Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A HTC szokás szerint alumíniumba csomagolta csúcsmobilját, mi pedig kipróbáltuk, hogy pontosan mire is képes a gyakorlatban az abszolút minőségi droid nagyágyú.
A tajvani székhelyű gyártó - a nem túl rózsás gazdasági eredményeitől függetlenül - tavaly nagyot durrantott azzal, hogy az év elején a nagy rivális Samsung előtt tudott előrukkolni aktuális zászlóshajó modelljével, a One X-szel. Aztán az év végén még egy kis extra lökést is kapott ez a projekt, ekkor mutatkozott be ugyanis a némileg gyorsabb processzort és nagyobb kapacitású akkumulátort virító One X+.
A HTC-nek idén is az volt a terve, hogy időben megelőzi a Samsungot és ennek jegyében már a Mobil Világkongresszus előtt kiállt az egyszerűen csak One névre keresztelt 2013-as szörnyeteggel. Ehhez képest a fő ellenfél Galaxy S4 csak egy hónappal később, március közepén mutatkozott be. Az öröm azonban nagyon korai volt, ugyanis gyártási nehézségek miatt a két készülék végül nagyjából egyszerre tud megjelenni - ezekben a napokban - a boltok polcain. A Galaxy S4-et nemrégiben már teszteltük, így most kizárásos alapon a One részletes bemutatása van soron.
Ők úgy mondják, hogy alumínium
Amennyiben azt mondhatjuk, hogy a Galaxy S sorozat tagjainak rajongóinak bejön a műanyag életérzés és az enyhén szappantartó jellegű forma, akkor a HTC One felsőkategóriás modelljeinek lájkolói egyértelműen inkább a minőségi fémes életérzésre voksolnak. Az újdonság borítása lényegében teljes egészében alumíniumból készült és az unibody kivitel révén házilagosan nem is bontható meg. Ez így összességében egy olyan masszív telefont eredményez, melynek nemcsak a tapintásérzete minőségi, hanem azt az illúziót is kelti bennünk, hogy ez a mobil bizony elpusztíthatatlan. A tavalyi HTC One X-ekénél szögletesebb formaterv általában mindenkinek tetszik, egyesek egészen odáig merészkednek, hogy a HTC One-t a világ legszebb okostelefonjának nevezik. Ez persze igencsak szubjektív dolog, hiszen van, akinek az iPhone 5, másnak a Sony Xperia Z, ismét másnak a Nokia N9 jelenti az überdesignt. No és persze nem mellékesen sokan vannak a Galaxy S4 rajongók is.
Domborodó hangminőség
A fekete, ezüst és vörös színben készülő, lekerekített hátoldalú HTC One 9,3 milliméter vastag, vagyis e tekintetben jelentősen lemarad napjaink 7,x milliméter vastag nagyágyúitól, ezenkívül pedig a 143 grammos tömeg is meghaladja a kategóriaátlagot (előd: 8,9 milliméter, 130 gramm). Ezek azonban bocsánatos bűnök, hiszen a készüléket abszolút jól esik kézbe venni, és a zsebünket sem domborítja ki túlságosan. Az előlap alsó és felső szekciója közel szimmetrikus képet mutat, mindkét végen található egy-egy hangszóró, ráadásul nem is akármilyen minőségű. Megkockáztatjuk, hogy a 93 dB-re képes One jelenleg a piac legjobb hangminőségű és legnagyobb hangerejű okostelefonja. Apró figyelmesség, hogy a felső hangszóró sok apró lyukának egyikében ott rejtőzik egy parányi LED, mely mindenféle notifikációs funkciói révén nemcsak elegánsan mutat, hanem felettébb hasznos is. Ugyancsak errefelé keresendő a fényérzékelő, a proximity szenzor és 88 fokos látószögű előlapi kamera, melynek felbontása 1,3-1,6 megapixelről 2,1 megapixelre nőtt. Ez a kamera is HDR-képes és videó módban simán megugorja a Full HD szintet.
A bekapcsológomb egyben tévétávirányító
A microSIM-kártyánkat a baloldali élen tudjuk a helyére csúsztatni, a recés felületű hangerőállító gomb pedig az ellentétes oldalon található, dedikált exponálógombot viszont felesleges is keresnünk. A felső élen lévő bekapcsológomb trükkös kivitelű, ugyanis többek közt egy infravörös portot is magában foglal, mivel a készülékkel akár televíziókat is távirányíthatunk. A microUSB csatlakozó aljzat az alsó élen figyel, fedetlen és így talán nem annyira elegáns formában. Aki microSD bővíthetőségre vágyik, az egyértelműen a rivális S4-gyel csinálhat jobb vételt, a One-ban ugyanis nincsen kártyahely. Ezenkívül pedig megjegyzendő, hogy az S4-be szerelt 2600-as akkumulátor is jóval combosabb a One-féle 2300 mAh kapacitású egységnél (elődök: 1800-2100 mAh). Komoly terheléssel egy nap alatt simán lemeríthető a kicsike, de ha óvatosan duhajkodunk, akkor akár 1,5 napos használati idő is benne lehet a pakliban.
