Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az emberi űrutazás még manapság is nagy érdeklődést kelt, nemhogy ötven évvel ezelőtt, amikor az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy a szovjetek mikor lövik fel a kutyák, egerek, tengerimalacok és békák után az első embert a kozmoszba.
Az első emberi űrutazás elsősorban szovjet propagandaeszköz volt a hatvanas évek elején, és a szovjet rezsim technikai fölényét hivatott bizonyítani. Mindez azonban kezdetben talán nem volt más, mint a haditechnikai verseny egyik „mellékterméke”. A hatalmas, ormótlan s a meg nem valósult atomháborúból „visszamaradt”, szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták ugyanis kifejezetten alkalmasnak bizonyultak nagyobb terhek szállítására is.
Az első szputnyikot 1957. október 4-én lőtték fel a szovjetek, és 1958. január 4-én semmisült meg. Az amerikaiak kétségtelenül le voltak maradva, de sokan azzal magyarázták ezt, hogy a ballisztikus rakétáikkal ekkorra már megelőzték a szovjeteket. Vagyis hordozóeszközeik kisebbek voltak, és így is el tudták juttatni az atom- és hidrogénbombáikat a célterületre. A kisebb rakéták viszont nem voltak alkalmasak emberek szállítására a világűrbe.
A szputnyikkrízis és a következmények
Ha nem is az amerikai tudósok körében, de az USA közvéleményében szinte sokkot okoztak az első szovjet szatellitről érkező 1957-es hírek. Mindenesetre Amerikában villámgyorsan, három-négy hónap múlva fellőttek egy Explorer-1 nevű műholdat. (Az eszköz 1958. január 31-én indult útnak, és 12 évig keringett a Föld körül.)
Közben a szovjetek hatalmas rakétái élőlényt is képesek voltak a világűrbe juttatni. Az első kutya, Lajka még nem járt jól; 1957. november harmadikán lőtték fel a második szputnyikkal, amely 1958. április 14-én semmisült meg (de Lajka már a fellövés után pár órával elpusztult minden valószínűség szerint). Ennek a szputnyiknak a súlya már meghaladta a fél tonnát.
Hamarosan sikerült a hatalmas rakétákhoz olyan hermetikusan zárt kabint készíteniük a szovjeteknek, ahol a nyomás, a hőmérséklet, a páratartalom egyre elviselhetőbbé vált az állatok számára. A szovjet Szputnyik III., ahogy ezt a Népszabadság nevezte 1961-ben, 1958. május 15-én indult útnak, 1327 kilogramm hasznos tömeggel. Csaknem két évig működött, és 1960. április 6-án semmisült meg.
„Az első űrrakéták”
A korabeli szóhasználat szerint az első űrrakétát 1959. január másodikán indították útnak a szovjetek. A Nap körül keringett ez az eszköz a Népszabadság 1961. március 26-ai írása szerint. Ezzel a pártlap finoman megkerülte azt a tévedést, hogy a Holdba kellett volna csapódnia, és ehelyett a Naprendszer központja körül kezdett keringeni. (Amit a Népszabadság akkor űrrakétának nevezett, azt ma egyébként űrszondának hívjuk, és Luna-1-ként emlegetik az űrkutatás történetében.)
A Luna-2-nek már sikerült eltalálnia a Holdat: ez az űrszonda (a második „űrrakéta”) két nappal fellövése után, 1959. szeptember 14-én érte el égi kísérőnket. A harmadik szovjet „űrrakéta” 1959. október 4-én indult útnak, és 1553 kilós hasznos terhe tényleg hasznosnak bizonyult: megkerülte a Holdat és először fényképezte le annak túloldalát.
Új korszak a szovjet űrkutatásban: a „szputnyikűrhajók”
1960-ban új periódus kezdődött a szovjet űrkutatásban. 1960-ban lőtték fel – a korabeli magyar szóhasználat szerint – az első szputnyikűrhajót, vagyis a ma ismert űrhajók elődjét. 1962-ben zuhant vissza a Föld légkörébe, egy darabját Wisconsinban, az USA-ban találták meg. Ez az űrhajó már a korábbiaknál is sokkal nagyobb terhet volt képes magával vinni az űrbe: 4540 kilót.
