Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Nikon abszolút nem viccel: tükörreflexes felmenőkkel rendelkező szenzort pakolt legújabb kompakt fotómasinájába. A Coolpix A-ban szolgálatot teljesítő DX formátumú szenzor 370 négyzetmilliméteres felületű, vagyis fényévekkel nagyobb, mint az ebben a kategóriában átlagosnak mondható 25-40 négyzetmilliméteres lapkák.És mi sem viccelünk: kipróbáltuk.
A Renault Clio V6 minden idők egyik legizgalmasabb kompakt kisautója. Ezzel a ténnyel ugyan lehet vitatkozni, de nem igazán érdemes. A francia gyártó egy mindenképpen egyedi és pikáns receptet vetett be a siker érdekében: nem tett mást, mint fogott egy teljesen hétköznapi kisautót, kidobálta belőle a hátsó üléseket és a hatalmas új motort nem előre a megszokott helyére, hanem az első ülések mögé szerelte. Végeredményképp létrejött egy olyan kis négykerekű, mellyel éppúgy élvezet a városban cikázni, mint a versenypályákon az ideális ívre vadászni. Az alig 3,8 méteres hosszhoz és a mindössze 1475 kilogrammos tömeghez egy 3 literes lökettérfogatú V6-os szívó benzinmotor társult, mely a maga 230-255 lóerős teljesítményével valódi méregzsákká változtatta az amúgy nem túl izgalmas Cliót.
Ahogy a Renault Clio V6 számára a PSA-csoport nagyobb limuzinjai szolgáltak motordonorként, úgy a Nikon a haladó fotósoknak szánt kompakt Coolpix A-ba egy korábbi középkategóriás tükörreflexes digitális fényképezőjéből szerelte át a gép motorját, illetve képérzékelőjét. Ez a DSLR pedig nem volt más, mint a még 2010-ben bejelentett Nikon D7000.
Tette azonban mindezt úgy, hogy még egy kicsit tuningolt is a szenzoron, hiszen kivette előle az aluláteresztő szűrőt, melynek köszönhetően a vonalélesség egy picit még jobb lehet. Az autós példánál maradva, ez kicsit olyan, mint amikor a V6-os motor az utcai helyett egy sport légszűrőt kap, és ezáltal többet tud beszippantani a friss levegőből. Ez pedig mindenképpen remek dolog.
Nagyképű
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért jó az nekünk, ha egy kompakt gépbe tükörreflexesekben használatos szenzor kerül. Elsősorban azért, mert ezek az érzékelők jelentősen nagyobb méretűek, mint a normál kompaktokban használatos társaik, a nagyobb méret pedig magával hozza az alacsony képzajt, ezáltal pedig a remek képminőséget.
A Coolpix A-ban szolgálatot teljesítő DX formátumú szenzor 370 négyzetmilliméteres felületű, vagyis fényévekkel nagyobb, mint az ebben a kategóriában átlagosnak mondható 25-40 négyzetmilliméteres lapkák. A képminőség pedig tényleg elképesztően jó, és nemcsak a gép kijelzőjén mutatnak jól a képek, hanem monitoron, vagy akár egy 50 colos plazmatévén nézve is. A 16 megapixeles felbontás pedig garanciát jelent arra is, hogy a felvételekbe nyugodtan bele lehet nagyítani, az apró részletek bizony ott figyelnek.
Kicsi a bors
A Coolpix A fekete és fehér (ezüst) változatban készül, nálunk a fekete verzió vendégeskedett, de korábban már volt szerencsénk egy rövid ideig az ezüsthöz is, és elmondható, hogy mindkét készülék nagyon jó kinézetet kapott. Ez persze önmagában véve még kevés lenne egy ilyen prémium kategóriás terméktől, de a gép anyagválasztás terén is megfelel az elvárásainknak. A masszív fémvázas kivitel egyrészt remek tapintásérzetet biztosít, másrészt pedig szavatolja, hogy néhány kisebb ütés még nem fogja azonnal tönkretenni a kicsikét.
A legjobb az egészben, hogy a Coolpix A nagyon kicsire sikeredett, így például egy városnézés során gyakorlatilag észre sem vesszük, hogy valami lóg a nyakunkban, illetve futás közben is remekül befér a zsebünkbe a masina. Bármikor előkaphatjuk a gépet és máris lőhetünk vele, mégpedig ténylegesen tükörreflexes képminőségben. Igen, ez nem elírás. Ez tényközlés.