Megszokást igényel, hogy a kijelző alatt nem három, hanem csak két érintőgomb kapott helyet, középen ugyanis egy funkció nélküli HTC felirat díszeleg. A Back gombbal visszaléphetünk, vagy akár a menüt is előcsalogathatjuk, a Home gomb pedig alapfunkcióján kívül előhozhatja az alkalmazásváltót, illetve elindíthatja a Google Now-t.
Hókuszpókuszokat nélkülöző, de gyönyörű képernyő
469 ppi. Ez bizony rekordérték. Vagyis darabos megjelenítéstől, illetve egymástól jól elkülöníthető képpontoktól egyáltalán nem kell tartanunk - a Full HD, az bizony Full HD (elődök: 720p HD, 312 ppi). No persze a Galaxy S4-féle 441 ppi sem rossz érték, még a PenTile mátrix ellenére sem, a két készülék kijelzője között azonban nem ez, hanem az alaptechnológia a fő eltérés. A HTC-féle Super LCD3 nagyobb fényerőt produkál, a Samsung által használt Super AMOLED pedig valódi mélyfeketéjével szerezhet magának villámgyorsan rajongókat. Fontos, hogy bár az említett két telefon előlapja körülbelül ugyanakkora felületű, a Samsung a maga 5 colos kijelzőjével jobban kihasználta a rendelkezésre álló felületet, a HTC esetében pedig be kell érnünk egy 4,7 colos panellel. Air View, Air Gesture és mindenféle intelligens kijelzőtrükk ezúttal nem került a repertoárba, de persze ezek nélkül azért még bőven lehet teljes életet élni, sőt! A betűméret négy fokozatban állítható, a dupla kattintás sebessége háromféle értéket vehet fel, háromujjas gesztusokat is használhatunk, a virtuális QWERTY billentyűzet pedig 6x9, illetve 11x8 milliméteres gombokat sorakoztat egymás mellett.
Kameraforradalom
Kamera fronton valódi forradalmat indított a HTC, a gyártó ugyanis véget kíván vetni a megapixel-háborúnak. Mintha nem is ez lett volna az a cég, mely nemrégiben még 16 megapixeles kamerás mobillal sokkolt. Lényeg a lényeg, hogy az UltraPixel technológiás, BSI-CMOS kamera révén maximum 4 megapixeles felbontásban fotózhatunk. A megoldás lényege, hogy az átlagos méretű BSI-CMOS képérzékelő az átlagnál nagyobb méretű pixelekkel rendelkezik, és ily módon átlagon aluli képzajjal kecsegtet. A képminőség alapvetően rendben is van, de a 4 megapixel ma már egy csöppet karcsú, 5-8 megapixelt simán el tudnánk viselni.
Sötétben remek szolgálatot tehet a HTC által furcsa módon egy kicsit elhallgatott optikai képstabilizátor, az f2 fényerejű és 28 milliméteres nagylátószögű optikáról már nem is beszélve. A HTC Zoe az exponálás megkezdése előtt 0,6 másodperccel már rögzíti a történéseket és utána is dolgozik még 3 másodpercig. Így utólag kiválasztható a legjobb felvétel, ezenkívül pedig mindenféle trükkös mozgásfolyamatokat is ábrázolhatunk egyetlen felvételen. Említést érdemel még a fejlett retusálás funkció, a HDR üzemmód, a széles panorámakép, az ISO100-1600-as fényérzékenység, illetve a Full HD felbontású videófelvevő. Fotózni természetesen videózás közben is lehetőségünk nyílik.
Régebbi Android, új Sense felület
Nem túl szép húzás, mindenesetre a HTC megtette: a One a ma már nem éppen friss-ropogós Android 4.1.2-vel debütál a boltok polcain. Az Android 4.2.2-es frissítés persze kapásból be lett ígérve, de hogy pontosan mikor érkezik meg ez az egyébként a korábbi One X-ekre is készülő update, azt egyelőre sajnos nem lehet tudni. A korábbiakhoz képest lényeges designbeli és funkcionális változásokat hozó Sense 5 a One-on debütált, de ez is elérhető lesz frissítés formájában a gyártó egyes korábbi telefonjaira. A felülről lehúzható információs sávról nagyon hiányoznak a különböző funkciók gyorsgombjai, az alul lévő öt ikon kényünk-kedvünk szerint variálható, az alapképernyőn pedig maximum öt slide-unk lehet. Az első oldal fixen és megváltoztathatatlanul a BlinkFeed szolgáltatásé, mely egyedi és látványos formában jeleníti meg számunkra a legfrissebb híreket, social történéséket és naptárbejegyzéseket. A komoly mértékben átalakított főmenüben 3x4, illetve 4x5 ikon látható egyszerre, ezenkívül pedig az alkalmazásváltó is megújult, ugyanis 3x3-as elrendezésben jeleníti meg az appokat.
