Az NGC 1073 a küllős spirálgalaxisok családjába tartozik, amelyekben a mag egy egyenes, csillagokból és csillagközi anyagból álló struktúra, a küllő közepén van. A spirálkarok a küllő végeitől indulnak.

A küllő a feltételezések szerint a galaxisok korosodásával alakul ki, mivel a világegyetem korai szakaszából származó, igen távoli és halovány csillagvárosok négyötöde nem rendelkezik ilyen struktúrával. Ugyanakkor a "jelenkori" spirálgalaxisok kétharmada már küllős.

Ezt az elméletet támasztja alá az a tény is, hogy általában a küllővel rendelkező galaxisok zsúfolva vannak idősebb, vöröses színben látható csillagokkal, és kevesebb közöttük az olyan galaxis, amelyben kéken világító, forró fiatal csillagok lakoznak.

NASA

A Hubble felvételén látható egy "érdes" gyűrű, amely a galaxist öleli körül, a képződményt a születőben lévő csillagok alkotják. A gyűrű belsejében egy fényes röntgenforrás ragyog: az IXO 5 katalógusjelű képződmény nagy valószínűséggel egy kettős rendszer, amelyet egymás körül keringő csillag és fekete lyuk alkot.

A felvétel felső részében több, vöröses árnyalatú objektum látható, ezek mindegyike távoli galaxis, amelyek lényegesen messzebb vannak a Földtől, mint az NGC 1073. A Hubble "éles szeme" további három fényes objektumot is "észrevett", ezek kvazárok, csillagszerűnek tűnő rádióforrások sok milliárd fényévnyire a Földtől. A kvazárok ragyogásukat a központjukban "terpeszkedő" masszív fekete lyukakba hulló felhevült anyagnak köszönhetik.

"A galaxishoz való közelségük és fényességük miatt azt hihetnénk, hogy az NGC 1073 részei, a valóságban ezek a világegyetemben megfigyelhető legtávolabbi objektumok közé tartoznak" - hangsúlyozza a Hubble-kutatócsapat, amely szerint a Tejútrendszerhez hasonlatos galaxisok megfigyelése révén sokat megtudhatnak a tudósok az emberiség galaktikus hazájáról.

"A Tejútrendszert csak belülről figyelhetjük meg, az NGC 1073 viszont lehetőséget ad a 'külső' megfigyelésre" - tették hozzá a csillagászok.