Használhatóság
A bekapcsoláshoz az exponálógomb melletti kis kallantyút kell elhúzni magunk felé, ezt követően pedig mintegy 1,5 másodperc alatt üzemkész állapotba kerül a fényleső. A kiváló képminőségre vágyó, de kezdő felhasználók számára mindenképpen jó hír, hogy amennyiben teljesen automata módot használunk, akkor a gép minden beállítást elvégez helyettünk, ráadásul oly módon, hogy a végeredményben abszolút nem kell csalatkoznunk.
Ha már kicsit is konyítunk a fotózáshoz, érdemes lehet a felső élen lévő üzemmódválasztó tárcsát P-re, vagyis programautomatikára állítani. S állásban a záridőt, A-ban pedig a rekeszértéket lehet manuálisan állítani és ezekhez automatikusan választ rekeszt, illetve záridőt a technika.
Az igazán profik azonban csak és kizárólag M-ben, vagyis teljesen manuális módban fogják használni a fotómasinát, ez esetben ugyanis lényegében ugyanazokat a beállításokat kapjuk, mint egy DSLR esetében.
Felépítés
Ergonómia tantárgyból mindenképpen ötös érdemjegyet érdemelnek a japán tervezők, ugyanis jobb kezünknek mind a hüvelykujja, mind pedig a középső- és gyűrűsujja remek fogást talál, köszönhetően az elő- és hátlapon elhelyezett formás kis gumírozott kidomborodásoknak. A "Made in Japan" feliratot több helyen is büszkén viselő gép baloldalán egy kis kihajtható ajtó mögé került az egyedi USB csatlakozó aljzat, illetve a külső GPS-vevő csatlakoztatásához szükséges dugalj.
Megjegyzendő, hogy egy ilyen profi és nem éppen két filléres termék már integrált módon is tartalmazhatna GPS-modult, de vélhetően az utódba is kellett még tartogatni újdonságokat. Az ellentétes oldal ad otthont az ugyancsak védettséget élvező HDMI csatlakozó aljzatnak, vagyis semmi akadálya annak, hogy a legfrissebb fotóinkat akár közvetlenül a fényképezőgépről nyomjuk át egy méretes televízióra. Negatívum, hogy a GPS-hez hasonlóan sajnos a wifi is kimaradt a repertoárból, bár ez is pótolható utólagosan.
A gyakorlatban
Mivel elektronikus képkereső a helytakarékosság jegyében nem került a fedélzetre (külső átnézeti keresőt utólag vásárolhatunk), folyamatosan működnie kell a kijelzőnek. Ennek pedig az a hátránya, hogy a működési idő azért még nincs éppen DSLR-szinten. Az alsó ajtó mögött rejtőző EN-EL20-as akkumulátor 1020 mAh kapacitással rendelkezik, mindez pedig egy feltöltéssel körülbelül 200-230 felvétel elkészítését teszi lehetővé. Mellette ott figyel az SD-slot, melybe normál SD, illetve SDHC és SDXC formátumú memóriakártyák csúsztathatók be.
A TFT technológiájú LCD nem érintésérzékeny, és nem mozgatható, bár ezek hiányát a hétköznapi gyakorlat során nem igazán érezzük. A 921 ezer pixeles display 3 colos képátlón tárja elénk az objektív által látott dolgokat, azonban tükröződésgátló bevonat ide, kilencfokozatú fényerőállítás oda, erős napsütésben bizony csak igen nehézkesen látható a kijelző képe.
Fotózzunk!
A Coolpix A-val zoombajnokságot egész biztosan nem fogunk nyerni, ugyanis optikai zoom egyáltalán nincs rajta. Az objektív tehát fix gyújtótávolsággal rendelkezik, melynek megvan az az előnye, hogy a képminőség ezen a fix fókusztávolságon abszolút kiváló. A 28 milliméteres nagylátószög sem nem túl nagy, se nem túl kicsi, vagyis általában véve minden belefér a képbe, ha pedig mégsem, akkor marad a lábzoom. Az f2,8-as fényerőre sem lehet egyetlen rossz szavunk sem, így aztán sötétben is remek társunk lehet a kis Coolpix. Ha esetleg már nagyon kevés a fény, akkor a fényérzékenység ISO100-ról felpumpálható egészen ISO25600-ig, és igazán örvendetes, hogy még ISO1600-3200 magasságában is alacsony marad a képzaj. Köszönhető mindez ugyebár a már kitárgyalt hatalmas képérzékelőnek. Ha pedig minden kötél szakad, akkor felpattintható az integrált vaku, illetve akár külső villanó is becsúsztatható a felső vakupapucsba.