Közösség, böngésző, multimédia
Ahogy azt már megszokhattuk, a telefonkönyv Emberek néven fut és természetesen komoly social támogatást élvez, valamint a következő szekciókra van taglalva: híváslista, telefon, kedvencek, emberek és csoportok. A webböngésző villámgyorsan teszi a dolgát és a nagy képátló révén remek felhasználói élményt biztosít. A Car app kifejezetten autós használatra lett kitalálva, 25x22 milliméteres gigantikus gombjait akár még vezetés közben is könnyű eltalálni az ujjunkkal. Az időjárás app továbbra is elképesztő vizuális effektek révén tudatosítja bennünk, hogy a napszemüveg, vagy éppen az esernyő az aktuálisan megfelelő viselet.
A Beats Audio-val feltuningolt zenelejátszó a dalszöveget, a default videólejátszó pedig a feliratokat is meg tudja jeleníteni, ezenkívül pedig a sztereó FM rádió (RDS) sem hiányzik a multimédiás repertoárból. Alaphelyzetben még a további alkalmazások érhetők el a telefonon: Facebook, Google+, Twitter, Dropbox (25 GB), Polaris Office, számológép, zseblámpa, diktafon. A Kid Mode a Windows Phone 8 platform Gyereksarok funkciójára hajaz, vagyis segítségével megoldható, hogy gyermekünk csak a neki szánt szolgáltatásokhoz és tartalmakhoz férjen hozzá.
Gigahertzek és más G-k
Ahogy a Samsung a felénk kapható I9505-ös Galaxy S4, úgy a HTC is a One esetében a 28 nanométeres csíkszélességű Qualcomm APQ8064T chipkészletnek, más néven a Snapdragon 600-nak szavazott bizalmat. Minimális eltérés, hogy míg a Samsung 1,9 GHz-en, addig a HTC "csak" 1,7 GHz-en járatja a négy darab Krait 300-as processzormagot, az Adreno 320 viszont mindkét esetben ugyanolyan teljesítményt produkál. A RAM a mai elvárásoknak megfelelően 2 GB kapacitású, az integrált flashmemória pedig kiviteltől függően 32, illetve 64 GB-os, ami kárpótlás kíván lenni azért, mert a microSD-slot ugyebár a távolmaradók listáját gyarapítja. A telefon a hétköznapi használat során villámgyorsnak bizonyult, megtorpanásoknak szinte egyáltalán nem volt nyoma. A wireless arzenál elég durva, hiszen LTE, HSPA, a/ac/b/g/n szabványú Wi-Fi, DLNA, Wi-Fi Direct, hotspot, Bluetooth 4.0 és NFC is került a fedélzetre, természetesen a GPS-vevő (GLONASS) mellé.
Összegzés: HTC One vs. Galaxy S4 (vs. Sony Xperia Z)
A szürkeimportos első HTC One-ok nemrégiben már felbukkantak hazánkban, az első hivatalos szállítmányok pedig május elején érkeznek meg hozzánk - az ajánlott végfelhasználói ár 200 ezer forint. A tajvaniak igen korrekt munkát végeztek, így az új flagship készülék anyagminőség, hangszóró minőség, kijelző fényerő és pixelsűrűség, optikai képstabilizátor és FM rádió tekintetében egyértelműen a Galaxy S4 fölé nőtt. A némileg drágább dél-koreai versenyző viszont a következő területeken teljesít jobban: vékonyabb kivitel, újabb Android szoftver, többablakos üzemmód, normál kesztyűben is kezelhető kijelző, nagyobb felbontású kamera, gyorsabb processzor, bővíthető memória, cserélhető és nagyobb kapacitású akkumulátor, extra szenzorok, opcionális vezeték nélküli töltő.
Korrekt alternatíva továbbá a manapság már 160 ezer forint magasságában is begyűjthető, ugyancsak Full HD kijelzős és vízálló Sony Xperia Z, és amennyiben hihetünk a pletykáknak, néhány hónapon belül a Galaxy S4-ből is érkezni fog egy vízálló változat. Ha pedig beérjük egy még mindig remek tudású tavalyi HTC One X-szel, akkor adott esetben csak 100 ezer forinttal lesz vékonyabb a pénztárcánk.
