A görög kulturális minisztérium közleménye szerint a régészek egy 200 négyzetkilométeres területet vizsgálnak át. Az archeológusok, akik oldalpásztázó hangradart, valamint robotvezérlésű tengeralattjárókat alkalmaznak a kutatások során, májusban fedezték fel az 1,2 kilométeres és 1,4 kilométeres mélységben nyugvó 3. századi hajóroncsokat. Ezek az eddig előkerült legmélyebben lévő roncsok, kivéve az 1999-ben Ciprus partjai közelében 3 kilométeres mélységben megtalált hajómaradványokat.

A tengerfenéken szétszóródva amforákat találtak, amelyekben az ókori kereskedők élelmiszert, bort, olajt szállítottak. A leletek között a tengerészek által használt konyhai eszközök, horgonyok is szerepelnek. A kutatócsoport néhány cserépedényt, valamint egy márványvázát hozott a felszínre.

Angeliki Szimosszi, a görög búvárrégészeti hatóság vezetője szerint az elsüllyedt ókori hajók általában 30-40 méteres mélységben kerülnek elő. Ennek alapján alakult ki az a vélemény, hogy a csatahajóktól eltérően a kereskedők jobbára a partok mellett haladtak, s nem merészkedtek mélyebb vizekre.

Mint Jeffrey Royal amerikai mélytengeri búvárrégész rámutatott, az ókori tengerészek sok esetben inkább a nyílt tengerre törekedtek, attól tartva, hogy a szél a parti sziklákhoz csapja hajójukat.

Jeffrey Royal, aki alapítványával több víz alatti kutatóprojektet hajtott végre a Földközi-tengerben, kiemelte, hogy az ókori tengerészek nem rendelkeztek mélységmérővel, így csak a biztonsági szempontok számítottak, és közömbös volt számukra, hogy 30 vagy 3000 méteres mélységben van-e a tengerfenék.