Rengeteg előrejelzés van arra, hogy miért is halnak majd idővel ki a bankautomaták, de biztosak lehetünk benne, hogy egy-két évtizedig még velünk maradnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jelenleg ismert formájukban. Az évtizedek óta nagyjából változatlanul a “be a kártyát, be a PIN-kódot, ki a pénzt” elven működő ATM-ek terén igencsak begyorsult az innováció mostanában.

Személyre szabott felület és pénzügyi gyorselemzés

A bankautomaták fejlődésének egyik természetes iránya a technológia szinte mindegyik területén megfigyelhető személyre szabottság. Ez a gyakorlatban például azt jelentheti, hogy nem a szokásos, általános pénzfelvételi összegek jelennek meg első körben, hanem ha az ügyfél mondjuk rendszeresen 20 vagy 40 ezer forintot vesz fel az ATM-ekből, akkor ez a két összeg. Emellett a számla egyenlegét sem szükséges külön lekérdezni, ugyanis ha a felhasználó engedélyezi, akkor a főmenüben ezt is feltüntetik.

A Wells Fargo az USA-ban már használ ilyen, személyre szabott felületet – és igény esetén pénzügyi elemzést is – mutató ATM-eket. A jövő egyértelműen ez, biztosan elér hozzánk is, a kérdés csak az lehet, hogy mikor.

Célzott csipogások, videós ügyintézés

A tavaly őszi Wincor World expón mutatták be azokat az ATM-es fejlesztéseket, melyek nem csak a felületet, hanem már az ügyfélazonosítást is személyessé teszik. A gépek ugyanis nem csak a kártyát vizsgálhatják, hanem azt is, aki használni szeretné. Miközben Lengyelországban már tesztelik az ujjlenyomat-olvasós ATM-eket, az új fejlesztések már az arcfelismerést is bevetnék az ügyfél azonosításához.

A banki biztonságtechnikával foglalkozó cégek az azonosítás mellett a kártyahasználat egyes lépéseire is koncentrálnak, így például olyan bankautomatát is bemutattak már, amelyik a “belecsipogok a világba” jelenség helyett célzott kommunikációt tesz lehetővé az ügyféllel, így csak az hallja az ATM hangjelzéseit, aki éppen használja azt. Ha pedig megvan a közvetlen kommunikáció, onnan már csak egy lépés a videós beszélgetés alkalmazása, így az ügyfél a bankfiók mellett az automatánál is beszélhet ügyintézővel – akárcsak a telefonos ügyintézést választaná, de itt a személyes bizalmat növelő képet is kap mellé.

Bankautomata, amelyikbe nem kell kártya

Szinte elkerülhetetlennek látszik, hogy a mobilfizetés terén nagy jövő előtt álló (igazság szerint már évek óta csak ott álló) NFC beszivárogjon a bankautomaták világába is. A néhány centiméteren belül érintésmentes kapcsolatot biztosító technológia implementálásának két kézenfekvő módja is van.

Az egyik szerint nem kell majd a nyílásba helyezni a bankkártyánkat, elég csak közvetlenül az automatához tenni, és már indulhatnak is a tranzakciók. Ha viszont elég csak a majdnem-érintés, akkor tulajdonképpen a kártyára sincs szükség, elég az is, ha a terjedőben lévő NFC-képes mobilunkat tartjuk az ATM-hez.

Bankautomata, amelyikben nincsen pénz

A fejlődés egy másik lehetséges útját az ATM-es szoftverfejlesztéssel foglalkozó angol KAL megoldása jelentheti. Az RTM (Retail Teller Machine) arra az elsőre furcsán hangzó alapvetésre épít, hogy egy bankautomatában márpedig ne legyen pénz, az ugyanis jelentősen drágítja az automata biztonságos üzemeltetésének költségeit. Bár ezt nehéz tagadni, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ügyfélként mégis mit vehetünk ki abból a bankautomatából, amelyikben nincs pénz. A válasz pedig az, hogy egy QR-kódot.

A KAL ugyanis abból indult ki, hogy teljesen felesleges automatákba pénzt helyezni, legyen csak ott a pénz, ahova első körben befolyik: az üzletek pénztárainál. Az üzletekben elhelyezett RTM-ek egy QR-kóddal ellátott jegyet adnak ki, melynek érvényességi idejét az automatát üzemeltető bank határozza meg. Az érvényességi időn belül a felhasználó az üzletben, a pénztárnál tud a jeggyel készpénzt felvenni, éppen úgy, mintha kifizetné a szalámit – sőt, először akár ki is fizetheti –, csak utána még pénzt is kap mellé.

A felhasználók számára tehát mindez azt jelenti, hogy nem kell külön bankautomatát keresni, hanem bevásárláskor egyúttal a készpénzfelvételt is el lehet intézni, a pénztáros nem csak lehúzza a kártyát, amit fizetéshez használunk, hanem a QR-kódos jegyünk alapján a felvenni kívánt összeget készpénzben odaadja.

A kereskedő az ötletgazdák szerint szintén nem jár rosszul, ugyanis a pénzt a bank a QR-kódos jegy kinyomtatásával egy időben elutalja a bolttulajdonos számlájára, így az néhány órán, vagy akár pár percen belül is megjelenhet nála, nem kell napokat várnia.

A bankok szintén jól járnak, a KAL szerint ugyanis egy-egy RTM üzemeltetése éppen tizedannyiba kerül, mint az ATM-eké. Az RTM-ekbe ugyanis a készpénzmentesség miatt nem kell annyi biztonsági elem, jóval kisebb helyen elférnek, csak áramra és (mobil)netre van szükség a működésükhöz. (Meg persze papírra és tintára a jegynyomtatáshoz.)

Arról nem szól a fáma, hogy miért ne lehetne ezt RTM és jegynyomtatás nélkül, a pénztáraknál lévő POS terminálokkal megvalósítani, így hardveres befektetésre gyakorlatilag nem is lenne szükség, csak szoftverfejlesztésre.