstílust honorálja, egyébként teljesen logikus módon a játékba építve azt, hogy ha például mindig az ellenfeleket erőből szétlőve haladunk előre, akkor a fegyverkezelési képességeink javulnak. Az előbbi mondatból talán kitalálható, hogy lehet óvatosabban is haladni, de ahogy már említettük, nekünk inkább a majdnem agy nélküli lövöldözés hozott eredményt.
Hangulat
Mindez a lehető legautentikusabb környezetben történik. A katonák német beszéde talán alapnak könyvelhető el, viszont a falakon található plakátok hangulata egy olyan plusz, ami miatt mi időnként meg is álltunk a játékban, szétnézni egy-egy üres szobában.
Hasonlóan jót tesz a realitásnak az, hogy a katonák is esznek időnként, így aztán étkezőasztalokat is találunk a játékban. A katonákat lelőve pedig marad az asztal, és persze a kenyér, amiből a játékban meg is ehetünk.
Az agy nélküli lövöldözés jelleg ellenére a pályák változatosak, ez pedig tovább erősíti az ember valóságérzetét – ahogy a játék nem eszeveszetten jó, de legalábbis megfelelő, jól kidolgozott grafikája is.
Verdikt
A Wolfenstein: The New Order nem csak a széria eddigi legjobb darabja, hanem egy remek háborús játék. 9 pontot adunk a 10-ből – a műfaj rajongóinak kötelező, a többieknek pedig ajánlott.
A többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.