Fókuszáljunk!
A kontrasztérzékelős AF-rendszer alapvetően rendben és pontosan teszi a dolgát, de a tükrös gépekhez szokott felhasználók azért jobb ha felkészülnek arra, hogy a fókuszálás a vártnál mindenképpen több időt vesz igénybe. A haladók persze lazán az autofókusz képébe nevethetnek, hiszen manuális fókuszálásra is lehetőség nyílik az objektív körüli gyűrű révén, ha pedig 10 centiméteres közelségből szeretnénk megörökíteni a témánkat, akkor mindenképpen érdemes átváltani makró módba. A fókuszváltó csúszkagomb egyébként bal oldalt kapott helyet.
A legnagyobb választható felbontás 4928x3264 pixel és a mai elvárásoknak megfelelően nemcsak JPEG, hanem akár úgymond "nyers" RAW formátumban is fotózhatunk. A 16 megapixeles JPEG felvételek legjobb minőségben mintegy 6-8 MB tárhelyet foglalnak, a sorozatfelvevő maximum 4 fps sebességre képes. A videofelvevő természetesen Full HD felbontású, a MOV formátumú mozgóképek 20 Mbit/s-os bitrátájúak, 30 fps sebességűek és sztereó hangsávot tartalmaznak.
Szarvashiba, hogy a kamkorder nem kapott dedikált gombot, a menüben pedig alaposan el van dugva ez a feature, bár megoldás lehet, hogy beprogramozzuk az előlapi Fn1 funkciógombra.
Határ a csillagos ég
Természetesen nemcsak a Nikon gyárt olyan prémium kategóriás kompakt fényképezőgépet, melybe nagyméretű szenzor kerül. Itt van rögtön például a nagy rivális, a Canon által tavaly bemutatott PowerShot G1X, mely 160 ezer forintos gépbe egy 261 mm2-es képérzékelő került, ami ugyan jóval szerényebb a Coolpix A 370 mm2-es értékénél, viszont cserébe 4x-es optikai zoomot is kapunk.
A Fujifilm FinePix X100s a Coolpix A-éhoz hasonló méretű szenzort és fix objektívet kínál, gyengébb kijelző és integrált EVF mellett, mintegy 320 ezer forintos áron.
A Sony RX100 116 mm2-es szenzort és 3,6x-os zoomot kínál 180 ezer forint ellenében, a japán gyártó igazi nagyágyúja azonban nem ez, hanem a világ első Full Frame szenzoros kompaktja, az RX1. Ez a 864 mm2-es képérzékelős és fix 35 mm-es objektíves apróság kereken 1 millió forintot kóstál.
Hasonlóan gigantikus szenzor található a távmérős Leica M Typ 240-ben is, mely abszolút non-plus-ultra unikumért mintegy 1,8 millió forintot kérnek el.
Ha a szívünk helyett inkább az eszünkre hallgatunk, akkor a remek ár/érték arányú MILC-ekre, vagyis a tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépekre is érdemes néhány pillantást vetni, hiszen ezek is DSLR minőségi szintet képviselnek, a tükrös masináknál jelentősen kompaktabb méretben.
Drágaságom
A cikk írásakor körülbelül 320 ezer forintot kell fizetnünk a Nikon Coolpix A-ért, vagyis körülbelül ugyanannyit, mint a hasonló méretű, de nagyobb felbontású szenzorral szerelt haladó tükörreflexes újdonságért, a Nikon D7100-ért (objektív nélkül). Nem kevés pénz ez, viszont a Nikon termékkínálatán belül új csapásvonalat indító Coolpix A kiváló képminőséggel ellensúlyozza a rémisztő árcédulát.
Az említett D7100-as nagytesóval pedig értelemszerűen nem konkurál, hanem sokkal inkább együtt masírozik: a Coolpix A remek társa, kiegészítője lehet egy méretes és nehéz tükrös gépnek. A kellemesen kompakt gépváz minősége makulátlan, a képminőséget már eleget dicsértük és a manuális beállítási lehetőségek is remek szolgálatot tesznek.
Ezzel szemben kár, hogy nincs dedikált videogomb, hogy a kijelző képe erős napsütésben nehezen látható, illetve hogy nincs integrált GPS és wifi, ezenkívül pedig a zoom hiányát is szokni kell. Node ugyebár a szteroidokon nevelt Renault Clio V6-ot is imádtuk, annak ellenére, hogy méregdrága volt, irtózatosan rázott és csak ketten fértünk el benne.