A második szputnyikűrhajót (mai orosz források szerint: Szputnyik-5, korabeli szovjet megnevezés szerint: Korabl-Szputnyik-2) 1960. augusztus 19-én lőtték fel. Ennek útja az emberi űrutazás szempontjából döntő fontosságú volt: hiszen ez az eszköz másnap, augusztus 20-án visszatért a Földre, és vele együtt Belka és Sztrelka kutya is. A nőstény kutyák közül Sztrelka visszatérése után egészséges utódokat hozott világra – erről az 1961-es Népszabadságban lehetett olvasni.
Elpusztult űrkutyák: Pcsolka és Muska
Nem járt ilyen jól a harmadik szputnyikűrhajó „legénysége”. Pcsolka és Muska 1960. december elsején indultak útnak, de másnap elpusztultak, amikor az űrhajó megsemmisült, miután rossz szögben léptek be a Föld légkörébe.
A negyedik szputnyikűrhajó utasa Csernuska volt, ő 1961. március 9-én indult és ugyanezen a napon az előre kijelölt helyszínen landolt. Ezek után indult útnak Zvezdocska, azaz Csillagocska. Az ő útja a Gagarin előtti egyik utolsó próba volt. Van olyan történet, amely szerint a kutyának állítólag maga Gagarin adta a nevét is. Zvezdocska épségben tért vissza a Földre, miután a TASZSZ aznapi jelentése szerint „a világűrkutatási tervnek megfelelően 1961. március 25-én földkörüli pályára küldték az ötödik szovjet szputnyikűrhajót. A kilövés fő célja a szputnyikűrhajó szerkezetének és azoknak az űrhajón elhelyezett rendszereknek a további tökéletesítése volt, amelyek biztosítják az emberi élet működését a kozmikus repülés közben és a Földre való visszatéréskor.”
A tudósítás szerint, amelyet a másnapi Népszabadság közölt, „a Zvezdocska nevű kutya és más élő szervezetek számára kabint szereltek a szputnyikűrhajóra”. Az űrhajóra számos távmérő és televíziós berendezést szereltek, ezek is „kifogástalan” működtek. Majd azt is megtudhattuk, hogy „miután a szputnyikűrhajó teljesítette az előírt kutatási programot, ugyanezen a napon, utasításra sikeresen leereszkedett földkörüli pályájáról és az előre meghatározott körzetben ért földet.”
Rendes volt Zvezdocska közérzete
A gyorsvizsgálatok szerint a landolás után Zvezdocska „közérzete rendes” volt, de a kutyát megfigyelésre Moszkvába szállították. Később kiderült, nincs baja a kutyának, amely nem volt egyedül a világűrben: kísérleti egerek, tengerimalacok, békák, mikrobák, vírusok és gombák is elkísérték. „A kísérleti szervezetek” – a március 28-ai Népszabadság szerint – „kielégítő állapotban vannak és teljes mértékben megőrizték életműködésüket”.
Zvezdocska sikeres visszatérése felbátorította a szovjet tudósokat. Parin akadémikus ezt mondta a landolás után: „Lehet, hogy egyes szkeptikusok az első sikeres visszatérést véletlennek tekintették, és a másodikra azt mondták, hogy az a véletlen ismétlődése. De most, a harmadik sikeres visszatérítés után mindenkinek el kell ismernie, hogy ez már törvényszerű.”
Az akadémikus nem beszélt természetesen Pcsolka és Muska elpusztulásáról, de a jelenlegi adatok szerint tényleg nagy eredmény volt – ha több sikertelen repülés tényleg nem történt -, hogy négyből háromszor sikerült épségben visszahozni egy űrhajó utasait a Földre a szovjeteknek. Zvezdocska útja így megnyitotta a lehetőséget az első emberi űrutazásra, amit Jurij Gagarin tett meg 1961. április 12-én.
Ötven éve tért vissza az űrből Zvezdocska
