A kézjáték megnyerésének esélye egy a háromhoz – legalábbis a véletlen szerint. Az emberek viszont nem véletlenszerűen játszanak, a mintázat felismerésével pedig egy többfordulós küzdelemben jelentősen növelhetjük nyerési esélyeinket.
A kínai Csöcsiang Egyetem kutatói szerint nem kifizetődő a klasszikus játékelmélet által előírt, a kiismerhetetlenség céljából bevetett stratégia, hogy véletlenszerű játékkal próbáljunk valakit megverni kő-papír-ollóban.
Az arXiv-on közzétett tanulmányuk elkészítéséhez a tudósok 360 hallgatón végeztek kísérletet. Hat 60-60 fős csoportba osztották őket, és minden diák összesen 300 környi kő-papír-ollós kört játszott le csoportja többi tagjával.
Nem véletlen
A körök eredményeit összesítve kijött a véletlen által diktált átlag: a játékosok nagyjából egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban mutatták a kő, a papír és az olló jeleket. Az eredményeket elemezve azonban a kutatók felfedeztek egy viselkedésmintát: amikor a játékosok megnyertek egy kört, a következőben nagyobb eséllyel mutatták ugyanazt a jelet, mint amennyit a véletlen diktált. A veszteseknél pedig a váltásra volt nagyobb esély.
A "ha nyersz, maradj – ha vesztesz, válts" válaszreakcióról a kutatók úgy tartják, az emberi viselkedés egyik alapvető stratégiája. Ezt felismerve – és kijátszva – viszont a véletlennél nagyobb eséllyel nyerhetünk a kő-papír-ollóban. Sőt, a BBC beszámolója szerint mindez nem csak a legtöbbször tét nélküli játékban jelent előnyt, hanem általában a kompetitív emberi viselkedési helyzetekben, mint a tőzsdei kereskedés.